Vének.
Vének.
Vének, a Kis- és Nagyduna szögében fekvő magyar kisközség, mely ősi Veinick elnevezését Weinic nevű első telepesétől vette. IV. Béla a szentmártoni főapátságot megerősíti Vének, vagyis az oklevél szerint Weynuch birtokában, melyet az apátság még Szent Istvántól kapott. Ebben az időben az apátsági halászok lakóhelye volt. 1216-ban III. Incze pápa oklevelében Weinuc, 1233-ban pedig Weynic-falua alakban szerepel. 1544-ben már Wének néven írják. Mindvégig apátsági birtok volt és most is az. 1594-ben a törökök itt keltek át a Dunán. Győr ostroma alatt elpusztult és csak 1713-ban telepedett újra. E telepesei németek voltak, a kik a községet az ott talált sok almafa után németűl Apfeldorfnak nevezték el. Lakosai ma már egészen megmagyarosodtak. Az árvíz is gyakran okozott kárt a községben. Az utolsó nagyobb árvíz 1899-ben volt. A községben mindössze 38 ház és 460 lakos van, a kik róm. kath. vallásúak. Van itt templomuk is, melynek építési ideje azonban ismeretlen. Postája Kisbajcs, távírója és vasúti állomása pedig Győr. A község közelében feküdt hajdan Zoa praedium, mely III. Incze pápa jegyzékében Zaua, vagyis Száva néven van említve. E birtokot a szentmártoni apátság 1150-ben II. Géza királytól kapta adományban. Itt feküdt még valahol Budrug tanya, szintén a főapátság ősi birtoka, mely 1240-ben még említve van, de azután nyoma vész. Mind a kettő a tatárjárás alkalmával pusztulhatott el.
