A székesegyház.

Teljes szövegű keresés

A székesegyház.
A püspökvárral szemközt s közvetetlen közelében fekszik a székesegyház, építészeti szempontból Győrnek kétségen kívül legértékesebb műemléke. A Szent István korabeli bazilika helyén épült s a román stíltől a barokkig magán viseli minden építészeti irány jellegét. Majdnem minden században alakítottak rajta valamit, – nem mindig szerencsésen, – s a sok toldás-foldás következtében külsejének stílszerűsége teljesen elveszett. Hatalmas, nagy épület, aránytalanúl 78magas tetővel és dísztelen, sivár főhomlokzattal, a melynek kellemetlen benyomását a közepén emelkedő reneszánsz-torony sem tudja enyhíteni. Annál szebb a templom belseje, a melyet Giovanni Battista Rana olasz építész alakított át 1639-től 1645-ig, tiszta reneszánszban. A templomon azóta is javítottak, s az oltárok, valamint a berendezés díszítésébe becsempészték a barokk-stíl czopfos alkotásait, de szerencsére nem bántották Rana mester nemes idomait.
A templom alapításának éve ismeretlen, de egészen bizonyos, hogy Szent István, a ki a győri püspökséget alapította, itt egyúttal templomot is emelt. A székesegyház mai éjszaki mellékbejárata mellett balról, az első támfalba befalazva, fémöntvényű dombormű látható, a mely vánkoson térdelő királyi alakot ábrázol, fején koronával, de dicskör nélkül, – a mi kizárja a szobormű románkori eredetét, – a mint a boldogságos szűznek egytornyú templomot ajánl fel. A párnán ezek az öntött – nem vésett – számjegyek olvashatók: MXXXIII. A király fölött angyal lebeg, kezében pajzszsal, a melyen Magyarország czímere látható, de a koronás hármas halomból kiemelkedő kettős kereszttel, tehát abban az alakban, a mint azt csak az osztrák-házbeli magyar királyok kezdték használni. Ez ügyetlen hamisítványokra támaszkodva, sokan a templom alapításának évét 1033-ra tették. Miután Schoenwisner, Rómer és mások a dombormű sokkal későbbi eredetét kimutatták, az évszámhoz fűzött kombináczió is elesik. A laikus félrevezetésére ép ily alkalmas Maulpertsch művészi kivitelű freskója, mely a szentélyben, a püspöki trónszék fölött díszlik és a templom alapkövének lerakását ábrázolja. A képen látható alapkő az 1001-ik évszámot tünteti fel, s a kép tárgyából kétségtelen, hogy a művész a győri székesegyház alapítását érti. De ez évszám helyességét egyetlen adat sem támogatja, s valószínű, hogy az egész önkényileg, vagy talán a művész megbízójának, gróf Zichy Ferencz püspöknek (1743–1783) óhajára kerűlt a képre. Maulpertsch, a kire egyedül a művészi szempont volt irányadó, különben sem fordított nagy gondot a történeti hűségre s ép a szóban forgó képen az ősi győri templom két toronynyal van ugyan ábrázolva, de csak egyetlen apszissal, holott a két mellékhajó félkörű apszisai ma is láthatók s az ősi alapfalon emelkednek. Ilykép a mai templom keletkezésének időpontját csupán strukturájának összevetéséből állapíthatjuk meg, s így is csak hozzávetőleg.
A Szent Istvántól épített első templom csak részben állott a mai egyház helyén, másik része a nyugati homlokzat előtti téren feküdt, mint azt az újabb ásatások alkalmával felszínre került maradványok igazolják. Ez a templom Győr akkori gyér lakosságához mérten kicsiny volt s valószínűleg bazilikastílben épült, mint a pannonhalmi. Omodé püspök idejében (1254–1263), a kit okirataink a székesegyház első megújítójaként emlegetnek, a roskatag, s a tatárok vandalizmusa következtében elpusztúlt templom helyreállítása, s a nádorvárosi telepesek szaporodásával tetemes megnagyobbítása vált szükségessé. Ekkor keletkezett az a hatalmas, tiszta románstílű templom, a melynek alapfalain a mai vegyesstílű építmény áll. A székesegyház, az idők szellemének megfelelően, kéttornyú lehetett, mint a jáki és lébényi, három hajója, ugyanannyi félköralakú apszissal, pedig ma is áll, bár a két mellékhajóé belülről el van falazva. A főapszis később, a góthika korában, bedőlhetett, mert itt a félkört a góth ötszög pótolja. Ép most, hogy a templom tervbe vett külső stílszerű helyreállítása czéljára az egyes építészeti stílek megállapíthatása végett az egész épület vakolatát leverték, láthatókká váltak az apszisok s az alsó falak hatalmas, koczkafaragású kövei. A templom padlásán a fennmaradt falakból látható, hogy a főhajó, de még jobban a mellékhajók falait egy későbbi – góth stílű – renoválás alkalmával tetemesen leszállították; a régi román templom tehát impozáns magasságú lehetett. Ez a góth stílben történt újjáalakítás, melynek a templom falain számos nyoma van, Dóczy Orbán püspök műve. Javított még az épületen Naprágyi Dömötör püspök (1607–1619), míg ifj. Draskovits György (1635–1650) a román-góth egyház belsejét a fentemlített Giovanni Ranával reneszánsz izlésben teljesen átalakíttatta.
A Rana-féle restauráczió történetét ismerjük, mert a mesternek sajátkezűleg, olasz nyelven írt szerződése, a mely fényt vet a templomnak az újjáalakítás előtti állapotára és stíljére is, megvan a káptalan levéltárában. A Rana 79korát megelőző időben a székesegyház sokat szenvedett a háborús idők viharaitól. A kincstár több ízben lefoglalta hadi czélokra és sokat garázdálkodott benne a török is. A templom későbbi restaurátorai közül említendők még gróf Széchenyi György (1660) és gróf Zichy Ferencz püspökök. Ez utóbbinak köszönheti a székesegyház belseje mai fényét s ugyancsak ő bízta meg 1770 körül a jeles Maulpertsch Antalt a templom falfestményeinek elkészítésével. Nagyobb átalakításokat végeztetett még Simor János a mult század hatvanas éveiben a hírneves Lippert építészszel.
Ez idő szerint tervbe van véve a templom dísztelen és kontár külsejének stílszerű helyreállítása. A különben is stílszerű belsőt érintetlenül hagyják, hogy Maulpertsch gyönyörű freskóit megmentsék. A stíl megválasztása a műemlékek országos bizottságának közbenjöttével akkor történik meg, ha a most folyamatban levő kutatások e tekintetben biztos támasztékot nyújtanak.
A templom belső felszerelésén, az oltárokon s az újabb szoborműveken itt-ott a barokk ízlés befolyása látható. A legértékesebb műemlékek között első sorban Maulpertsch freskói említendők, melyek a három hajó dongaboltozatát borítják. Ugyancsak az ő ecsetét dicséri az a két nagyméretű, fekete márványkeretbe foglalt falfestmény, a melyek egyike az éjszaki, másika a déli mellékhajó oldalfalát díszíti. Az előbbi Krisztust ábrázolja az Olajfák-hegyén, az utóbbi a fájdalmas Szűzet. Becses műtárgya a székesegyháznak Donner Rafael két ón-domborműve a XVIII. század közepéről, a melyek mindegyike egy-egy mellékoltár oltárképéül szolgál. Nagybecsű kincse a templomnak a Szent Szűz – művészi szempontból különben jelentéktelen – kegyelemképe, mely az éjszaki mellékhajó oltárán van elhelyezve, s melyet egy Irhonból menekült püspök hozott Győrbe, a ki 1655-ben győri kanonok lett. Ez a kép, a kegyes hagyomány szerint, 1697 márczius 17-én vért izzadott. A csodás esemény szemtanúja volt gróf Heister Szigbert akkori várparancsnok, s annak emlékére ő emeltette a mai kegyelemoltárt.
A székesegyház gazdag (az esztergomi főegyházé után az országban a leggazdagabb) kincstárát a sekrestye falába befalazott modern Wertheim-szekrény képviseli, melyben a templom mesés értékű műkincseit, ékszereit, ereklyetartóit, stb. őrzik. E műkincsek között első sorban Naprágyi Dömötör püspök zafírokkal díszített igazgyöngy infuláját, a Böjtös-, vagy Bornemisza-féle mitrát kell említenünk, a melynek csupán anyagi értéke, a hivatalos becslés szerint, 80.000 korona. A gazdag kehelygyűjteményben remek sodronymívű, zománczozott s ékkövekkel dúsan kirakott darabok szemlélhetők, a góth és reneszánsz korszakból. Legszebb ezek között egy reneszánsz aranykehely 1522-ből. Itt látható továbbá egy színarany monstranczia 1700-ból, Szent Adalbert ereklyéjének góthstílű aranyfoglalata, egy remek románstílű elefántcsont-dombormű, a mely Mária temetését ábrázolja, egy művészi kivitelű feszület, melyen Krisztus alakja vörös korallból van kifaragva, II. Rákóczi Ferencz dombormívű ezüstlapokba kötött imakönyve, a Korvin-kazula (1472-ből), két gyönyörű, művészi hímzésű brokát-miseruha 1774-ből, (az egyik Mária Terézia ajándéka gróf Zichy Ferencz püspöknek), az úgynevezett griff-karmok (aranyfoglalatú bölényszarv-olajtartók), Keresztély Ágoston szász herczeg, győri püspök két gyönyörű, brilliánsokkal gazdagon kirakott püspöki keresztje, stb. stb.
A székesegyház konzervatoriumában, melyet a toronyban, közvetetlenül a kar mögött rendeztek be, őrzik a Pálffy Miklós által Győr visszavétele alkalmával felrobbantott fehérvári kapu maradványait, Pázmándi Horváth Endre egyszerű asztalát, a melyen »Árpád« czímű hőskölteményét írta, a káptalan országos levéltárát, több értékes régi egyházi ruhát, valamint Maulpertsch szép oltárképét, »Mária mennybemenetelé«-t, a melyet legközelebb vissza fognak helyezni a főoltárra, a mostani értéktelen kép helyébe. Ugyanitt volt látható még nem régen a székesegyház híres műkincse, a vagyont érő flandriai falszőnyeg, a melynek mását a sorozat többi darabjával a tridenti dómban őrzik. A műremeket a káptalan azóta eladta a magyar királynak, a ki a híres gobelint a budai királyi palotában helyeztette el. A vételár 100.000 korona volt, de külföldi műkereskedők az ár háromszorosát kínáltak a szőnyegért a káptalannak, mely abból indulván ki, hogy a műkincs legméltóbb helye a királyi palota, s mivel igéretet kapott, hogy a műemlékek országos bizottsága a székesegyház restaurácziójának költségeihez hozzá fog járulni, nem hagyta külföldre kerülni 80a nevezetes műkincset. Vételárát különben szintén az említett czélra fogják fordítani.
A székesegyház külső falaiba több régi dombormű és felíratos tábla van befalazva, így a már említett fémdombormű az MXXXIII. évszámmal. Ez alatt ez a felírat olvasható:
Mater Dei Memento Mei 1460.
E domborművel egyazon pilléren kettős felíratú római oltárkő látható, melyen a Legio I. adjutrixra vonatkozó nevezetes felírat szövege ez:
VICTORIA.
AUG. G. N. N.
ET. LEG. I.
ADI. P. F.
ANTONINIANAE.
P. MARCIUS.
P. FILIUS.
SEXTIANUS.
EPHESO.
PP. DD.
A keleti támpillérekbe több románkori dombormű van befalazva, a nyugati főbejárat fölött pedig ez a felírat áll:
Turris firmamento, Ecclesiae ornamento.
Posuit. MDCCCXXIII.
A székesegyház kriptáiban, a püspökökön kívül, a Zichy, Héderváry és Viczay grófi családok tagjai aluszszák örök álmaikat.
Közvetetlenül a templom déli főfalához van építve, de avval csak bejáratával áll szerves összefüggésben, a Héderváry János püspöktől (1387–1399) emelt és Simor Jánostól eredeti, tiszta góth stílben helyreállított Héderváry-kápolna, hazai góthikánk ez értékes emléke. A Chadt János zománczozott képeivel díszített góthikus oltáron a magyar anjoukori ötvösművészet páratlan és nagyhírű remeke, Szent László király aranyozott ezüsthermája áll, a szent király fejereklyéjével. A megbecsülhetetlen értékű műkincs, a mely kegytárgyként is kiváló tiszteletben áll, nagy érdeklődést keltett az 1884-ben, Budapesten tartott ötvösmű- és az 1896. évi millennáris országos kiállításon. A hermát, melyet Pethő Márton püspök (1598–1605) hozott Nagyváradról, Naprágyi Dömötör ajándékozta a győrieknek. Évenként, Szent László napján, az 1763. évi földrengés emlékére, ünnepélyes körmenetben körülhordják a városban. A kápolna értékes műtárgyai még a Simor megrendelésére készült Dobiaschofszky-Wilfing-féle üvegfestmények, melyek a négy gyönyörű góth ablakot díszítik, s Szent Istvánt, Szent Lászlót, Szent Erzsébetet és Szent Imrét ábrázolják. A kápolnából a székesegyházba nyíló ajtó timpanonjában e felírat áll:
Restauravit ac in altari a se
erecto cranium S. Ladislai Regis collocavit
Joannes Simor Eppus. 1861.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik. Alapítója és tulajdonosa, Biszak Sándor.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages