Bőnyrétalap.
Bőnyrétalap.
Bőnyrétalap. – Ifj. Kautz Gyula dr. úrilaka Györgyháza pusztán.
Bőnyrétalap. – Hegyeshalmi Fischer Kálmán úrilaka, Sóskútere pusztán.
Bőnyrétalap. – Özv. báró Bothmer Gusztávné úrilaka.
Bőnyrétalap, Bőny községből és Rétalap pusztából egyesített nagyközség, 303 házzal és 2373, túlnyomó számban róm. kath. vallású lakossal. Postája és távírója helyben van, vasúti állomása Szentjánoson. A pannonhalmi levéltár egyik oklevele szerint, 1240-ben Bőny: Buhun néven már villa és a mosonyi várjobbágyok faluja. 1415 tájban Zsigmond király egyik oklevelében Bewn alakban szerepel, a mikor bizonyos Bewni Márton is említve van. A XV. századbeli oklevelek három Bőnyt különböztetnek meg, ú. m. Alsó-, Felső- és Nemes-Bőnyt. Ugyanekkor a Bőnyi család birtoka volt, melyet azonban később Enyingi Török Bálint foglalt el. 1609-ben, a törököknek behódolt és lakosaitól elhagyott falvak között van említve. 1635-ben Alsó-Bőnyt gróf Esterházy Miklós nádor Szápáry Andrásnak és Valticher Mártonnak adományozza, de már 1649-ben gróf Pálffy Pál nádor Halászy István pannonhalmi várnagynak és Bencze Mihálynak adja. A község nagy része azonban, a hozzátartozó Kutasfölddel együtt, Szeghy János alispáné volt, kitől Iványos Miklós Alsó- és Felső-Bőnyön és Kutasföldjén nagyobb területeket vásárolt. Iványos fiút és hat leányt hagyott hátra, és ezektől származik az egyesített bőnyi, alapi és örkényi közbirtokosság osztályos hét ága, ú. m. az Iványos, Saáry, Lossonczy, Győry, Kenessey, Nagy és Roboz családok. Rétalapot már III. Incze pápa említi 1216-ban, abban az oklevélben, melyben a pannonhalmi apátság birtokait felsorolja. 1233-ban Olup néven már faluként szerepel, 1286-ban Zenpetur Olup, vagyis Szent-Péter-Alap a neve, sőt 1449-ben Szent-Bereczk-Alapja néven is említve van és csak 1453-ban bukkanunk Rétalap elnevezésére. Némely történetíró szerint e nevek alatt más, az idők folyamán elpusztult helyek keresendők, melyeknek határai azonban Rétalapba olvadtak. Szent-Bereczk-Alap még az 1669-iki összeírásban szerepel, de ekkor már a töröknek behódolt és lakosaitól elhagyott pusztaként van említve. Említve van itt a régi oklevelekben még Egyházas-Alap, Szent-Miklós-Alap, Alsó-, Felső- és Barócz-Alap is, melyek azonban mind elpusztultak és helyükbe léptek a mai Rét- és Püspökalap puszták. Szent-Péter-Alapja faluban 1460-ban már Szent Péter tiszteletére emelt egyház is említve van, melynek falai a XVIII. század közepén, a mai temető táján még láthatók voltak. Legrégibb birtokosaként a szentmártoni apátságot ismerjük. Bőny birtokosai voltak a mint század elején: a Saáry, Pázmándy, Kenessey, Győry, Domokos, Huszár, Lossonczy, Roboz, Laky, Németh és Frányó családok, Rétalapé pedig a Kenessey, Nagy és Hamar családok, most pedig a báró Bothmer, Mihályffy, Mayer, Hegyeshalmi Fischer, Purgly, Balogh, Hangyás, Faggyas, Srikker, Wolf és Lamberger családok bírják. A község lakosai hitel- és fogyasztási szövetkezetet tartanak fenn. Van itt három templom, melyek közül a róm. kath. 1887-ben, a ref. 1785-ben és az ág. h. ev. 1791-ben épült. A református egyháznak a XIII. századból származó, nagybecsű úrvacsorai pohara van. Ide tartoznak: Balogh, Bothmer, Csiri, Fischer, Györgyháza, Hangyás, Hodály, Koldusteleki, Mayer, Örkény, Palaczky, Presznyák, Purgly, Sáry, Selyemtelek, Tóth és Wolf puszták, továbbá Nagygedustag és Páskomtag. E puszták közül az Örkény nevezetű ősrégi és 1222-ben már említve van Vrken, Eurken, majd Eurkyn alakban. Albeus a szentmártoni apátság birtokaira vonatkozó jegyzékében Orkynak írja. 1250-ben Eurkyn néven villa, azonban 1268-ban mint terra Vrkey van említve. 1387-ben már két Örkényt különböztetnek meg, Ó- és Új-Urke néven, mely a komáromi vár tartozéka volt. Örkény 1259-ben az Eörkényi családbeliek és az apátság birtoka, de ekkor Zemekei Pál is említve van részbirtokosként, 1286-ban pedig a Hunt-Pázmán 22nembeli comes özvegye: Erzsébet is. 1361-ben Szent Mihály arkangyalnak szentelt temploma is szerepel. 1376-ban a Leke, Pethe és Eörkényi családbelieket vezették be azokba a részekbe, a melyeket Eörkényi Miklós és Marczaltheői Péter hatalmasul elfoglaltak. A XVII. században a Takó, majd pedig az Iványos család birtoka. Most Purgly Zsigmondnak van itt nagyobb birtoka és csinos úrilaka, melyet a Jerfy család, e birtok akkori tulajdonosa, a mult század ötvenes éveiben építtetett. 1864-ben került vétel útján özv. Purgly Sámuelné, szül. Öttevényi Nagy Terézia kezébe. Az Örkényi határba olvadt a tatárjáráskor elpusztult Yren vagy Yuren nevű helység határa is. 1257-ben Myka mesteré és rokonaié, a mikor itt IV. Béla, Myka mester kérelmére határjárást rendel el. Örkény az 1609-iki összeírás szerint szintén behódolt a töröknek, de lakosai a törökök zaklatásai elől megszöktek és elszéledtek. A mult század elején még 105 lakosa volt. Selyemtelek puszta a Selyem család ősi fészke és birtoka. 1626 körül szerepel a vármegyében e családnak utolsó tagja: Selyem Antal, kinek veje: Nagy János, a pápai gyalogőrség vajdája, örökölte a birtokot. 1636-ban Harchás Bálint is igényt tart e birtok egy részére. Ma Lamberger Gyula bírja. Alappal volt határos Dörög, vagyis Druc, melyet már egy 1153-iki adománylevél praediumként említ. Úgy látszik, hogy ez is a tatárjáráskor pusztult el. Bőny községben több úrilak van. Ilyen özvegy báró Bothmer Gusztávnéé, melyet Vincze Lajos a mult század elején építtetett. Később a Domonkos családé lett, kinek bérlője valami Zsulavszky nevű gazda, ennek neje pedig Kossuth Emilia volt, kihez Kossuth Lajos is gyakrabban ellátogatott. A Domonkos családtól a birtokot és a házat Szalacsy József vette meg, s ettől örökölte leánya, Etelka, báró Bothmer Gusztávné. Sóskutere pusztán Hegyeshalmi Fischer Kálmánnak és Elemérnek van csinos lakóházuk, melyet id. Fischer Kálmán 1885 körül építtetett. A pusztán levő gazdaságot mintegy 50 évvel ezelőtt Fischer György, a jelenlegi tulajdonosok nagyatyja alapította. A Mayer pusztán Mayer Nándornak van kényelmes úrilaka, melyet 1870 körül Hencz Tamás építtetett, s a mely vétel útján lett a mostani birtokosé.
