A 48-iki mozgalmak.
A 48-iki mozgalmak.
A márczius 13-án Bécsben kitört forradalom hírére, melyről a győriek a bécsi utasok révén még aznap este teljesen tájékozódtak, Lukács Sándor és Kovács Pál dr., a nemzeti mozgalmak vezérei, még aznap estére népgyűlést hívtak egybe a piacztérre, a hol hatalmas szónoklatokkal magyarázták meg a népnek a pozsonyi országgyűlés diadalmas határozatának híreit.
A közbeeső márczius 14-e teljesen elég volt arra, hogy a mozgalom vezetői előkészítsék a szabadság első nagy ünnepét Győrött, a mely márczius 14-én a színházban hazafias tüntetéssel kezdődött. A diákság felvonásközben a Rákóczi-induló eljátszását követelte a zenekartól, mely a közönség lelkes éljenzése közepett meg is felelt ez óhajnak.
15-én délután 5 órakor a főtéren egybegyűlt 1500 főnyi tömeg előtt Lukács Sándor tartott lelkes beszédet, a melynek folyamán nemzetiszínű kokárdákat kezdtek a nép között szétosztani; a diákság pedig a „Szózatot” énekelte. Lukács ekkor indítványt tett a város kivilágítására, a nemzeti mozgalom ünneplése czéljából; de Disznósi Horvát, ismert városi kortesvezér indítványára ezt másnapra halasztották. A Benedekrendűek mindazonáltal este fél hétkor elkezdték a kollégium ablakait kivilágítani; példájukat csakhamar mások is követték, s rövid félóra alatt az egész belváros fényárban úszott.
E közben Perlaki Dániel posztókereskedőnek házában nagyban folytak a fáklyásmenet előkészületei. Este 8 órakor már 200-nál több fáklyavivő volt együtt a Király-utczában, a honnan elindulva, a 6–8000 főre szaporodó tömeg a főtéren át, a városháza elé vonult. Itt Lukács Sándor, majd a városháza erkélyéről Keresztesy ügyvéd intézett beszédet a néphez, a mely azután az Újvárosba s innen ismét a főtérre ment és Lukács Sándor szavai után szétoszlott. (Zoltán Vilmos közleménye E. I. naplója után.)
16-án estére már megérkezett a pesti népgyűlés híre, a szabad sajtó első példányával, a „Talpra magyar”-ral, melyet aznap a zsúfoltságig megtelt színházban Lukács Sándor olvasott fel a közönségnek, a pesti 12 ponttal együtt.
17-én a Vigadóban tartott népgyűlésen Zmeskál Sándor és Keresztesy ügyvéd a nemzetőrség szervezését indítványozták s még aznap délután a harminczados- és a sóhivatal sorompóit nemzeti színűekre festették át. A városi polgárőrség két csapata, a vörös-csákósok és a fekete-csákósok, a kik eddig feszült 387viszonyban állottak egymással, a nemzeti ünnep hatása alatt kibékültek és egy csapattá egyesültek.
A szabadság ünnepét azonban néhol kihágások zavarták meg. A Pozsonyból és Pestről érkezett hírek hatása alatt Dorner Ede II. alispán még márczius 19-én a vármegyei és a városi tisztviselőkből és a polgárőrség tisztjeiből állandó bizottságot alakított „a közbátorság fenntartására,” a melynek egyik tagja, Lukács Sándor, még aznap felhívást intézett a néphez. (Zoltán Vilmos adatai.)
A márczius 21-én tartott vármegyei közgyűlésre, melyen a vármegyei követek jelentését tárgyalták, a vidékről is számosan jöttek be Győrbe. Ez nem kis aggodalmat okozott, mert attól lehetett tartani, hogy a nép alsó rétegei, a melyek a nagy átalakulás jelentőségét kellően felfogni még nem tudták, zavargásokat fognak előidézni. A vegyes bizottság azonban mindent elkövetett a rend megőrzésére; nemcsak a polgárőrséget erősítette meg, hanem az ekkor szervezkedő nemzetőrséget is fegyveres őrjáratba küldte. A tanuló ifjúság szintén fegyvert fogott. Ezek az előkészületek feleslegesek voltak, mert a közgyűlés teljesen nyugodtan folyt le s nem zavarta meg az ünnepi hangulatot.
Pozsony példájára, a mely már márczius 25-ig szervezte a nemzetőrséget, s a melynek parancsnokává a győri származású gróf Zichy Ottót választották meg, Győrben is megkezdték a 18–50 éves férfilakosság összeírását.
Hogy pedig a nép is tájékozva legyen az 1848-as átalakulások jelentőségéről, Vas Gereben (Radákovics József,) a kiváló író, a ki ez időben Győrbe tette át lakását, folyóíratot adott ki, a melyben a maga népies nyelvén magyarázta meg az 1848-iki törvényeket. E folyóirat, „Öreg A–B–C vén emberek számára”, óriási mennyiségben kelt el a vásárokon. Bay Antal egymaga 1000 példányt vett meg jobbágyai és a birtokain lakó cselédei számára.
A város polgársága mind a mellett aggodalommal várta az újabb híreket. Főleg az 1848. évi utolsó rendi országgyűlésen hozott törvények szentesítését várták türelmetlenül.
A közcsendi bizottmány, hogy az eseményekről megbízható értesüléseket nyerjen, Lukács Sándort és Hinár Jánost Pozsonyba, Purgly Sándort és Keresztesy Ambrust pedig Pestre küldte, meghagyva nekik, hogy mindent sürgősen tudassanak a bizottsággal.
Áprílis 1-én, 1/2 12 óratájt érkezett meg Lukács Sándor Győrbe az örömhírrel, hogy V. Ferdinánd király megelőző nap szentesítette a törvényeket. Ez örömhír hatása alatt d. u. 2 órakor a főtéren népgyűlést tartottak, Rónay Jáczint benedekrendi tanár és Lukács Sándor közreműködésével. Ez alkalommal Kovács Pál, a „Hazánk” szerkesztője a legújabb híreket olvasta fel a sokaságnak. Este 7 órakor megkondultak a város összes harangjai, majd ágyúlövések hangzottak a bástyákon, a lelkes tömeg üdvkiáltása közben. (Szávay Gyula i. m. 304–317.)
Gróf Zichy Ottó indítványára április 8-án a győri polgárőrség hajóra szállott, hogy az országgyűlés berekesztése alkalmából Pozsonyban a királyi helytartót, a kormányelnököt és Kossuth Lajost üdvözölje. A polgárőrség, melyet a pozsonyiak lelkes fogadtatásban részesítettek, jelen volt az országgyűlés ünnepélyes berekesztésénél, a mikor a győriek szolgáltattak díszőrséget V. Ferdinánd király ajtaja előtt.
A szentesített törvények kihirdetése után azonban csakhamar megkezdődtek a viszálykodások a győri városházán. Az új, szabadelvű irány hívei mindenkép arra törekedtek, hogy a régi rendszer embereit a városi közigazgatás éléről eltávolítsák. A nép haragja főleg a városi tanács tagjai ellen irányult, s ezt a haragot az egymásután tartott népgyűlések mindegyre élesztették.
E közben a vármegye is megmozdult. A közgyűlése május 1-ére volt kitűzve. Purgly Sándor bizalmas tanácskozásra hívta egybe a bizottsági tagokat, a kik mindegyre jobban hangoztatták azt a kívánságot, hogy az eddigi alispán, Balogh Kornél helyét mással töltsék be. Ugyanakkor Szabó Kálmán tiszti ügyészt jelölték az alispáni tisztségre.
Ez értekezlet után Dorner Ede II. alispán is egybehívja a régi konzervatív párt híveit, de ezek már nem bírták feltartóztatni Balogh Kornél bukását, a ki belátva a helyzetet, kijelentette, hogy miután a közbizalom tőle elfordult, leteszi tisztét. Így azután a május 1-re egybehívott közgyűlés ünnepélyes lefolyását mi sem zavarta meg.
388Három hét mulva (május 22-én) tartotta Győr város a tisztújítását. Polgármesterré Korbonits István eddigi főjegyzőt, főjegyzővé pedig Zmeskál Sándor ügyvédet választották. A választás eredménye nem elégítette ki a közvéleményt, mert a szabadelvűek polgármesternek Hergeszell Ferenczet, főjegyzőnek pedig Lukács Sándort akarták volna megválasztani; de a régi irány szolgálatában álló czéhek másként döntötték el a választást.
Még a tisztújítást megelőzőleg, Győrben hozzáláttak a nemzetőrség szervezéséhez, mely egy 1848 május végéről való kimutatás szerint 1145 emberből állott. Őrnagyjává a hadügyminiszter gróf Zichy Ottót nevezte ki. (Szávay Gyula i. m. 337–364.)
A szerb lázadás kitörésének hírére, mikor már az országban levő nemzetiségiek is mindenfelé mozgolódni kezdtek, a kormány katonailag rendszeresített 10 nemzetőr-zászlóalj kiállítását határozta el, a mely czélból május 16-án kiírták a toborzást.
Az ország tíz városa közül Győr egyike volt azoknak, a melyeket hadfogadó székhelyül rendeltek. Győr városból toborozták az V. zászlóaljat; parancsnoka Horváth Dániel lett.
A hadfogadás kezdetben igen lanyhán ment; csak június havában látott a hadfogadó bizottság és a városi tanács komolyabb munkához. Mindazonáltal Győrből nem került ki a zászlóalj alakításához szükséges 1000 ember, s így a hiányt Győr és a szomszédos vármegyék, valamint Pest városa pótolták. Az ekként megalakított 1094 emberből álló V. zászlóalj csakhamar elhagyta a várost, s a délvidékre ment, a szerb lázadás elfojtására.
E zászlóaljnál kezdte meg pályáját mint főhadnagy, Görgey Artur, a későbbi hadügyminiszter és fővezér, a kinek oly végzetes szerep jutott a szabadságharcz történetében; továbbá Máriássy János, a későbbi huszárezredes és a kiegyezés után altábornagy, és Udvarnoky Béla, a kit Görgey a kápolnai csata után fegyelemsértés miatt a Lehel-huszárokkal agyonlövetett.
A míg a városi tanács szinte tétlenül szemlélte az események folyását, annál nagyobb buzgalommal fogott hozzá a vármegye a nemzeti önvédelem szervezéséhez. A május 25-én tartott közgyűlésen, a nemzeti védelem czéljaira rendkívüli pótadót vetett ki s a kivetésre gróf Zichy Ottó elnöklete alatt, Zmeskál Istvánt, Szabó Pétert, Kálóczy Lajost, Potyondy Ferenczet, Nagy István számvevőt, Király Lajos mérnököt és Jankó János főadószedőt küldte ki. De lelkesedéssel karolta fel az önvédelem ügyét a győri társadalom is. A honvédelmi pénztár javára nehány nap alatt közadakozásból 6000 forint gyűlt egybe. A nők tépést készítettek, pénzt gyűjtöttek, egyes polgárok, mint Latesz Jakab, Hets Mátyás saját költségükön egy-két nemzetőr teljes felszerelését és ellátását vállalták magukra.
A szabadságharcz riadója legnagyobb hatással volt az ifjúságra. A tanév már vége felé járván, a főiskolai ifjúság tömegesen lépett az új zászlóaljakba. A tanulók egyike, Saara Iván, megható búcsúszót intézett társaihoz a győri lapok egyikében. (Szávay Gyula i. m. 360–369.)
A kormány ismét gróf Esterházy Károlyt nevezte ki Győr vármegye főispánjává, a ki mindennemű ünnepély mellőzésével foglalta el főispáni székét, s azonnal hozzáfogott a megüresedett állásoknak helyettesítés útján való betöltéséhez.
Az országgyűlési képviselőválasztások már fegyverzaj és hadikészülődések közepette folytak le.
Győr város június 25-én Lukács Sándort választotta képviselővé; a vármegye három kerületében, nevezetesen a sokoróiban Kálóczy Lajos, a pusztaiban Bay Antal egyhangúlag kaptak mandátumot, míg a csilizközi kerületben Balogh Kornél, a régi konzervativ párt egyik oszlopos tagja győzött gróf Zichy Ottóval szemben. Ezt a választást azonban kérvénynyel támadták meg, mire az országgyűlés Balogh Kornél megválasztását érvénytelennek jelentette ki. A második választáson ismét Balogh Kornél győzött, bár a bekövetkezett események miatt helyét többé az országgyűlésen nem foglalhatta el. Megbízólevelét másodszor is megsemmisítették, s harmadízben már Keresztesi Ambrus lett képviselővé megválasztva, (Szávay i. m. Gracza György: az 1848–49-iki magyar szabadságh. története II. 8. l.).
Kossuth Lajos július 11-én tartott emlékezetes nagy beszédeinek hatása alatt az országgyűlés 200.000 katonát szavazott meg, mire újból megindúlt 389a toborzás Győrött. Az önkéntes nemzetőrségek alakítására kiküldött választmány nevében Zmeskál Sándor főjegyző augusztus 20-án falragaszokon szólította fel a fegyverforgató lakosságot a nemzetőrségbe való belépésre, a melynek szervezésében főleg Gyapay Dénes, Kozma Imre és Preng Mihály buzgólkodtak.
Győr városa augusztus 18-án tartott közgyűlésében 200 önkéntes kiállítását határozta el, Hergeszell Antal nemzetőri kapitányt pedig fegyverek beszerzésére Bécsbe küldte. Ugyane napon érkezett Győrbe a Sándor-huszárok három százada Schweidel József őrnagy parancsnoksága alatt, a ki a magyar kormány rendelkezése alól magát kivont Apponyi ezredes helyett, a parancsnokságot átvette. A város kitörő örömmel fogadta a huszárokat, a kiket megvendégelt. (Szávay Gyula i. m. 378.)
A horvát betörés hírére, az újonczok kiállítása s a védelem egyöntetű szervezése czéljából, Szabó Kálmán alispánt Győr vármegye és Lukács Sándort Győr város kormánybiztosává nevezték ki. A fáradhatatlan Lukács Sándor legott munkához lát. Már szeptember 22-én egybehívja és újjáalakítja a városi tanácsot, magát a városházánál beiktatja, s hozzáfog a városra eső 260 újoncz kiállításához. (Szávay Gyula i. m. 379.)
