Győr egyenes és széles, kitünő kövezésű és a legtöbb helyen befásított utczáival, szép épületeivel és modern közintézményeivel, egyike az ország legszebb városainak. A Belvárosban itt-ott még látható keskeny közök a várvédelem emlékei, a minthogy rég letünt korokra emlékeztetnek azok a sajátságos, zárt erkélyek is, melyeket a lakosság kegyelete a multból átvett. Egy-egy utczakeresztezésnél négy ilyen erkély is néz egymással farkasszemet. Az újabb városrészek, különösen a Ferencz Ferdinánd-város, díszes palotáival és házaival, teljesen modern városok benyomását keltik. A város áll a tulajdonképeni Belvárosból, továbbá a Ferencz Ferdinánd-, Újváros-, Nádorváros-, Szabadhegy-, Győrsziget- és Révfalu külvárosokból, melyek öt kerületet alkotnak. A Belváros a fellegvár (ma püspökvár és káptalandomb) körül keletkezett még V. István alatt, s régiségének jellegét modern épületei sem tudták teljesen eltüntetni. Bástyafalai a Rába és a Duna mentén, majd a mai Arany János-, Kaszárnya-, Újvilág- és Újkapu-utczák irányában haladtak. A bástyafalak csekély maradványa a Dunaparton, majd a Püspökvár körül – igen jó állapotban – még ma is áll, a nyugati szegleterőd egy csillagának alapfalai pedig, alacsony vízállásnál az árapasztó csatornában, a sétatéri kishíd alatt láthatók. A Belváros – mint vidéki városainkban általában – itt is az intelligenczia és a tehetősebb elem lakóhelye, de e tekintetben hatalmas versenytársa támadt a Ferencz Ferdinánd-külvárosban, mely 1820-ban, a bástyák lebontása után, ezeken túl keletkezett, s mely újabban, az új városháza építésével s a törvénykezési és pénzügyi hivatalok kihelyezésével rohamos fejlődésnek és virágzásnak indult. Győr legrégibb külvárosa a Nádorváros, mely a vasútvonalon túl, délre fekszik, s mely a római táborhely maradványain épült. 1271 körül már állott, később elnéptelenedett s a »holtak városa«, majd, a majorságok után, a »Majorok« nevét kapta. Ma földmívelő és iparos elem lakja s újabban kezd szépen kiépülni. Ettől félórányira fekszik Szabadhegy, Győr legtávolabbi és legkisebb külvárosa. Helyén hajdan Zeleus, vagy Szőlős nevű község állott, mely azonban elpusztult. A XVIII. században a győriek nyaralótelepe lett; 73ma túlnyomólag földmíves nép lakja. Győr nyugati külvárosa, Újváros, a török invázió kezdetén épült, midőn a török elől menekülő megyebeli lakosság itt palánkvárat épített magának. Ma a gazdálkodó és iparos elem lakóhelye.
Győrszigetet Győr-Újvárostól a Rábcza folyó választotta el, de az országszerte feltünést keltő szabályozási munkák befejezése és a Rábcza folyó elvezetése folytán e határvonal eltünt. Győrszigetet 1567-ben királyi téglavetők alapították, a kik itt égették a Győr megerősítéséhez szükséges téglákat. Később a helység a győri püspökség jobbágybirtoka lett. II. Rákóczi Ferencz hadjárata alatt elpusztult, de csakhamar virágzó nagyközséggé fejlődött. Ma több hatalmas gyártelep áll területén. Révfalupataházát úgy Győrszigettől, mint a Belvárostól csak a Kis-Duna választja el. Hajdani neve Malomsok, s ezt a községet már V. István Győrnek ajándékozta. Később a Pata nemzetség birtoka lett, majd Révfalu és Pataház néven önálló kettős község. Ma kertek között álló, barátságos házaival, igen csinos városrésze Győrnek, az egyedüli, melynek villamos közvilágítása van.