Kóny.
Kóny.
Kóny, magyar nagyközség a Tóközben. 285 házat és 1985, nagyobbára róm. kath. vallású lakost számlál. Posta, vasúti megálló, távíró és távbeszélő helyben van. Ősi nevét Cohn alakban írják az oklevelek. Legrégibb ura Endus, de már 1228-ban a Téth nembeli Demeter kap rá adományt. II. Endrétől. Demeter halála után II. Endre ekkor már villa Coun-t, a templomosok rendjének adományozza, a mit 1491-ben II. Ulászló is megerősít. 1486-ban Coon község Mátyás királytól szabadalmakat nyer, melyeket II. Lajos 1524-ben megerősít. 1531-ben a rhodusi keresztes barátok az urai, 1544-ben a győri káptalan, 1555-ben pedig Nádasdy Kristóf. 1553-ban a törökök pusztították el. 1565-ben ismét a győri káptalan a birtokosa, de az 1609-iki összeírás szerint a királyi kamara kezén van és a győri várhoz tartozik. Az 1619-iki összeírás egyedül Altabak Jánost említi birtokosaként. Úgy látszik, hogy ez az Altabak a győri várnak valamely kiküldötte volt, a ki a kónyiak nyakán ült. Később ismét a győri káptalan az ura és az is maradt mindvégig, de időközben 1641-ben Nádasdy Ferencz katonái fosztották ki és dúlták fel a községet, 1681-ben pedig Széchenyi György püspök foglalta el a püspökség számára; később mégis visszaadta a káptalannak. A mult század elején lakosai kiterjedt ló- és marhatenyésztést űztek. Ez időben a határában fekvő tó mérges növényeiről volt ismeretes. A lakosok róm. kath. ifjusági egyesületet, tejszövetkezetet és fogyasztási szövetkezetet tartanak fenn. 1850-ben és 1891-ben nagyobb tűzvész pusztította. A róm. kath. templom régibb építmény, melyet 1723-ban renováltak és 1905-ben bővítettek. Ide tartoznak Káptalanmajor, Dömötörtag, Kistag, Makkostag és Nemestag tanyák. A Dóri határra dűlő területének dombosabb részét várhelynek nevezik, a hol bronzkori leletek kerülnek felszínre. Ez a hely a tatár és török járások idejében a kónyiak menedékhelyéül szolgált.
