A vármegyeháza.
A vármegyeháza.
A Megyeház-utcza legnagyobb és egyik legrégibb épülete a vármegyeháza. 1618 körül épült s 1786-ig, a rendnek II. József alatt történt feloszlatásáig, a szent-ferenczrendiek tulajdona volt, a kiknek itt a társház mellett nagy templomuk is állott. Később a vármegye tulajdonába ment át, a melynek ugyane soron, a mai polgári leányiskola helyén volt szerényebb háza. Hatalmas építmény, óriási vastagságú falakkal, melyeknek a nagy franczia ostrom sem tudott ártani. A rendkívül magasfalú templom ma a vármegyeház nagyterme. A stílszerűen átalakított teremben nehány értékes festményt és több banderiális lobogót őriznek, a nemesi felkelés korából. A kisteremben többek között Pálffy Miklósnak, a győri hősnek legjobb arczképe látható. Felemlítést érdemelnek még a nagyterem gyönyörű régi üvegcsillárai. A zárda hajdani éttermének helyén a levéltár áll, mely az átélt zivataros idők ellenére is még mindig rendkívül gazdag történeti szempontból értékes okmányanyagban. A nagyterem előcsarnokában kettős fekete márványtábla örökíti meg a nemzet ezeréves fennállását, a millenáris díszközgyűlés idevonatkozó határozatával s az 1896. évi tisztikar és az akkori bizottsági tagok névsorával. A ferenczrendiek templomának tornya, a melynek most már semmi nyoma, a mai Nefelejts-utczában állott. A vármegyeház nyugati sarkába falazott emléktábla felírata:
Ferencz-rendi zárda 1786-ig.
A vármegyeháza mellett, az úgynevezett »kis megyeház« helyén, ma a vármegye díszes, kétemeletes bérpalotája emelkedik, mely 1905/06-ban épült. A műépítész az épület homlokzatán szerencsésen tudta egyesíteni a reneszánsz jellegét a szeczessziós irány nemesebb idomaival.
