Győr ostroma.
Győr ostroma.
Mire Szinán Győr alá ért, Mátyás főherczeg bőven ellátta e nagyfontosságú várat eleséggel és lőszerrel, s annak védelmét kegyenczére, gróf Hardegg Nándorra bízta, a ki mellett Perlin Miklós viselte az alkapitányi tisztet. Az előbbi rossz hadvezér, hitvány katona volt, a kinek keze alatt Győr, akkoriban az ország legnagyobb s leghatalmasabb erőssége, csakhamar elveszett.
Terünk nem engedi, hogy az ostrommal részletesen foglalkozzunk, e tekintetben tehát az eddigi írókra utaljuk az olvasót. (1. Szávay Gyula Győr város monogr. 47 stb. lapok, Kozics László Hadtört. Közl. 1891.) Szinán Gönyőtől Szabadhegyig helyezkedett el táborával, a melynek jobb szárnya a Dunára, balszárnya pedig Kis-Megyernél, a Pándzsa eréből kialakúlt halastóra támaszkodott. Megérkezte után az önkénteseket (szerdengecsdi) sánczásásra rendelte, s a sánczokról a várba ágyúztatott.
Aug. 5-én 4000 török lovas Véneknél átúsztatott a Dunán; átérvén, Szőgyére rohantak, de Mátyás főherczeg hada nagy veszteséggel visszaszorította őket. Hasonló sors érte aug. 8-án a Dunán átkelt 3000 tatárt is.
A várbeliek aug. 9-én és 11-én erős ágyúzás közben kirontottak a török táborra. Aug. 28-án Pálffy Miklós 5000 vitézzel a várba jött s innen a székesfehérvári kapun át tört a törökökre; e kirohanás meglehetős zavart támasztott a török táborban s annak teljes szétrobbantását eredményezte volna, ha a várbeliek, vagy Mátyás főherczeg azt kellőkép támogatják.
Szinán nagyvezirnek egész haderejét fegyverbe kellett szólítani a támadók ellen. A túlerővel szemben Pálffy és környezete csakhamar hátrálni kényszerült. Königsberger Imre, a kinek vörös kabátosai egészen a szabadhegyi szőlőkig üldözték a török had balszárnyát, elesett, Huszár Péter, a vitéz pápai kapitány karját veszítette; Pálffy életét is csak Dersffy Ferencznek jól irányzott lövése mentette meg, melylyel a vele küzdő törököt megölte. (Fehér Ipoly i. m. 503.)
E támadás után Szinán, hogy a várbelieket a főseregtől elzárja, a Dunát áthidalta, a melynek befejeztével, szept. 9-én, a török had megkezdte átvonúlását a Szigetközbe; innen a főherczeg hadát heves harcz után visszaszorította. Ez a had most részben Abda, részben pedig Hédervár felé vonúlt vissza a legnagyobb rendetlenségben. A Hédervár felé menekülőket a török utólérte, s a 2000 főnyi fedezetet lekaszabolván, 120 ágyút, 200 terhelt hajót, tömérdek lőszert, sőt a hadipénztárt és a főherczeg drága asztali készletét is zsákmányúl ejtette.
Mátyás főherczeg, visszaveretése után, szept. 13-án a várost teljesen körűlzárta és újabb rohamot vezényelt, de úgy ez, mint az öt ízben egymásután megkísérlett ostrom visszaveretett.
Bár a török sereg helyzete sem volt ekkor már kedvező, mert a katonák az éhségtől sanyargatva s a sikertelen ostromban kimerülve, elkedvetlenedtek és haza vágytak, mégis sikerült nekik szeptember vége felé, a várparancsnok gondatlansága folytán, a bástya déli oldalán rést ütni, ezzel Győr sorsa meg volt pecsételve. Hardegg, noha Mátyás főherczeg ismételve biztosította a vár felmentéséről, szept. 29-én átadta a vár kulcsait Szinán öcscsének, Hasszán bégnek s még aznap Perlin alezredessel kivonúlt a városból, és Öttevény felé elvágtatott, sorsára bízván a sereget, melyet a török vagy lekaszabolt, vagy foglyul ejtett. (Fehér Ipoly i. m. 504.) Szinán Győrt a budai vilajetbe kebelezte be s Ozman basa alatt nagy őrséget, 3000 janicsárt, 1000 vértes lovast, 300 tűzért és 2000 nefert hagyván ott hátra, Komárom ellen indult.
Győr eleste nagy rémületet okozott Bécsben, sőt Németországban is. A szemrehányás természetesen Hardegg ellen fordúlt, a kit haditörvényszék elé állítottak, s ennek ítélete alapján 1595 jún. 15-én kivégezték.
335Győr eleste után a török-tatár lovasság egész a határszélekig kalandozott, s útközben mindent felégetett, vagy elpusztított.
