Győr város leégése.
Győr város leégése.
Harmadnapra, – szept. 29-én virradóra, – a bécsi kapu körül tűz ütött ki, a mely erős éjszaki széltől élesztve, csakhamar elharapódzott. A város ekkor már tömve volt beteg katonákkal, a kik nagyrészt az idegen zsoldosok sorából kerültek ki, s a kiket a szokatlan égalj és táplálék erősen megviselt. A betegek egy része megfulladt, vagy a lángok között lelte halálát. A tűz átcsapott az Újvárosba is, sőt a szél felhajtotta a lángokat a régi várba, hol a székesegyházat, 333a lőporos tornyokat és a főparancsnoki lakot csakis gróf Salm Egon elszántsága mentette meg a pusztulástól. A tűzvész az egész városra elterjedt, sőt Oláh Miklós érsek táborába is átcsapott, de Forgách Ferencz váradi püspök erélyes intézkedéseinek sikerült azt ott elfojtani.
Hogy mi okozta e roppant veszedelmet, nem lehetett kideríteni; a rémes nap folyamán a németek az olaszokat okolták a vész előidézésével, viszont az olaszok a németekre hárították e vádat, mire egymást gyilkolták. A német zsoldosok egy része, felhasználva a tűzvész okozta általános zavart, a mit csak lehetett, elraboltak. Miksa király a tűzvész után csakhamar szétoszlatta a tábort, s az idegen zsoldosok, bár törököt alig láttak, erősen megfogyatkozva, haza mentek; számukat a járvány is nagyon leapasztotta. (Millenn. Tört. V. 378., Szávay Gyula 41–43., Fehér Ipoly 501.)
Miksa még a szerencsétlenség napján kifejezte abbeli kívánságát, hogy a város újjá épüljön. A szükséges munkálatok 1567-ben kezdődtek; katonai mérnökök jelölték ki az egyes utczák irányát s e mellett az erődítmények építését is folytatták. Győr az ekkor nyert alakját egészen a franczia háborúk idejéig megtartotta.
Az építkezési munkálatokat gróf Salm Egon főkapitány vezette, a ki 1575-ig maradt meg e tisztében. Ritka becsületességeért a polgárság is megkedvelte, viszont ő is szerette a magyarokat s idegen létére nyelvünket is megtanúlta. Főleg az ő kezdeményezésére újította meg Miksa király az új szultánnal a békét.
1567-től 1593-ig, vagyis teljes huszonöt évig hivatalos békét élvezett a vármegye; de azért a végeken szakadatlanúl folyt a küzdelem a végbeli vitézek és a török martalóczok között. A csatározások főleg 1575-től kezdve ismétlődtek sűrűn, a mióta III. Murád szultán ült a trónon, a kinek gyengeségét a magyarországi basák felhasználták, s egyre-másra folytatták rablókalandjaikat. 1575 nyarán egy török csapat Marczaliból öt embert, Móriczhidáról egy ménest hajtott el, s Győr egyik külvárosát felgyújtotta. (Millenn. Tört. V. 424.)
