Az altemplom.
Az altemplom.
A pannonhalmi épületek legrégibb része a főoltár alatti úgynevezett kripta vagy altemplom. Ennek helyén épült a hagyomány szerint Pannonhalmán az első keresztény templom. A népvándorlás után első hiteles adat e helyen épült újabb templomra nézve az 1001-ben kelt alapító oklevél, melyben Szent István első királyunk mondja, hogy itt már atyja kezdett monostort építeni. II. Béla király 1137-ben kelt oklevele szerint »quondam etenim eadem ecclesia, divino iudicio combusta, nostro vero tempore studioso labore et impensis David, a nobis constituti eiusdem loci abbatis; reparata, meliorata et amplificata,« a mi azt mutatja, hogy ama kor ízlése szerint valószínűleg román stílben építették újra, a mire a legutolsó renovácziónál talált régi román oszlop és egy oroszlán- 246meg emberfejekkel ékesített vörös márvány-medencze enged következtetni. Oros apát a másodszor is leégett templomot román-góth átmeneti ízlésben újjáépíttette. A templom akkori építkezése alkotja nagyjában a mai templom alakját.
A XV. század végén épült újra a késői góth ízlésű keresztfolyosó, a főmonostori templomnak mintegy kiegészítője. E gyönyörű épületnek egyik sarkán az évszám látható.
1567-ben nagy tűzvész pusztította el a templomot a főmonostorral együtt.
Mikor 1597-ben Pannonhalmát a töröktől visszafoglalták, Pálfi Mátyás főapát nagy buzgalmat fejtett ki templomának restaurálásában. Magger Placzid és Karner Egyed főapátok sokat költöttek a keresztfolyosóról a déli mellékhajóba vezető díszkapú (porta speciosa) és a kriptába levezető oszlopos két lejáratnak renaissance stílben való helyreállítására. 1683-ban Kara Mustafa serege a templomot ismét felgyújtotta. A megrongált falakat Sajgó Benedek főapát, ki az egész várat átépíttette, vaskapcsokkal erősítette meg. Ekkor történhetett a templom első bevakoltatása és ízléstelen meszeltetése is, mert ekkor tűntek el a templom déli oldalhajójához támaszkodó keresztfolyosó góth ablakjai is (maradványaik megkerültek). Újabban 1811-ben vakolták, midőn a földrengés okozta károkat akarták kijavítani. Tetézte az elcsúfítást, hogy a visszaállítás után az első főapát, Novák, barokkízlésű új márványoltárokat készíttetett a templomba, Kovács Tamás főapát pedig 1831-ben nyugat felé egy idomtalan toldalékot és föléje masszív tornyot építtetett. Ekkor s azóta többször újra vakolta az ízléstelen kor a templomot. Elrútúltak a szép szabású oszlopok, a karcsú emelkedésű pillérek s eltüntek az oszlopfők gyönyörű szobrászati faragványai.
Nemsokára azonban jobb ízlés és műérzék kezdett érvényesülni és ekkor Kruesz Krizosztom dr. pannonhalmi főapát Storno Ferencz műépítőt megbízta a pannonhalmi székesegyház restaurálásával. A művész ezt 1868-ban meg is kezdte az altemplomon és 1875-ben végezte be a torony alján.
A székesegyház kellő keleteléssel épült; támoszloprendszere, három hajója kereszthajó nélkül s egyenesen záródó szentélye van. Méretei arányosak. A torony alá eső előcsarnokból két lépcsőn emelkedünk az újabb hajórészbe, innen öt lépcsőn a magasabb régi hajórészbe és tizenöt lépcsőn a kripta fölött emelkedő szentélybe. A szentélynek eredetileg keresztboltozata volt, de ezt a XV. században magasabb csillag-gerinczezetű boltozattal cserélték fel. Az oszlopok, melyekre az előbbi gerinczek támaszkodtak, árván maradtak és most négy kőszobor áll rajtuk. A szentélyben egy kerek és három hosszúkás keskeny ablak van. A kerek ablak a templom védőszentjének, Szent Márton püspöknek üvegfestésű képét, a három hosszúkás, román ablak pedig a Szentháromság jelvényeit mutatja. A diadalív (arco trionfale) mérsékelt csúcsívet alkot. A székesegyházat három hajóra osztó pillérek több oszlopból vannak összetéve s átmetszetükben általában keresztalakúak. A pillérek ékítményei oly érdekes eltéréseket alkotnak, hogy egyik sem egyezik a másikkal. Az oszloptalapzat attikai; a szegletlevelek liliomot és állatalakokat mutatnak. Az oszlopfők levélékítményei is a legnagyobb változatosságot tüntetik fel. A boltozat hat részre osztott ívezetekből – boltsüvegekből – áll. A diagonal-gerinczek oszlopcsomókon nyugosznak. Az oszlopcsomók több helyen emberfő- vagy gazdag levélékítményű gyámkövekkel vannak ellátva.
A főhajónak hátsó részét Storno építette át a régibb előrészek mintájára. A főhajó déli oldalán öt ablak látható, melyen az egyház öt parancsa van üvegfestményekben szemléltetve. Az éjszaki oldal falai koczkakövekből tömören emelkednek fel s az ablakok helyein régi, keskeny, csúcsíves fülkék nyílnak.
A falfestmények négy cziklusra oszthatók. A torony alatti legújabb rész három mezőben a teremtést, a szombat megünneplését és a bűnbeesést jelképezi. A mezőket elválasztó íveken a zodiakus 12 jegye látható. A főhajó újabb részének képei az Üdvözítőre vonatkozó ó-testamentomi jelképeket szemléltetik: Mózest a csipkebokorban, Melchisedechet, három ifjút a kemenczében, a rézkígyót, Jónást a czethallal és Illést a tüzes szekéren.
A régi főhajó boltozatára festett öt nagyobb és tíz kisebb kép az újszövetség főbb eseményeit ábrázolja. A Megváltó születését, megkereszteltetését, a színváltozást, az utolsó vacsorát és az Úr mennybemenetelét. A tíz kisebb kép a nagyobbaknak kiegészítése. A diadalíven Krisztus világbíróként tünik 247fel. A szentély boltívezeteiben stilizált angyal-alakok, cherubok és szerafok képei lebegnek. A szentély oldalainak négy holdját nagy szent Gergely, szent Anselm, szent Bonifácz és Venerabilis Beda benczésrendű egyházatyák nagy medaillon-freskói ékesítik.
A szentély fő dísze a mennyezetes, ú. n. ciborium-oltár. Négy vöröses salzburgi márványoszlopon nyugszik a libanoni czédrusfából faragott menynyezet. Ez alatt szintén salzburgi márványból négy oszlopon nyugvó oltárasztal áll, melyen az alakok tűzben aranyozott bronzból valók. A főhajó szószéke szintén márványból való és a hangvető libanoni czédrusfából.
A mellékhajókat a XV. században a szentély hosszában megnyújtották. Egyszerű keresztboltozattal vannak ellátva, diagonál-gerinczczel. Az éjszaki oldalhajó díszesebb a délinél. A régi hajó utolsóelőtti holdjánál a régi »porta speciosa« állott. Helyén most márványtábla van, melybe a templom viszontagságait előadó rövid latin feliratot vésték. Az ajtó fölötti timpanonban a főapátság czímere látható. A következő holdhoz Szent Benedek kápolnája csatlakozik; boltozata csillaggerinczezetű, angol ízlésben lecsüngő két zárókővel. A kápolna két hosszúkás ablakának üvegfestményei Szent Benedek életét szemléltetik. Az egyik ablak régi. A góth oltár fölötti hólyagalakú mérőmű, a késő csúcsíves izlés maradványa. A freskók az Úrvacsorára vonatkoznak. A szomszédos holdból sz. Mária kápolnája nyílik, melynek bejárata, valamint a szomszédos keresztkút fülkéjének belseje a korai renaissance szép formáit mutatja. A Mária-kápolna két üvegfestéses ablakja között emelkedik a díszes góth oltár, mely a boltívezet elhajlását követi. Ez éjszaki oldalhajót Szent László román ízlésű retable-oltára zárja, a melynek márványasztala négy salzburgi márvány-oszlopocskán nyugszik. Az üvegfestményű oltárkép Szent Lászlónak a veleméri templomban talált régi freskója után készült. Ennek pendantja s déli oldalhajóban levő Szent Imre-oltár, mely ízlésben az éjszakival egyezik. A déli hajó oldalfalába két régi vörösmárvány sírkő van erősítve. Az egyiknek körirata maiusculákkal:
ANNO • DOMINI • MCCCLXV • V • IDVS • MARTII • SIGFRIDVM • AVVATEM • COETVS • FRATRVM • TVMULAVIT • ISTUD • QUI • CLANSTRVM • LAVDAVILITER • REPARAVIT.
A másiknak körirata minusculákkal így szól:
A szentély alatt a két oldallejárattal ellátott kriptát hat szabadon álló oszlop három egyenlő hajóra osztja. Az oszlopok a vállkő, oszlopfők és oszloptalpak nyolczszögűek, míg maga a törzs hengeralakú. A boltgerinczek tompa csúcsívesek. Az oszlopláb két henger-tagból és két nyolczszögű plinthusból áll, a mi szintén az átmeneti stílt jellemzi. Az altemplom egyik főnevezetessége az oltárral szemben levő vörös márvány-fülke, melyet a hagyomány Szent István székének tart. A kripta is háromablakú, melyeken az üvegfestésű oroszlán, hal és galamb látható. Vannak itt is a kőfalba vágott és oszlopocskákkal díszített fülkék. Az egyik boltíven és az oszlopfők közein freskófestészet nyomait látjuk.
A székesegyházból a renaissance-ízlésű porta speciosán át jutunk a díszes keresztfolyosóra. A díszkapú 20 karcsú márványoszlopocskával szélesedik kifelé; ezekre ugyanannyi hengertag-gerincz nehezedik.
A keresztfolyosót, mely hazánkban egyetlen, 1885-ben Vaszary Kolos főapát alatt renoválták. A gazdag tagozású csillagboltozat és az íveket tartó támkövek és torzalakok változatossága valóban kiváló figyelemre méltó. A stilizált kőbélletű, széles góth ablakok üvegfestményei a Megváltó szenvedésének 14 stáczióját szemléltetik.
