Sibrik (Óvári és Szarvaskendi).
Sibrik (Óvári és Szarvaskendi).
Sibrik.
Vasmegye ősrégi adományos családja, mely Szarvaskend helységbeli ősi jószágából most is bír. Törzs-ősének Szigfridet ismerik, de valószínűbb, hogy a törzs neve Sebridus volt, melyből a Sibrik név vette eredetét. Az Óvári előnevet Mátyás király idejében használta a család. Szarvaskendet 1505-ben kapta. II. Lajos király 1520-ban pallosjogot adott a családnak, mely vérhatalmi jog Sibrik I. Antal kérelmére 1729-ben Győrvármegye közönsége előtt is kihirdettetett. Királyi adományképpen még a következő jószágokat nyerte a család: 1655-ben Dániel a komáromvármegyei Keszegfalvát, Kurtakeszit, Modort, Marczellházát, Véket, Pothot és Szőllőst. – 1701-ben Miklós és Gábor a biharvármegyei Anth pusztát. – A család tagjai sorából kitüntek: Péter 1471-ben Mátyás király hadvezére. – I. László 1505-ben a rákosi országgyűlésen Vasvármegye követe és alispánjaként szerepelt. – I. Osvát, kir. kamarai tanácsos, szarvaskendi lakos, 1527-ben kapta Csécsény helységét, Fud és Tényő pusztákat királyi adományúl. Vas és Zala vármegyéknek több évben követe is volt. Gergelyt, a jeles törvénytudóst, I. Ferdinánd a Pozsonyban felállított helytartótanács tagjává nevezte ki 1549-ben; 1550-ben az országgyűlés Szakolczára, az ország határainak megvizsgálására küldte ki. 1551-ben az úgynevezett quardiportitum törv. munka egyik dolgozója volt; 1553-ban kir. tanácsos. – Gáspár 1581-ben bakabányai parancsnok, Lengyelországban Báthori István egyik hadvezére volt. – György, 1585-ben nagyváradi várparancsnok. – I. Pál, 1623–30-ig Győr és Komárom vármegyék lovaskapitánya, később 1654-ben viczegenerális. – II. István 1637-ben Vas megye követe. – II. Miklós, győri lovashadnagy; leánya, Mária, Kisfaludy Lászlóné. Ezeknek egyenes leszármazottjai a két Kisfaludy költő. – Zsigmond, körmendi kapitány, 1686. évben Budavár visszavételében vett részt. Sibrik Miklóstól, a ki II. Rákóczi Ferencz ezredese volt és bujdosásában Törökországba követte a fejedelmet, több érdekes levél maradt fenn a családi levéltárban. Meghalt Rodostóban 1735 október 5-én. – Gábor a győrvári csatában 1706. és 7 november 6-án, midőn a kuruczok szétverték Heiszter tábornok 5000 főnyi seregét kiváló vitézségének adta tanújelét; ott esett el a győrvári ütközetben. – II. Pál 1735. évben hadnagy volt a 442hóvári ezredben. – I. Antal, a ki hat lovon járt és kengyelfutót tartott, 1790 és 1794-ben Győr vármegye első alispánja († 1797). E nagyhírű alispánnak leánya volt Sibrik Erzsébet: Deák I-ső Ferenczné, Deák II. Ferencznek, a haza bölcsének anyja. – Ferencz, csatári apát, († 1852). – II. Antal az 1805. évi, úgyszintén az 1890–10 és 13–14 egymást követő hadjáratokban részt vett, olyképpen, hogy hadnagyi rangjáról 1810. évben lemondván, haza ment, és 1813-ban saját költségén beállt katonának és ismét hadnagy lett. Később több vármegye táblabírája volt. Négy fia résztvett az 1859 és 66. évi hadjáratokban. – Kálmán hadnagyként halt meg 1862-ben. – Miklós a 27-ik. vadászezrednél főhadnagy, Königgrätznél kapott sebeiben halt meg. – György huszár-főhadnagyként részt vett az 1859. évi olasz hadjáratban és Montebello csatában; vitézségeért, katonai érdemkereszttel tüntették ki. 1866-ban kapitányként vett részt a hadjáratban; 1869-ben m. kir. testőrré lett. Nyugdíjba ment m. kir. testőr- és huszár-alezredesként, 1890-ben. III. Antal, huszárszázados 1859-ben részt vett az olasz háboruban és a montebellói ütközetben. 1869-ben beosztották a honvédlovassághoz és 1874-ben őrnagy, majd a 6. h. huszár-ezred parancsnoka lett. 1883-ban ezredesként ment nyugalomba. Kálmán, szarvaskendi lakos, orsz. képviselő volt. – Miklós, cs. és kir. huszárfőhadnagy 1907-ben. – Sándor, a 7. számú honvéd huszárezredben főhadnagy, 1908-ban.
Czímer: Kékben, zöld alapon, szembefordúlt két arany oroszlán, első lábaikkal markolatával lefelé fordított, török fővel tűzött egyenes kardot tartva. Sisakdísz: koronából növekvő oroszlán, jobb lábával török főn átütött görbe kardot tartva. Takarók: vörös-ezüst, kék-arany.
