Kismóriczhida.
Kismóriczhida.
Kismóriczhida, marczalmenti magyar kisközség. Van 46 háza és 391, túlnyomó számban róm. kath. vallású lakosa. Postája Nagymóriczhida, távírója Tét és legközelebbi vasúti állomása Hali puszta. Már 1228-ban találjuk feljegyezve Marchytha alakban. 1251-ben Mauruczhida, terra megjelöléssel szerepel, a mikor Móricz nyitramegyei főispán itt Szent Jakab tiszteletére, Márk testvérével együtt, prémontrei prépostságot alapított. A monostornak Monasterium de Raba volt a neve. Ezzel szemközt, a szintén közelfekvő Rábán, hidat verettek, melytől Kis- és Nagymóriczhida községek nevöket vették. Czechnek ezt az adatát azonban megczáfolja Ráth Károly (Új Magyar Múzeum), mert szerinte Puki (Poki) Móricz volt a prépostság alapítója. Ez valószínűbb is, mert Czech szerint az általa említett Móricz főispán a Pécz nemzetségből származott, holott e nemzetségnek ezen a vidéken birtoka nem volt. A XV. század első felében a Baán-családnak is volt itt részbirtoka és innen vette előnevét is. 1490-ben II. Ulászló egyik oklevele már mezővárosnak mondja, s ez időben a Poki nembeli Medgyesaljai István is egyik birtokosa volt. 1543-ban a prépostság rendtagjai a törökök elől elmenekültek, üresen hagyván a monostort, melyet azután 1553-ban a szintén prémontrei rendű apáczák foglaltak el. 1536-ban a birtok egy részét I. Ferdinánd Enyingi Török Bálintnak adományozta, a ki az apáczákat, a mikor a monostor birtokait már elfoglalták, onnan kiűzte, és jószágaikat erőszakkal elfoglalta. 1573-ban az apáczák javainak visszaadása elrendeltetett ugyan, de eredménytelenül, mert a hatalmas családot a birtokban háborgatni senki sem merészelte. 1594-ben a Győrt ostromló törökök a zárdát is elpusztították, s az apáczák Nagyszombatba voltak kénytelenek menekülni. Később birtokaikat a veszprémi püspök vette zálogba. 1601-ben Rudolf király a nagyszombati apáczákat visszahelyezi birtokukba és újabb adományban részesíti. 1609-ben, a mikor a törököknek behódolt községek közé van felvéve, Török István, a szentmártoni főapátság és a nagyszombati apáczák voltak az urai. 1616-ben a község II. Mátyástól vásári szabadalmakat nyert. Az Enyingi Török család részei 1618-ban Nyáry Pálné, szül. Török Zsuzsára szállottak. 1625-ben Vegliai Horváth Ferencz nyert itt adományt II. Ferdinándtól, de birtokába – úgylátszik, – nem iktathatta magát, mert azt Nyáry Pálnétól a Telekesi Török család vette át, az apáczák birtokát pedig elfoglalta. Az apáczák csak 1633-ban kapták vissza erőszakkal elfoglalt részeiket. 1641-ben gróf Csáky László is birtokosa volt. A Rákóczi-féle felkelés alatt sokat szenvedett a keresztülvonuló hadaktól, melyek a községet több ízben felgyújtották és feldúlták. A lakosok végre is elmenekültek, néptelenül hagyva az elpusztított községet. Évekig bújdostak, homokbuczkákban és földbe ásott gödrökben húzván meg magukat. Később a falut, mely azelőtt a prépostság fénykorából megmaradt kéttornyú templom körül terült el, ismét felépíttették, de nem a régi helyén. Hogy lakosai mily lassan telepedtek ismét vissza, arról bizonyságot tesz az 1727-iki összeírás, 38mely mindössze 22 jobbágytelket és 15 zsellérhelyet talált itt. 1733-ban a kir. tábla rendezte a birtokviszonyt gróf Esterházy Ferencz és a nagyszombati apáczák között, 1782-ben pedig, az apáczák rendjének eltörlése után, birtokuk a vallásalapé lett. Ezt a részt 1803-ban I. Ferencz gróf Coloredo Ferencznének adományozta. Tőle nyerte az előbbi Kányahegy is, a Viktoria szőlőhegy nevet. Coloredoné után gróf Grüne örökölte, ki azt a hetvenes években Kőnig győri bankárnak adta el, egy része a gróf Creneville család tulajdonába került, a többi pedig az Esterházyaké maradt. Most csak Kőnig Kálmánnak van itt nagyobb birtoka, és gőzmalma is. Az idetartozó Ferenczháza pusztát a község határából szakították ki; ez birtokosától, gróf Esterházy Ferencztől kapta a nevét. A községben nincs templom. A hívek a szomszédos Nagymóriczhidára járnak, melyet mindössze egy utcza választ el Kismóriczhidától.
