1. A honfoglalástól a keresztény magyar királyság megalapításáig.
1. A honfoglalástól a keresztény magyar királyság megalapításáig.
Pannonia klasszikus földjén, ott, a hol a Rábcza és a Rába a Dunával egyesül, a kelta őslakóktól alapított Arrabona helyén és az azt körülvevő síkságon, a IX. század végén az »avarok pusztái« terültek el. Ez a hely, mely természetes középpontja volt a római uralom alatt az egykori Vindobonától, a Duna könyökéig terjedő vidéknek, már Traján császár által Kr. u. a II. században a Rábától egészen Aquincumig húzódó védhálózatba vonatván, mindegyre nagyobb jelentőségre emelkedett, s mint kereskedelmi góczpont, hatalmas fejlődésnek indult. Az a páratlan úthálózat, melyet a rómaiak készítettek, összeköttetésbe hozta egyfelől Brigetiumon át, Aquincummal, másfelől Flexumon keresztül Vindobonával, míg a harmadik útvonal, a mai Ménfőn, Szemerén és Gyarmaton át Sabariába, a negyedik, Varsányon keresztül Cymbriába (Veszprém) vezetett, mely utak mentén virágzó telepek keletkeztek.
A népvándorlás nagyrészt megsemmisítette ugyan a római alkotásokat, de azokat a földszínéről teljesen eltörölni nem tudta, mert bár romjaiban is, megmaradt a római nagyság, az antik műveltség emléke, mely bámulattal töltötte el az átvonuló barbár népeket és befolyással volt a honfoglaló magyarokra is.
