Domokos és Pál. Ulászló.
Domokos és Pál. Ulászló.
A nagy apátok után bekövetkezik a hanyatlás, mert Pannonhalmán is jelentkezik az a baj, a mely a római pápák hetvenéves avignoni tartózkodása, »fogsága«, idején európaszerte kifejlődött, hogy t. i. a pápák idegen embereket neveztek ki épen a legnagyobb egyházi javadalmak élére, s a kinevezésért nagy díjakat, az egész jövedelem egy harmadát követelték az első évben. Ez nagy ellenkezést támasztott a konventekben és a királyok részéről, annyival inkább, minthogy a pápák maguk is franczia befolyás alatt állottak s ez fölkeltette a nemzeti féltékenységet. Az ellenszegülés Pannonhalmán, a szerzetesi erkölcsök nagy kárára, akkor tört ki, midőn László apát utódává a konvent Domokost választotta meg, de XI. Gergely pápa Pál dombói apátot nevezte ki pannonhalmi apáttá és Domokost kiközösítette, ki így is halt meg (1377.), mert nem engedett, sőt a pápai íratokat hozó csanádi kanonokot börtönbe vettette. De Nagy Lajos király sem engedte Pált a pannonhalmi apáti székbe ülni, hanem Domokos helyébe kinevezte a maga rokonát, Ulászló lengyel királyi herczeget az apátság kormányzójává, hogy e nyugtalan embert lengyel trónköveteléséről lemondassa. Ulászló 1379-ben eltünt Pannonhalmáról és sok kalandozás után, két év mulva Strassburgban halt meg.
