Törökbarát mozgalmak.
Törökbarát mozgalmak.
Hasonló kedélymozgalmat keltett egy, minket közelebbről nem is érintő ügy, az orosz-török háború. A mozgalmat a jogakadémiai ifjúság kezdte, a mely a törökök javára hangversenyt rendezett és küldöttséggel csatlakozott a pesti ifjúsághoz, hogy együttesen Konstantinápolyba menjenek. Megmozdult a város is; a törökök győzelmére és Abdul Kerim tiszteletére a várost kivilágították, üdvözlő táviratokat küldöttek a szereplő török főembereknek, majd népgyűlést tartottak, a melyen még a komoly Kautz Gyula is részt vett és a melyen rosszalásukat fejezték ki az oroszok kegyetlensége fölött. Ez alkalommal a török sebesültek részére 260 frtot gyűjtöttek össze. És mindezt 1848. viszonzására!
Szintén mozgalmat keltett a boszniai okkupáczió, a melynek irányítására nagy befolyással volt az, hogy a 19. ezredet is levezényelték. A vármegye azonban elvi alapon, Arad sz. kir. város és Liptó vármegyének az orosz szövetség ellen és az angol mellett intézett átíratai tárgyalása kapcsán foglalt állást ez ellen. Elterjedt ugyanis annak a híre, hogy Bosznia megszállása a török ellen, az orosz javára történt és ezért az alispán azt indítványozta, hogy kérjék fel a képviselőházat, »hogy minden törvényes eszközök felhasználásával odahatni méltóztassék, hogy minden olynemű intézkedéseknek, a melyek Bosznia- és Herczegovinának a török kormány beleegyezése nélkül csupán foglalási és orosz érdekek támogatása szempontjából való elfoglalását czélozzák, monarchiánk érdekében s nemzetiségünk megóvása tekintetéből eleje vétessék.«
Ez indítványt a közgyűlés egyhangúlag elfogadta és pártolás végett a többi törvényhatóságoknak is megküldötte.
Ez volt Gyapay Dénesnek utolsó, fényes szereplése, mert a következő év elején miniszteri tanácsosi czímmel a csákovai kerület közalapítványi főtisztjévé neveztetvén ki, nemsokára lemondott. Lemondásával egy régi, kedves korszak záródik; attól kezdve modern, 1848. utáni emberek vezetik a vármegye ügyeit.
