Nagybarát.
Nagybarát.
Nagybarát, Kisbarát szomszédságában fekszik és birtokviszonyai nagy részben megegyeznek ezével. Magyar kisközség, körjegyzőségi székhely, 129 házzal és 735, nagyobbára róm. kath. vallású lakossal. Posta és távbeszélő van a faluban, távírója Nyulfalu, legközelebbi vasúti állomása Csanak. Már 1200-ban említve van, a királyi udvarnokok lakóhelyeként, villa Barath alakban. Néhány évvel később Barthy in Sokorow, alias Baratsukorou alakban bukkan fel, míg Uros apát 1226-iki, a szentmártoni apátság birtokait összeíró levelében egyszerüen Sochorunak nevezi. Ekkor már falu, de csak 1232-ig szerepel így. Egy része már 1200-ban a győri káptalan birtoka volt. 1261-ben különítették el a földeket és valószínű, hogy akkor keletkezett Kis- és Nagybarátfalu. 1311-ben Károly király Sándor pannonhalmi várnagynak Baráton egy majort adományoz. 1387-ben a gesztesi vár tartozéka volt és Zsigmond király Kanizsay Istvánnak adományozza. 1388-ban Mária királynő Barát egy részében a Kanizsayakat, másik részében pedig a győri káptalant erősíti meg. 1399-ben Kanizsay János esztergomi érsek és testvérei elcserélik itteni birtokaikat más birtokokért. 1423-ban e községet Zsőtörnek, vagy Sőtörnek, az akkori írásmód szerint Zeutheur-nek is nevezték. 1440-ben a község I. Ulászlótól vásártartási szabadalmakat 45nyer. 1510-ben a Chege család kapott itt királyi adományt és felvette a Nagybaráti előnevet. Az 1619-iki összeírásban a szentmártoni apátság szerepel birtokosaként. A káptalanon és az apátságon kívül még a csornai prépostság is nagyobb birtokosa volt, ma azonban csak ez utóbbi a birtokosa. A községnek XV. századbeli Zsőtör nevét ma csak a községnek egyik utczavége tartja fenn. A falu határában feküdt hajdan Csókatelke is, melynek nevét egy dűlő tartja fenn, ide tartozik a hegyentúli prépostmajor is. Nagybarát lakosai hitelszövetkezetet tartanak fenn. 1885-ben a község nagyobb része leégett. Két temploma közül a róm. kath. 1792-ben, az evangelikus 1785-ben épült.
