A pogány lázadók.
277A pogány lázadók.
E mozgalom Péter király visszatértétől kezdve, egyre nagyobb hullámokat vert s csakhamar véres lázadássá fajult. 1046 nyarán Péter király az ország keleti részében támadt felkelés hírére, Komárom környékéről, a hol táborozott, Székesfehérvárra sietett, de mivel a felbőszített lakosság bezárta előtte a város kapuit, szeptember 21-ike körül Pannonhalmán keresztül, Moson felé menekülve, igyekezett kijutni az országból. (Fehér Ipoly: Győr várm. és város egyetemes leírása, 388.)
Minthogy azonban a felkelt néptömeg Mosonnál már elzárta a kijárásokat, visszafordult s Győrön és Pannonhalmán át, a fejérvármegyei Zámolyba menekült, a hol üldözői kezeibe került. Mialatt Péter királyt elérte a sorsa, addig a felizgatott néptömeg, mely menekülő hadát üldözte, Pannonhalma ellen fordult. Ne csodálkozzunk, ha Vatha követői, a kik az ősi pogány hitet visszaállítani és a kereszténységet kiirtani törekedtek, annál nagyobb dühvel fordultak Pannonhalma ellen, mert, miként egy nagynevű történetírónk megjegyzi, »tudták, hogy e magaslatról terjedt el a kereszténység világa, melyet most kioltani akartak«. (Fehér Ipoly i. h. 588.)
