Az orosz beavatkozás.
Az orosz beavatkozás.
Az orosz beavatkozás hírére Lukács Sándor május 27-én ismét megjelent Győrött, hogy a népfelkelés és a keresztes hadjárat megindításához szükséges intézkedéseket megtegye. Az egyházi hatóságok buzgalommal és lelkesedéssel teljesítették a kormány rendeletét. Sorba közzéteszik s kibocsátják azokat a felhívásokat, a melyek az orosz betörés veszedelmének feltűntetése érdekében szükségesek voltak. A templomokban június 4-től 24-ig könyörgések és egyházi szent beszédek tartattak. Június 6-án nagy bőjt rendeltetett, esti 8 órakor pedig az összes harangok megkondúltak. Az egyházi szónoklatok ellenőrzésére Lukács kormánybiztos Rónay Jáczintot, a tudós benczést nevezte ki, a ki e tárgyban június 8-án körlevelet intézett a vármegye minden felekezetű papságához, sőt maga is körútra készült, hogy szónoklataival a népet felkelésre indítsa. (Szávay i. m. 450–455.)
Görgey fővezér még május utolsó napjaiban indította útnak a Vág és a Rába felé azokat a hadtesteket, a melyek Buda ostrománál részt vettek. Győrt a Pöltenberg Ernő tábornok parancsnoksága alatt álló VII. hadtest szállotta meg, míg Kmetty hadosztálya Téthen és Marczaltőn foglalt állást. Alig helyezkedik el a magyar sereg Győrött, hova június 3-án Klapka György komáromi parancsnok is megérkezett a VII. hadtest megvizsgálására, midőn az egyesült osztrák-orosz sereg megkezdte az előnyomulást Győr felé.
Klapka legott munkához lát. Pöltenberget Öttevény felé rendeli, a ki e helység előtt állomásozó osztrák csapatokat csakhamar visszaszorítja. Erre Zambelly ezredes egész Enesséig és Kónyig nyomúl előre.
Ama hírre, hogy Wyss császári tábornok dandára már Kapuvárott táborozik, Klapka június 12-én átizent Téthre Kmettyhez, hogy kanyarodjék Csornának s verje vissza az ellenséget. Kmetty, noha hada a hosszú meneteléstől elfáradt, június 12-én délután Móriczhidánál átkelt a Rábán s másnap Csornánál fényes győzelmet arat Wyss tábornok felett, a ki maga is halálosan megsebesült. (Gracza György i. m. V. 509–510. – Vargyas Endre i. m. 625.) A Perednél vívott csata után, június 20-án, az új osztrák fővezér, Haynau, Magyar-Óvárott vonta össze hadait. Ide jött az ifjú uralkodó is, hogy hadiszemlét tartson csapatai felett.
Pöltenberg a várható támadás hírére még 26-án megszállotta a sánczokat és az erődítvényeket, a melyeket június hó elejétől kezdve ugyan fokozott buzgalommal emeltek, a melyek azonban mindemellett sok kívánni valót hagytak magok után.
Pöltenberg hadteste 12.000 emberrel és 44 ágyúval, mintegy 70.000 főnyi osztrák hadsereggel szemben, csupán Kmetty 5700 főnyi hadára számíthatott, a mely az Ihászi pusztán helyezkedett el. Ámde Haynau június 27-én Schütte tábornokot küldi ellene, a ki heves ágyúharcz után Pápa felé kénytelen visszavonúlni. Pöltenberg értesülvén Haynau közeledtéről, szétosztja hadait. Révfaluba 2 zászlóaljat, 2 lovasszázadot és 8 ágyút, a Sziget külvárosba ugyanannyit rendel; 2 zászlóalját 6 lovasszázaddal és 9 ágyúval az újvárosi sánczok védelmére küldi, Kossuth Sándor alezredes parancsnoksága alatt, Liptay alezredest pedig 4 zászlóaljból, 8 lovasszázadból és 10 ágyúból álló hadosztályával Ménfőre és Szemerére irányítja. Maga pedig 2000 főnyi tartalékkal Győrben maradt. A támadást a császári hadak 28-án reggel Révfalu és Sziget ellen indították meg, honnan a honvédeket néhány órai elkeseredett harcz után visszaszorították, míg Liptay dandára Kismegyer felé hátrált. Görgey reggel Tatáról a harcztérre sietett. Ménfőre akart menni, hogy átvegye ott a vezetést, de útközben jelentést vett arról, hogy Liptay már Szabadhegy felé húzódott. Erre parancsot adott Pöltenbergnek Győr kiürítésére. Pöltenberg délután 4 órakor kezdte meg a visszavonúlást. A jobbszárnynyal a komáromi országút mentén fekvő Szőlőfürt korcsmáig jutott, honnan Gönyűig hátrált. Másnap, napfelkelte előtt felkerekedvén, Ácsig nyomúlt, míg a Liptay-féle hadosztály Hecséig vonúlt vissza, a melyet a délután 6 órakor, Komáromból érkező Klapka, mint a VIII. hadtest parancsnoka, Szent-Ivánon és Szent Jánoson át, szintén Ácsra vezetett.
395A visszavonúlást Görgey fedezte csaknem az összes lovassággal, közbe-közbe összecsapva az őt üldöző herczeg Lichtenstein lovasságával. (A győri csata részletes leírását Gelich Richárd művében találjuk, a melyet Szávay Gyula is közölt többször idézett művében.)
Az osztrák csapatok még június 28-án vonúltak be zeneszóval Győrbe. Haynau még aznap életbeléptette a vésztörvényszéket s másnap, 29-én folytatta az előnyomúlást.
Az I. hadtestből Reischach dandára Gönyűre, a hadtest többi része gróf Schlick altábornagy alatt Szent-Jánosra érkezett, míg a IV. hadtest báró Wohlgemuth altábornagy vezetésével Bőnyre, a III. hadtest herczeg Schwarzenberg Ödön parancsnoksága alatt, Szent-Mártonon át, Mező-Eörsre, Berchtold lovas-hadosztálya pedig Szent-Iványra vonúlt. Paniutine orosz hadosztálya az ágyútartalékkal Hecsére indúlt. Győrött csak egy zászlóalj maradt helyőrségül.
Június 30-án az egész császári sereg tovább vonúlt Komárom vármegyébe, a mikor a főhadiszállás Banára helyeztetett.
Haynau július 1-én még Győrött volt, de aznap Szőnyre ment, a hol másnap véres csatát vívott Görgeyvel. Az új katonai uralom csakhamar megkezdi működését Győrött. A hadi törvényszéknek elsősorban Woitie Adolf és Szwelka Rotias, két teljesen jelentéktelen ember, esik áldozatúl, a kiket Haynau július 29-én főbelövetett. A polgári közigazgatás élére Rohonczy Ignácz udvari tanácsos kerül, míg katonai parancsnok ismét gróf Apponyi Károly lett.
Az új biztos mindenekelőtt elmozdítja a városi tisztikart s polgármesterré Mendel Istvánt nevezi ki, majd szigorú büntetés terhe alatt elrendeli a Kossuth-bankók, a fegyverek és töltéskészletek beszolgáltatását.
Győrre csakhamar mélységes csend borúl. Az összes vendéglők, kávéházak esti tízkor bezárúlnak, kivéve a belvárosi „Korona” és a „Bárány” vendéglők, a melyek a tiszt urak számára addig tartandók nyitva, „a meddig kívánni fogják.”
Vészterhes napok szálltak a vármegyére, s a borút csak kis időre oszlatta el a komáromi győzelem sugara.
Haynau Komárom körülzárására 12.000 főnyi ostromsereget hagyván hátra, július 19-én Pestre tette át főhadiszállását, a honnan július 24-én tovább folytatta útját Szeged felé. Klapka, a ki egy elfogott tábori postakocsiban levő kimutatás alapján kellő tájékozást szerzett az ostromló sereg számáról, aug. 3-án kitör Komárom várából, szétveri Colloredo hadait, másnap pedig 6 huszárszázaddal, 10 zászlóaljjal és 30 ágyúval az ellenség üldözésére indúlt. A császári had eszeveszetten menekült Pozsony felé, úgy hogy Klapka nem bírta utólérni; ezért csak Győrig hatolt, s azt aug. 5-én megszállotta.
Győrött a császári had több százezer mázsás lisztkészlete birtokába jutott. Győr ezzel rövid időre ismét magyar uralom alá került.
Klapka sietett is az alkalmat felhasználni. A városi tisztikart elcsapja, elrendeli azonnal az újonczozást, a mely néhány nap alatt 5–6000 emberrel szaporítja a honvédséget. Aug. 8-án Ujházy László komáromi és a felsőhadseregi kormánybiztos is megjelenik Győrött, s másnap azokat a tisztviselőket, a kiket még Lukács Sándor nevezett ki, állásaikba visszahelyezi, Tóth Ignáczot tábori kormánybiztosúl, Jankó Mihályt pedig Győr vármegye és város kormánybiztosává teszi meg.
A magyar uralom utolsó napjaiban Ujházy László 300.000 forint kölcsönt kért a várostól, a melyet Klapka utóbb 200.000 frtra szállított le. De mivel a közgyűlés nem bírta ezt az óriási összeget előteremteni, Jankó Mihály kormánybiztos aug. 14-én délután fegyveres erővel megjelent a városházán, s a pénztárban levő pénzt, a melyet a város Haynau közbenjárására Bécsből, az u. n. Zwangs-nótákban kölcsönkép kapott, lefoglalta és magával vitte Komáromba.
Klapka terve eredetileg az volt, hogy Győrből Gráz felé, Ausztriába tör, de Almássy Páltól értesülvén a Szegednél történt szomorú dolgokról, seregeit visszarendelte Komáromba.
A védtelen Győrt aug. 15-én szállották meg ismét a császáriak. Az Ujházytól kinevezett tisztikart szélnek eresztették s ismét a jóérzelmű Mendel István került Győr város közigazgatásának élére. Midőn gróf Gyulay Bécsből Pestre utaztában aug. 19-én Győrött időzött, Mendel elpanaszolta neki, hogy a bécsi kormány 100.000 forintos kölcsönét Jankó Mihály elvette, mire Gyulay 10.000 396frtot engedélyezett a város folyó kiadásainak fedezésére. (Szávay Gyula i. m. 470–478. – Gracza György i. m. V. 669–671.)
Ekkorra már a nemzeti küzdelem a vég felé közeledett. Aug. 17-én öles falragaszok hirdették a lakosságnak, hogy Görgey az oroszoktól minden oldalról körülvétetvén, egyezkedésbe bocsátkozott. Másnap már megérkezett a világosi fegyverletétel híre Pestről, a melyet csakhamar követett a győri cs. kir. hadtestparancsnokság hirdetménye Arad várának megadásáról. Szept. 28-ára megérkezett a Herkály pusztán kötött egyezség híre is, Komárom várának átadásáról, melyet a jóérzelművé vált város a béke helyreállításának örömünnepeként, egyházi szertartással fényesen megült. A püspökvárban fényes lakoma volt ez alkalommal s este a várost kivilágították.
Győr városnak ezúttal csak az volt a gondja, hogy a Jankó Mihály kormánybiztostól lefoglalt 91.782 frtot visszaszerezze. E végből okt. 1-én küldöttség tisztelgett Haynaunál, a kit arra kértek fel, hogy a komáromi várból kivonuló Jankó Mihálytól vegye el a kérdéses összeget. A város azonban megjárta ezzel a küldöttséggel. Haynau ugyan elvétette Jankó Mihálytól a nála talált Zwangs-nótákat, de midőn okt. 9-én Győr város küldöttsége nála tisztelgett, azt ridegen elutasította. Utóbb megtudta a város, hogy Haynau ez összeget hadi zsákmánynak tekinti, azért nem adja vissza. (Szávay Gyula i. m. 481.)
Komárom kapitulácziójával beköszöntöttek a vérbosszú napjai. A szabadságharcz szereplői közül néhánynak, mint Lukács Sándornak, Rónai Jáczintnak, a szabadságharcz lánglelkű szónokának, valamint Ujházy Lászlónak sikerült külföldre menekülniök, ellenben, a kik itthon maradtak, azokat csakhamar utólérte az önkény sújtó keze. A győri születésű Bezerédj Lajos, vezérkari alezredes, 16 évi várfogságra ítéltetett, Rómer Flóris, a tudós benczés tanár Olmütz várába záratott, gróf Zichy Ottónak, a győri első nemzetőri zászlóalj parancsnokának, a ki Komárom kapitulácziójában részt vett, nem történt bántódása, de csakhamar ő is elhagyta hazánknak vérrel áztatott földjét s Éjszak-Amerikába ment.
Míg az elfogottak a győri Karmeliták zárdájából rögtönzött börtönben töltötték napjaikat, azalatt a jóérzelmű polgárság egyetlen alkalmat sem akart elmulasztani, hogy hűségének kifejezést adjon. A birodalmi alkotmány kihirdetése napján – deczember 26-án, – a székesegyházban fényes isteni tisztelet volt s utána az ünneplő közönség átvonúlt a városházára, a Mendel István polgármester elnöklete alatt tartott közgyűlésre, a melyen báró Siegenthal tábornok, katonai parancsnok, Karner Antal győri püspök, Balogh Kornél, Győr vármegye alispánja, több tekintélyes vármegyei tisztviselővel is megjelentek. Ez az ünnepély mintegy záró jelenete Győr város történetének a szabadságharcz alatt.
A polgármester áradozó beszéde, – a melyet Szávay Gyula közölt id. művében, – nem keltett visszhangot az ünneplő közönségben. A jelenlevőknek torkán akadt az éljen; mindenki sietett haza, hogy magába fojtsa érzelmeit, a melyeknek másfél évtizeden át úgy sem volt alkalma kifejezést adni.
