Győrszentiván.
Győrszentiván.
Győrszentiván, a Duna közelében fekvő magyar nagyközség, 344 házzal és 3393, nagyobbára róm. kath. vallású lakossal. Van postája, távírója és vasúti állomása. Hajdan Urukang, Urigan, vagy Urugang volt a neve. 1216-ban Urunkang villa és 1221-ben possessio Urugang néven említik az egykorú oklevelekben. Később már Urugang aliter Zent Iwan alakban szerepel. 1254-ben Opour Sándor fiai Urukang felét a szentmártoni apátságnak adták el. Úgy látszik, hogy e falu még a tatárjárás alatt pusztult el. 1594-ben a török tábor nagy része, Győr ostroma alatt, a szentiváni határban táborozott. A likócsoknak, vagyis lyukaknak nevezett s itt látható gödröket és halmokat is, e tábor maradványainak tartják. 1609-ben a behódolt községek közé tartozik, melyet lakosai elhagytak, mert a törökök zaklatásait tovább tűrni nem tudták. 1699-ben már egyszerűen Szentiván néven szerepel. Ekkor telepített ide a szentmártoni apátság horvátokat, a kik az idők folyamán teljesen megmagyarosodtak. Mindvégig a főapátság maradt az ura s a kismegyeri és hecsei uradalom most is ezé, míg Guoth István és neje Likócs pusztát birtokolják. A községbeli róm. kath. templom 1722-ben épült. Van itt apáczazárda is, mely Vaszary Kolos pannonhalmi főapát és Molnár V. Bertalan ny. katonai plébános áldozatkészségéből, 1889-ben épült. A lakosok katholikus olvasókört, kath. ifjúsági egyesületet és hitelszövetkezetet tartanak fenn. Ide tartoznak Hecse, Kismegyer, Likócs és Sashegy puszták, Gurdonyi szőlőtelep, Haraszti, Ivánháza, Károlyháza, Kolostelek, Kölestó, Leszlényi, Medgyes, Molnárrév, Öregszőlő, Szarkavár, Szentmihályi, Újmajor és erdei tanyák. Hecse puszta, Hegce, Heche alakban, már 1127-ben szerepel, a mikor III. István király jobbágya, Konrád, ezt a praediumot a főapátságnak adományozza. Ma is apátsági birtok. Kismegyer a XIII. században Merena néven van említve, de ez ferdítésnek látszik, mert nevét a Megyer nembeliektől, legősibb birtokosaitól vette. 1220-ban egy része még Meger Györgyé. IV. Béla az itteni királyi vinczelléreket a turóczi prépostnak adományozza. Ez időtájt már faluként említik az okíratok. A pusztának déli nagy útja mellett eső része, 1037-ben és 1086-ban Felkert néven van említve. Hogy elnevezése mily gyakran változott, bizonyítja az a XVIII. század elejéről fennmaradt feljegyzés, mely szerint Hencse, Incheő, Lencse-szél, sőt Hugyóhegy néven is szerepelt. 1347-ben hosszabb ideig magát Megyert nevezik Félkertnek, míg 1404-ben egyszerűen Megye néven találjuk 33feljegyezve. A XVI. században már ismét Megyer a neve. Győr ostroma alatt pusztult el. 1536-ban I. Ferdinánd újabb adományt ad itt a szentmártoni apátságnak. A XVII. század elején, a mostani majorság melletti kis dombon erőd épült, melyet a nép, lapos alakja következtében, Tarisznyavárnak nevezett el, és 1638-ban Kismegyer maga is Tarisznyavár néven szerepel. Később a váracs helyére kápolna épült. 1809-ben János főherczeg e kápolnából vezette a győri ütközetet. Az a magtár, melyben a francziák feltartóztatásában hősi halált lelt stájer honvédek elvérzettek, még ma is fennáll. E pusztán a pannonhalmi főapátságnak mezőgazdasági szeszgyára van. Likócs puszta ma Szent Vid régi praedium helyén fekszik. 1222-ben Szent Gud néven II. Endre egyik oklevelében szerepel. Lipcsey János volt az ura, a ki Vajda Kristófnak és Torkos Jánosnak adta zálogba. Ezután sűrűn váltakoztak birtokosai, míg részei a szomszédos határokba olvadtak. 1593-ban már elpusztult, de ekkor még fennállott Szent Vid tiszteletére épült temploma. Sashegy puszta szintén régi főapátsági birtok. Hajdan Sashalom volt a neve. Az idetartozó Andrásvár nevű dűlőn, kis dombon hajdan egy váracs állott, mely Győr elővédművéül szolgált. Nyolczszegletes körsánczczal volt körülvéve és romjai a mult század közepén még láthatók voltak.
