A mohácsi vész után.
A mohácsi vész után.
A mohácsi vészszel közel évszázados, küzdelmes korszak kezdődik a vármegye és a város történetében, a melynek folyamán Győr város elsőrendű erősséggé és hadászati ponttá lesz. Bírásáért véres harczok folytak le a XVI. században s megtartása az egész törökvilágban elsőrendű kérdéssé vált az örökös tartományokra nézve is.
A szerencsétlen végű mohácsi csata első hirnökei Bátáról menekülő szerzetesek voltak, a kiknek egy kis csapata 1526 szept. 1-én érkezett Alsókra. A mint Tolnai Máté pannonhalmi apát jövetelükről értesült, rájuk küldötte embereit, a kikkel egyházi ruháikat és szerelvényeiket elvétette és a főmonostorba vitette. Azután elbocsátotta őket. Csakhamar újabb menekülők, majd az utánuk száguldozó török lovasok özönlötték el a várost s a vizeken alul eső két járást rabolták és pusztították.
A mint a török martalóczok elhagyták a vármegye területét, a lelkes Sárffy Ferencz győri kanonok, a győri vár kapitánya, maga mellé vett 12 lovast és Czetricz Ulrikkal, a király egykori apródjával II. Lajos holttestének 328felkutatására indult. Hosszas keresgélés után végre megtalálták a Csele patak mellett. Feloszlásnak indúlt holttestét a magukkal hozott szurkos koporsóba zárva, Székesfehérvárra vitték, a hol Szapolyai János nov. 9-én, az országgyűlés megnyitása napján, megfelelő gyászpompával a káptalani templom sírboltjába helyeztette el. (Jászai Pál: A Magyar Nemzet Napjai – Millenn. Tört. V. 28.)
Mialatt Sárffy a király holttetemét kereste, az alatt országszerte a királyválasztás kötötte le a kedélyeket. Nov. 9-én a Székesfehérvárra egybehívott országgyűlés Szapolyai János erdélyi vajdát választotta meg királylyá, a kinek Győr, valamint Pannonhalma meghódolt.
