Közállapotok.
Közállapotok.
Győr vármegye közállapotairól a XVII. század első felében főleg az 1609. és 1619. évi összeírások nyújtanak adatokat. Különösen becsesek ez összeírások azért, mert feltüntetik a hódoltsági terület határait, úgyszintén a törökök, valamint az utolsó évtizedek háborúi által okozott pusztításokat is.
Az 1609. évi összeírás szerint a vármegye a következőleg oszlott fel:
I. Vincze György szolgabíró járása (a mai pusztai és sokoróaljai járás.) Csanak (pusztán áll), Kis-Baráti (pusztán áll), Nagy-Baráti, Nagy-Nyúl, Kis-Nyúl (elpusztult), Nagy-Écs, Kis-Écs (elhagyatott), Szent-Márton város, Táp, Ravaszd, Szak, Told, Tarján, Borba; Néma, Szent-Imre, Sáagh, Peér, Eörkény, Mindszent, Örs, Szentmiklós-Alapja, Szentbereczk-Alapja, Böny, Gönyő, Szent-Iván (az utolsó 16 elpusztultnak van feljegyezve), Kajár, Kis-Pécz, Felpécz, Szerecsen, Gyömöre, Gyarmat, Csikvánd, Malomsok, Marczaltő, Móriczhida, Téth, Szemere, Homoród, Szent-Mihály, Szent-Miklós (részben elhagyott), Koronczó (elpusztúlt), Szent-Pál, Ménfő és Gyirmót (mind a három elhagyatott). Ez a járás teljesen a hódoltsághoz tartozott.
II. Szigetközi járás, Szalay Tamás szolgabírósága alatt: Kenderes-Medve, Egyházas-Medve, Kulcsod, Radvány, Nyárád, Balony, Patas, Zámoly, Dunaszeg, Szent-Pál, Ásvány, Otovány, Ráró, Hédervár, Vének, Ujfalu, Réwfalu;
III. Szeghi, másként Szücs György szolgabíró járása: Győr város, Pinynyéd, Abda, Börcs, Öttevénysziget, Ikrény, Patona, Csécsény, Kóny, Kapi, Markota, Fehértó, Sövényháza, Ujfalu, Utaly, Reti.
Az 1619. évi adóösszeírás szerint az egész vármegye területén 150 1/4 jobbágytelek (porta) volt; ebből Tót, másként Farkas János szolgabíró járásában, (a mai pusztai és a sokoróaljai), a mely teljesen a hódoltsághoz tartozott, 89 portát, a másik két járásban: Szávay Tamáséban 28 1/2, 1/4 és Dallos Jánoséban 32 1/2 portát írtak össze.
A török becsapások meggátlására a vármegye ugyan még a XVI. század végén Abdán (1588-ban) és Mérgesen (1582-ben) várdákat emelt, s ezek közül az abdai várdát 1608-ban megerősíttette, a portyázások még sem szüntek meg, sőt 1611-ben Kis-Baráth is kénytelen volt a töröknek behódolni. (Fehér Ipoly i. m. 543.)
1616-ban Abdán erődített táborhely alakúlt, de az ide helyezett zsoldos őrség több kárt tett, mint hasznot. 1627-ben nem csupán Abda lakossága, hanem a Héderváryak tisztje is panaszt emelt az őrség ellen, Öttevényen elkövetett rablásai miatt. A mérgesi őrség sem volt jobb, mert ebben az évben Poky Gáspár a vármegyei közgyűlésen panaszt emelt ellene, hogy a vidéket károkkal sújtja, lop, rabol és verekedik. (Fehér Ipoly i. m. 568.)
A Kis-Duna átjárójánál Bácsa község lakossága állott őrt. Őreájuk volt bízva a Szigetköz védelme. 1626-ban segítségért folyamodtak a vármegyéhez, a mely azután kérelmükre a szomszédos községek lakosságát is kirendelte a bácsai átjáró őrizetére.
