Tétszentkút.
Tétszentkút.
Tét. – Bay Ödön kastélya Pokvár-pusztán.
Tét. – Lippay Zoltán úrilaka Csangota pusztán.
Tétszentkút, marczalmenti magyar nagyközség, Tét község és Szentkút telep egyesüléséből keletkezett. Van 464 háza és 3688 róm. katholikus és ág. evangelikus vallású lakosa, de ez utóbbiak nagyobb számban vannak, noha két katholikus és csak egy evangélikus templomuk van, melyek közül az egyik katholikus templom 1818-ban, a másik: a szentkúti pedig, 1726-ban épült. Az evangelikusok temploma 1778-ban épült. Van itt a községi hivatalokon kívül, járásbíróság, szolgabíróság, egy társaskör, két nőegyesület és egy gőzmalom. Nevét némelyek a Téth nemzetségtől eredőnek mondják. Ez volna az a rész, mely Öreg-Tét néven volt ismeretes és hajdan villa veteris Thet alakban szerepelt az oklevelekben. Mellette feküdt Chepánfölde, melybe 1209-ben Téthi Bálint királyi kiküldött vezette be Chepánt. Öregtéten kívül itt volt még Besenyő-Tét is, ősi besenyő telep, a hol IV. Béla 1269-ben a besenyők földjét Puki Ferencz királyi ajtónállómesternek adományozta. A Pukiak vagy Pokiak a téti határ nagy részének voltak az urai és ezt a részt Poknak is nevezték. Ez a mai Pokvár puszta, hol a család Szent István vértanú tiszteletére monostort alapított, melynek későbbi romjai után, melyeket várromoknak tartottak, nevezték el tévesen Pokvárnak. 1565-ben Téten Ostffy Jakab volt a birtokos, az 1609-iki összeírásban pedig, a mikor a behódolt községek között van említve, s Pokiakon és az Ostffyakon kívül, több kuriálista nemes is. A XVI. században a lakosok, Győrtől Olaszország felé, nagyon kiterjedt marhakereskedést űzték, és ekkor itt nagy örmény telep is volt. A török világban nagyon sokat szenvedett és 1619-ben nagy részben elpusztult hely volt, mert mindössze három porta után adózott. A török üldözések később sem szüneteltek, mert a lakosok, mint azt a megyei jegyzőkönyvek tanúsítják, még 1627-ben is szökdöstek a zaklatások elől. 1641-ben török urán kívül, Jagasich Péter, Syey János és özv. 64Marczaltőy Miklósné voltak a birtokosai. Ettől kezdve, öt éven át, teljesen pusztán állott; ekkor újra települt, de az 1688-iki összeírásban már ismét nem fordul elő. 1690-ben találunk róla újabb feljegyzést, mely szerint a Leslie-féle ezred pusztította el. 1704 június havában, Heister tábornok a koronczói csata előtt, itt töltötte az éjtszakát, 15-én pedig a községet felgyújttatta. 1710-ben németeket telepítettek a nagyrészt elpusztult községbe, de e telepesek utódai teljesen megmagyarosodtak. 1729-ben már 40 jobbágyot és 36 zsellért találtak itt az összeírók. 1770-ben ide tették át Gyarmatról a postahivatalt; 1777-ben a község nagy része, az evangélikusok templomával együtt, leégett. Mikor 1809-ben Győrt a francziák szállották meg, Téten tartották a megyegyűléseket. Később a Bézsán, Takács, Noszlopy, Rogoz, Gyapay és Kisfaludy családok voltak a község nagyobb közbirtokosai. Itt született 1788-ban Kisfaludy Károly is. Azt a házat, melynek helyén a költő szülőháza állott, a következő feliratú tábla jelöli meg: »Kisfaludy család egykori lakóháza. Ennek telkén állott azon épület, melyben Kisfaludy Károly 1788. évi február hó 6-án született.« A község mostani nagyobb birtokosai Bábai-Bay Ödön, Barcza Géza, Csemez István, Milkovich Zsigmondné, Jaross Sándor, Steindl Irén és Fischer Frigyes. Szentkút puszta a téti határ déli sarkán keletkezett 1715-ben, midőn III. Károly hadi tisztje, Aillert Keresztély, itt egészségét visszanyervén, a gyógyerejűnek vallott kút mellé, hálából kis kápolnát építtetett. Később búcsujáróhely lett és a kápolna helyén templom épült, mely 1860-ban leégett ugyan, de ismét felépítették. A mult század elején Szentkút pusztának már 204 lakosa volt. Ide tartoznak Betlehem, Csangota, Fenyves, Jánosháza, Lesvár, Pokvár, Szarkavár, Szegény, Szent-Incze, Szentkút puszták, Ackermantag, Baditztag, Banjaluka, Barczatag majorok, Farkashegy szőlőhegy, Józsefháztag major, Szilbersdorftag csőszház, Ujbaytag és Vécsey alsótag major. Pokvár pusztáról már fentebb megemlékeztünk. Itt csak azt említjük meg, hogy a hagyomány érdekes regével köti össze azt az útat, melyet Mátyás király útjának is szoktak nevezni. E szerint Mátyás király szerelmes volt az egyik tündérszép Poky leányba és gyakran megfordult Pokon. Azt a mellékútat, melyet ez alkalommal használni szokott, nevezték el Mátyás király útjának. 1459 és 1468 körül a Laki Koczorok is részbirtokosai voltak e pusztának. Később a birtok a Bay család tulajdonába került és most Bábay-Bay Ödön a birtokosa, a kinek itt nagyobb szabású, kényelmes kastélya van. A kastélyt Bay Antalné, szül. Gaál Mari építtette 1869-ben, nagyobbrészt a poki monostor rommaradványaiból vett kövekből. Mostani tulajdonosa 1904-ben a kastélyt átalakítva, megnagyobbíttatta. A kastélyban olasz mesterektől való számos érdekes festmény van és sok nagybecsű, régi, családi kép. Lesvár pusztáról nem találunk régibb feljegyzést. Úgy látszik újabb telepítés. Hogy miért nevezik Lesvárnak, azt nem sikerült kikutatnunk. Már a mult század elején népesebb puszta lehetett a győr-soproni országútban, mert akkor igen látogatott vendégfogadója is volt. Most Jaross Sándor birtoka, kinek itt nevezetes lótenyésztése van. Azelőtt Zámory Adolfé volt, ő építtette az itteni úrilakot is, melyet 1876-ban Mocsáry Jenő vásárolt meg, kinek leánya a jelenlegi tulajdonos neje. Jánosháza és Fenyves puszták Csemez István birtokos tulajdonai. Szentkút puszta birtoka id. gróf Esterházy Pálé. Tét közelében feküdt még hajdan Haraszti helység, mely úgy látszik már a tatárjáráskor pusztulhatott el, mert utolsó említése 1251-ben történik, possessio Horozthy alakban. A mult század elején még Bagóvár pusztája is említve van és fel van róla jegyezve, hogy itt váromladékok láthatók. Ez valószínűleg Pokvár elferdített neve lesz. Csangota puszta Lippay Zoltán birtoka, kinek itt kényelmes, csinos úrilaka is van.
