Ménfő.
Ménfő.
Ménfő. – Bezerédj Andor úrilaka.
Ménfő, a sokoróaljai hegyek alatt fekvő magyar kisközség, 148 házzal és 888, nagyobbára róm. kath. vallású lakossal. Postája helyben van, szintúgy távírója és vasúti állomása is. Egyike a legrégibb megyebeli községeknek, mely Kézai krónikája szerint 1170 körül Konrád királyi jobbágy birtoka volt, ki azt négy unokájára és Szentmárton egyházára hagyta. Ebben az időben Mefu, néhol Mensow volt a neve. Korábban népes falu, azután puszta és szőlőhegyközség, de újabban ismét község. 1044. július 5-én színhelye volt a Péter és Aba királyok alatt vívott nagy csatának. Az e csatában elesett sok német harczos után hosszú ideig »Veszett német« volt a neve. 1250-ben villa Menfu alakban találjuk említve. 1412-ben Laky György egy résznek a zálogbirtokosa, a XV. század végén pedig már a Pokyaknak is van itt némi részük. Ez időtájt a Gara család is egyik zálogbirtokosa. 1430-ban possessio Meenfw alakban találjuk feljegyezve. 1460 körül a Szentgyörgyi grófok szerezték meg Ménfőt, a Pokyaknak egyéb birtokaival együtt, de a Poky családbeliek ellentmondottak, sőt a birtokokat a Szentgyörgyiektől el is foglalták. 1517-ben Szapolyay János az ura. 1609-ben már az elpusztult helyek között van felsorolva, és alig települt meg újra, a török ismét felégette, később pedig Heister hadai égették és dúlták fel. A XVII. század első negyedében Czobor György is birtokosa volt, sőt a vármegyei levéltár adatai szerint, a győri jezsuiták is. 431615-ben a vármegye a ménfői hegy legmagasabb pontján váracsot építtetett s ennek Világosvár volt a neve, de a törökök lerombolták. Helyét, melyen most kereszt áll, maig is Világosvárnak nevezik. Az újabb korban a gróf Esterházyak lettek az urai, 1817 óta a Bezerédj család inscriptionalis birtoka és 1890 óta tulajdona. A régi nemesi kuriát 1804-ben gróf Esterházy Pál építtette. A községben csak kápolna van. Az itteni szőlőterületet lassanként rekonstruálják. A sokorói domboknak ez a lejtője különben régóta a győriek kedvelt nyaralóhelye.
