Tényőfalu.
Tényőfalu.
Tényőfalu, magyar kisközség a sokorói hegy alatt, körjegyzőségi székhely, a szentmártoni apátság ősi birtokai közé tartozik. IV. Béla oklevelében praedium Thuno alakban van említve, a mikor Kendy major is határos volt vele. III. Incze, már többször említett összeírásában, 1216-ban Teeneu néven írja, de ugyanakkor, egy másik oklevél, terra Teneu, egy 1233-beli, birtokperben szerepelt okirat pedig possessio Theneu és Theney, Albeus jegyzéke viszont Thuno alakban említi. 1258-ban a zselizi apát és Csécsényi Konrád és György tartanak igényt némely részeire. A XVI. században Thyneu néven, pusztaként szerepel és Berzenczei Bornemisza János az ura. 1528-ban Szapolyai János Sibrik Ozsvátnak adományozza, ennek családja azonban 1588-ban Grebethy Gergely győri vajdának és Dallos Jánosnak adja zálogba, de a felét a család 1630-ban visszaváltja. 1635-ben elpusztult hely, s birtokosa a szentmártoni apátság. 1715-ben kezdett ismét települni és az 1729-iki összeírás 16 jobbágyot és 18 zsellért talált itt. Most a pannonhalmi főapátságnak van itt nagyobb birtoka. A lakosok hitelszövetkezetet tartanak fenn. A községben két templom van, melyek közül a róm. katholikus 1753-ban, az evangelikus pedig a mult század hetvenes éveiben épült. A község házainak száma 169, lakosaié, a kik róm. kath. és evangelikus vallásúak, 1045. Postája Tényő, távírója és vasúti állomása Győrszemere. Ide tartozik Holló major is. Tényő határában feküdt hajdan Répás elpusztult falu, mely 1244-ben már említve van. 1258-ban egy másik Répás is felbukkan, mely puszta később a vallásalapé lett. Itt van említve 1258-ban praedium Zerdahel is, mely a zsámbéki prépostságé volt. Táborhely nevű dűlőjéről az a szájhagyomány, hogy ott táboroztak a honfoglaló magyarok; Várhely nevű dűlőjén pedig állítólag valami erősség állott volna fenn, melynek azonban nyoma sincsen. Ezt a két hagyományt semmiféle történeti adat nem támogatja.
