Nagy Lajos király.
Nagy Lajos király.
Róbert Károly halála után Nagy Lajos foglalta el a trónt, kinek uralkodása első szakában a nápolyi hadjáratok tartották lekötve a vármegye fegyverforgató nemességét. Midőn Nagy Lajos, szerencsétlen véget ért testvérének, Endrének halálát megbosszúlandó, a nemességet fegyverbe szólította, egyúttal e nehéz és hosszadalmas hadjárathoz szövetségesek után nézett. Szigfrid garamszentbenedeki, később pannonhalmi apátot, korának egyik legkiválóbb emberét küldte III. Edward angol királyhoz, hogy ennek támogatását megnyerje. (Millenn. Tört. III. 179.)
Az első nápolyi hadjáratban (1347) a Pok nembeli Móricz fia, Simon, a vármegye későbbi főispánja is részt vett. 1350-ben, midőn a király másodízben vezetett hadat Nápoly ellen, Kálmán győri püspökön kívül, részt vett Hédervári Kont Miklós, az Ujlaky-család őse testvérével, Bertalannal együtt. Ekkor kezdte meg hadi pályáját Rozgonyi László, a vármegye későbbi főispánja is. Kont Miklósnak e hadjáratban előkelő szerep jutott. Előbb a Barlettában garázdálkodó német zsoldosokat zabolázta meg, majd pedig Aversát kerítette kézre, majd, midőn Tarenti Lajos párviadalra hívta ki Lajos királyt, a magyar király segédeként szerepelt. (Millenn. Tört. III. 214.) A nápolyi ügy befejezése után Nagy Lajos 1356. júl. 16-án Győrött megújítván Albert osztrák herczeggel kötött szövetségét, Velencze ellen fordult.
Dalmáczia visszahódítása után, 1359-ben Kont Miklós nádor vezérlete alatt a szerbek ellen küldött sereget, majd, miután helyreállott a jó viszony a szentszék és a király között, a pápát segítette az elfoglalt egyházi tartományok visszaszerzésében, mely czélból 1360-ban a Pok nembeli Meggyesaljai Mórocz Simon győri főispán vezérlete alatt 7000 főnyi hadat küldött Bologna felmentésére.
Csakhogy e tekintélyes had, a zsoldhiány miatt csakhamar szétzüllött s vezérök, Simon főispán kénytelen volt Magyarországba visszatérni.
A király nagyon megneheztelt e miatt a főispánra, a ki kegyvesztetté lőn s letünt a közszereplés teréről. (Millenn. Tört. III. 261.)
Kázmér lengyel király halála után Nagy Lajost a lengyel rendek királyuknak választották. A Piast család utolsó élő fisarja, Fehér Ulászló gniewkowoi herczeg, a ki Dijonban vonta meg magát a benczéseknél, 1373-ban némi zavart támasztott Lengyelországban, de Nagy Lajos király híveitől legyőzetvén, Budára került. A király nagylelkűen bánt el vele és neki adományozta a szentmártoni apátságot, de Fehér Ulászlónak itt nem volt soká maradása, mert 1379-ben Danzigba szökött.
A Nagy Lajos király halála után hosszabb időn át dúló belzavarok Győr városának, Nagy Lajos király idejében szépen megindult fejlődését egy időre megakasztották. Azok, a kik a nőuralommal elégedetlenek voltak, – mint Hédervári István is – Kis Károlyt hívták a trónra, a kit azonban az Erzsébet anyakirályné által rendezett palotaforradalom csakhamar megfosztott trónjától. Az uralomra vágyó Erzsébet királyné azután Mária királynő jegyesét, Zsigmondot akarta kizárni a hatalomból, mire Zsigmond azzal a sereggel, melyet Kis Károly ellen gyűjtött, Venczel cseh király, valamint másik testvére, János, továbbá unokatestvérei, Jodok és Prokop kíséretében, 1386. áprílis havában Magyarország felé tartott. Áprílis 15-én már Pozsonyban volt, honnan Magyar-Óváron át, Győr alá vonult.
