Vadászat.
Vadászat.
Tárgyalván az erdészetet, a vadászatot sem mellőzhetjük. Vadászat tekintetében Győr vármegye az első vármegyék között foglalhat helyet. Erdeiben feltaláljuk a vadak trofeás királyát, a gimszarvast. Egy-egy jó fővadas 123terület bérletéért szédítő magas árakat fizetnek. Tudomásunk van arról, hogy egy győrvármegyei nagyobb uradalomban, porosz vadász urak, tekintet nélkül az agancs ágainak számára és súlyára, a bőgési idény alatt 1040 koronát fizettek egy drb. elejtett szarvasbikáért. Ezek oly értékesítési viszonyok, a melyek számottevő súlylyal bírnak bármely uradalom költségvetésében is, s ennek mérlegelésénél már más nézőpontok felé hajol a vadászszenvedély, mert az általa gondozott és féltett vadban nemcsak gyönyörűségét, hanem jövedelmének hathatós fokozóját is látja.
Ez a remek vad Győr vármegye minden nagyobb erdőségében már régibb időtől fogva otthonos. Igy a hédervári uradalomban és a dunai berek-erdőkben is tanyáz, a hol inkább a hansági szarvassal, míg a dombos vidék erdőségeinek szarvasa inkább a Vértes- és Bakonyhegység szarvasával áll jellegzetes rokonságban. Öregebb vadászok állítása szerint, a 80-as évek elején ez utóbbi helyen a szarvas még ritkaságszámba ment. A gondos kímélet és óvás meghozta azonban gyümölcsét. A főapátsági erdőbirtokon az első szarvasbőgés 1892-ben volt hallható. Ettől fogva fokozatosan emelkedett a vadállomány, úgy hogy ma már 18–20 darab fővad lőhető évenként, a nélkül, hogy azt a szaporulat lényegesen megérezné.
Habár az utóbbi években bizonyos fokú elsatnyulás jelei mutatkoznak, azért még mindig akad 150–160 kg. súlyú szarvasbika. A legerősebb 1898-ban került terítékre, s ennek 16-os agancsa 7 1/4 kg-ot, a vad maga, kizsigerelve, 169 kg-ot nyomott.
Feltaláljuk továbbá az őzet nemcsak a nagyobb, de minden kisebb erdőbirtokon is, a hol némi kíméletben részesül. Legjobb őzterületek az ikrényi, a hédervári, a főapátsági és a káptalani uradalmak birtokain vannak, a hol egy-egy vadászat alkalmával 10–15 drb őzbak szokott terítékre kerülni.
Nagy gondozásban részesül egyes nagyobb uradalmakban a fáczán, mint olyan vad, a melyről Illés Nándor is azt mondja: »hogy az első helyet foglalja el a többnyire deficzittel küzdő vadászati pénztárak felsegítésére szolgáló vadak között«. Az utóbbi években mind a dombvidék erdőségeiben, mind a síkvidéki és a berek-erdőkben is elszaporodott, de mégis ott, a hol a kisebb erdőterületeken a dúvad irtása mellett nagyobb gondozásban részesülhet, mint a dombvidék terjedelmes összefüggő erdőségeiben, nagyobb szaporulatot és dúsabb vadászzsákmányt szolgáltat. A berek-erdőkben az áradások sokszor a szépen felszaporodott állományt egészen tönkre teszik. A legszebb állománynyal az ikrényi és a hédervári uradalom dicsekedhetik. Legutóbb a győri püspökség pinnyédi erdejében is megtelepítették.
A nyúl- és fogoly-állomány megyeszerte, az egyes nagyobb birtokosok vadászterületein és a községi vadászterületeken is, a jobbak közé tartozik. A Duna és mellékfolyóinak partjain, valamint egyes zsombékos, mocsaras helyeken nagy számban tenyésző vadlúd, vadrécze és szárcsa Győr vármegye vadászainak sok élvezetet szereznek.
A vaddisznó leginkább a dombvidék erdőségeiben átvonuló vadként fordul meg.
Az évenként elejtett vadról némi tájékozást nyújt a kir. erdőfelügyelőséghez 1901-ben bejelentett vadmennyiség. Összesen 39.387 darab vad került terítékre, melyből 28.944 darab hasznos és 10.433 darab káros vad volt, összesen 38.772.54 korona értékben.
Ezek között, csak a főbb vadnemeket megemlítve, volt: 73 szarvas, 90 őz, 6 vaddisznó, 11.002 nyúl, 737 fáczán, 14.050 fogoly, 1144 fürj, 173 vadlúd, 843 vadrécze, 280 szárcsa, 10 szalonka, 218 húros és fenyvesrigó, stb., 238 róka, 1006 sólyom és vércse, 7947 szarka és varjú, 417 kóbor kutya és macska, stb. Ebből a kimutatásból kitűnik, hogy a vadászat számottevő közgazdasági tényező, különösen napjainkban, midőn a fogyasztóközönség figyelmét az élvezeti czikkek drágulása az olcsóbb vadhús beszerzése felé irányítja.
