Felpécz.
Felpécz.
Felpécz, a Sokoró-hegység tövében fekszik. Magyar nagyközség, 349 házzal és 1680, nagyobbára ág. h. evangelikus lakossal. Posta van a faluban, legközelebbi vasúti megállóhelye: Felpécz-Hali, távírója pedig Gyömörő. Honfoglaláskori telep, némelyek szerint a Pécz nemzetség megszálló helye, melytől nevét is vette. 1250-ben már villa Pech alakban, faluként van említve. 1274-ben IV. László a Pécz nembeli Benedeknek adományozza, kinek fiágban magva szakadván, Zsigmond király e birtokot Poky Dezsőnek adományozza. Később a Márffyakra és ezek után a Kisfaludyakra szállott. 1609-ben Felpécz a töröknek behódolt községek között van említve és ekkor Marczaltői Miklós, Saffarich Mihály, Sytkey György és Rhumby Mihály vannak említve birtokosaiként. 1420 körül a Péczyek egyik ága a Felpéczy nevet vette fel s ez időtájt a Patha családnak is volt itt birtoka. 1530 körül a Péczyek után, leányágon, több birtokost találunk itt. 1582-ben szerepel közöttük a Vincze család is, mely e községtől vette előnevét. 1721-ben a felpécziek kiváltságlevelet kaptak és ettől kezdve a falu kuriális nemes helység lett. 1784-ben, II. József császár alkotmányellenes intézkedései következtében, Felpéczen lázadás tört ki, melyet azonban fegyveres erővel elfojtottak. A mult század elején sokkal tekintélyesebb község volt, mint most, mert akkor kb. 500-al több lakosa volt. Ez időben a Tóth és a Bozzay családok voltak a nagyobb birtokosai, ma pedig Miklós István dr.-nak van nagyobb birtoka. Felpéczen kívül hajdan még három Péczet különböztettek meg, ú. m. Kispéczet, Balázspéczet és Öreg-Péczet. Balázs-Pécz a péczi határ délnyugati részén feküdt és nevét a Pécz nembeli Balázstól vette. 1619-ben már elpusztult faluként van említve. Öreg-Pécz állítólag az ú. n. Mulatói dombon állott, s onnan kapta a nevét, hogy rajta mulatóház volt. Úgy látszik, hogy Balázs-Péczczel együtt pusztult el. 1405-ben Péchy András prépost birtoka volt, melyet nővérének, unokahugának és Barócz Miklós fiainak eladott. Kispécz teljesen Felpécznek a sorsában osztozott és ugyanazok voltak a birtokosai is. Mind e községek a török világban Felpéczczel együtt pusztultak el; Felpécz azonban 1621-ben ismét megtelepült és gyarapodott. Ide tartozik Hali puszta is, melyet 1550 körül a Pécz nembeli Halyak alapítottak. Szintén falu volt és 1619-ben már elpusztult hely. Hali-puszta a felpéczi kuriális nemesség birtoka volt, kik között a legnagyobb birtokos a XVIII. században a Semberger család volt. Ezzel a családdal házasodott össze a mult század elején a Szemerei Matkovich család s neje, Matkovich Erzsébet után Hegyeshalmi Fischer Gyula dr. örökölte; de a puszta nagyobb része most is a felpéczi közbirtokosoké. 1748-ban, az egykorú feljegyzések szerint, sáskajárás pusztította el az egész határt, 1808-ban, 1812-ben és 1834-ben pedig veszedelmes tűz pusztított a faluban. A községben két templom van. Ezek közül az ág. h. ev. templom még a reformáczió korában épült, 1776-ban megnagyobbították, 1812-ben leégett, 1813-ban újra épült, de tornya csak hét évvel később készült. A róm. kath. templomot 1752-ben építették. Az evangelikusoknak 1565-ből származó, vert ezüstkancsójuk és egy 1632-ből 26való érdekes úrvacsorai kelyhük van. A község dűlőnevei közül némelyik, mint a Majkó, Panyi, Rádó, Sisek, Sajgó, Szenimóna, Tanárok, Törésvár és Pörösgyöpi figyelmet érdemel. Ez utóbbi neve onnan ered, hogy miatta Felpécz és Gyömörő között hosszú per folyt. Ide tartozik még a Szakonyi major és a szőlőhegy.
