Alkotmányvédelem.
Alkotmányvédelem.
Abban a nagy harczban, a melyet az ellenzék Bánffy megbuktatásával kezdett és Széll Kálmán, gróf Khuen Héderváry Károly és Tisza István megbuktatásával úgy folytatott, hogy az 1905. évi januári választáson többségre jutott, a vármegyék, mint olyanok, nem vettek részt; alkotmányvédő szerepük tulajdonképen a br. Fejérváry-féle miniszteriumnak a parlamentáris kormányformákkal ellenkező megbízásával és az országgyűlés elnapolásával, tehát legfőbb alkotmánybiztosítékunk könnyű felfüggesztésével kezdődik; de azért a politikai harczok már korábban bekerülnek a közgyűlési termekbe.
Vármegyénkben az első, jelentős ütközet még Tisza István miniszterelnöksége alatt az 1905. évi májusi közgyűlésen történt Heves és Zemplén vármegyéknek a koaliczió iránti bizalomszavazását tárgyaló átíratuk kapcsán. A közgyűlés többsége ugyan a kormánynyal nem akarván nyíltan összetűzni, a határozott állásfoglalás elől azzal a diplomatikus határozattal tért ki, hogy a nemzet amúgy is kifejezvén a választások által a koaliczió iránti bizalmát, határozathozatalra nincs szükség. 45-en szavaztak ez indítvány mellett, 38-an ellene, a mi a pártok arányát mutatja vármegyénk ellenállásának kiinduló pontján.
Két hónap múlva az események annyira elragadták a régi szabadelvű bizottsági tagokat is és annyira áthatotta őket az alkotmányvédelem szükségességének érzete, hogy a hazafias többség az ellenzék vezérének, Lippay Gézának zászlója alá állt, szakítva ezáltal a régi rendszerrel. Igy történt az, hogy a július 28-án tartott közgyűlésen Lippay összes indítványai nagy szótöbbséggel győztek és vármegyénk is, az állandó választmány javaslata alapján a törvénytelen Fejérváry-féle kormánynak azzal a határozattal üzent hadat, hogy a vármegye a Fejérváry kinevezését tudató leíratot fájdalommal és megdöbbenéssel fogadja, mert kormányát parlamentárisnak, alkotmányosnak és törvényesnek el nem ismeri, iránta tehát bizalommal nem viseltetik és így támogatásban sem részesíti. Figyelmezteti azért a tisztviselőket, hogy a meg nem szavazott adók és meg nem ajánlott újonczokra vonatkozó rendeletekkel szemben az 1886. évi törvények értelmében járjanak el és az önkéntes belépéseket is a törvény szigora szerint akadályozzák meg. Ezen kívül figyelmeztették a vármegye lakosságát, hogy a meg nem szavazott adókat önként fizetni hazafiatlan dolog, s ennek elfogadását a tisztviselőknek és községi elöljáróknak megtiltották.
E határozatok ellen a vármegye főispánja, gróf Laszberg Rezső tiltakozott és azoknak felülvizsgálat végett a belügyminiszteriumhoz való felterjesztését rendelte, kijelentvén, hogy adandó válaszig a határozatok végre nem hajthatók.
Ehhez hasonló határozatot több hazafias törvényhatóság hozott; de Győr vármegye volt az első, a mely Ő Felségéhez felíratot intézett, hogy járuljon hozzá a nemzet és törvényes képviselői többségének ahhoz a kívánságához, hogy a magyar nemzeti jelleg a magyar ezredekben nyelv és jelvények tekintetében kifejezésre jusson.
Az augusztusi közgyűlés első sorban a hadügyminiszternek a katonai behívók kifüggesztése tárgyában kiadott rendelete ellen foglalt állást, utasítva a főszolgabírákat, hogy magukat kizárólag a véderőtörvény rendelkezéseihez tartsák.
Ezután Goda Béla alispán jelentette, hogy a belügyminiszter őt a főispán útján vele közlött rendeletben arra utasította, hogy az önkéntes adó elfogadása 419ellen hozandó képviselőtestületi határozatok végrehajtásától a községi előljáróságot tiltsa el; ő azonban a törvénytelen rendeletet nem hajtván végre, az ellen a belügyminiszteriumhoz felterjesztéssel élt, mivel azonban az rendeletét fenntartotta, a közgyűléstől kér további intézkedést.
A közgyűlés az alispán eljárását helyeslőleg vette tudomásul és saját nevében is felíratot intézett a belügyminiszteriumhoz a törvénytelen rendelet visszavonása érdekében.
Közben a belügyminiszter megsemmisítette a közgyűlésnek a kormány kinevezése ellen hozott határozatát, a mit a szeptember 23-iki közgyűlés törvénytelennek találván, ellene a képviselőházhoz intézett felíratot.
Hasonlóképen megsemmisítette Kristóffy József a katonai behívójegyek kifüggesztése ellen hozott határozatot is, a mit az októberi közgyűlés nem vett tudomásul, a mi ellen gróf Laszberg főispán ismét felterjesztést tett a belügyminiszterhez.
A novemberi közgyűlésen a Fejérváry újabbi kinevezéséről érkezett leírat tárgyaltatott, a mely irattárba tétetvén, a közgyűlés megvetését fejezte ki a kormánynak a nemzetközi szocziálistákkal való szövetkezése fölött, mert ebben az állameszme és hazafiság megsértését látta.
Ugyanez a közgyűlés kénytelen volt tudomásul venni az önkéntes adók és újonczokra és katonai behívók kifüggesztésére vonatkozó határozat másodszori belügyminiszteri megsemmisítését, de ha a törvény kötelezte is erre a közgyűlést, mégis a képviselőházhoz felírtak a törvénytelen miniszteri rendeletek ellen, az alispánt pedig utasította, hogy plakátokon hirdesse ki, hogy az önkéntes adófizetés és katonáskodás hazafiatlan dolog.
E közgyűlés után neveztetett ki gróf Laszberg Rudolf főispán Pest vármegye helyettes főispánjának. Lippay Géza és társai ellene decz. 8-án pestmegyei szereplését elítélő indítványt adtak be, a melyet az állandó választmány némi módosítással a decz. 18-iki közgyűlés elé terjesztett és az ezt 66 szóval 16 ellen el is fogadta.
Ugyanez a közgyűlés tárgyalta a honvédelmi miniszternek a póttartalékosok behívására vonatkozó leíratát, a melyet, mivel királyi parancs folyománya volt, tudomásul vettek ugyan, de a kormány eljárását, »a mely, midőn az országgyűlést folytonos elnapolással elzárja attól, hogy a véderő kiegészítéséről alkotmányos úton gondoskodjék és a midőn a véderő fennállásáról ilyen kivételes módon: a póttartalékosoknak tényleges szolgálatra való kivételes behívása útján gondoskodik, szándékosan kijátszsza a nemzet újonczmegajánlási, illetőleg megtagadási jogát.« Ennélfogva felírnak a képviselőházhoz, hogy az önkénykedő és törvénytipró kormány ellen vád alá helyezési határozatát a póttartalékosok törvénytelen behívása miatt is hozza meg.
