Héder.
Héder.
Az ősi magyar nemzetségek mellett csak a XII. század derekán telepszik le a Héder nemzetség egyik őse, Héder a Szigetközben, a ki II. Géza király uralkodása alatt testvérével, Volferrel (Farkas) 40 fegyveres kíséretében jött be az országba. II. Géza király Volfernek a vasmegyei Németujvárt, Hédernek a mai Hédervára területét adta szálláshelyül. Héder fiai, vagy unokái voltak II. Héder és I. Dénes, közülők az előbbi 1223-ban győri ispán. II. Héder fiai Jakab és Lőrincz. Jakab 1269-ben a Bős melletti Árpádsoka falut akarta megszerezni, 1278-ban, mivel a lázadó Henrikfiakhoz csatlakozott, elvesztette Fonyó helységet. I. Dénes fia, Herrand, IV. Béla király hű embere, már 1255 előtt nagy szolgálatokat tett a királynak, a ki bőkezű adományokkal jutalmazta meg. 1262-ben királyi főlovászmester, 1268-ban mosoni főispán, majd 1275-ben a királyné főlovászmestere volt. Fia, Jakab 1297-ben a monyorókeréki uradalmat nyerte a királytól csere útján. Dénes másik fia, III. Héder a Csilizközben és Pozsony vármegyében terjeszkedett. 1269-ben megvette Árpádsoka falut Bős mellett. Fia, János 1273-ban kitüntette magát a cseh király elleni hadjáratban, de már neki is szűk volt a Szigetköz, s miután másfelé nem tudott terjeszkedni, a Hédervárával szomszédos Novák falut foglalta el. A családot I. Dénes harmadik fia, II. Őz Dénes terjesztette tovább. Fia, Dezső 1285-ben Bodakot nyerte adományul a Csilizközben; az Árpádok kihaltával ő is az Anjouk híve lett, s bár a Németújvári Henrikfiak lázadása következtében minden birtokát elvesztette, hűen kitartott Róbert Károly király mellett, a ki Németújvári András 423leveretése után bőkezűen jutalmazta hűségeért. 1318-ban Bot-Ság falut kapja, 1323–30-ig a királyné udvarbírája, e mellett 1324-től zarándi, 1326-tól 1330-ig soproni főispán s világosvári várnagy; 1330-ban nevét hősi önfeláldozásával tette halhatatlanná, midőn a havasalföldi hadjáratban fegyverét és zászlaját a királyéval elcserélte, ezáltal a király életét megmentette, de maga hősi küzdelem után elesett.
Fia, IV. Héder (1331–39), ennek fia Miklós, egy 1350 aug. 14-én kelt oklevél szerint, mint Hédervár ura szerepel. (Hazai Okmt. V. 123.) Testvérei, Jakab és János 1378-ban Szil birtokosai, melyet 1394-ben az Osli nembelieknek 200 forintért elzálogosítanak. (Soproni vm. Oklt. II. 217.) A Miklós fia, Imre, a ki Os1i nembeli Csornai János leányával, Dorottyával lépett házasságra, 1407-ben Szill (Rust) egy részét visszakapja. Fiai: Miklós, János és László, a kik közül a két előbbi 1433-ban Zsigmond királytól adományul nyerte Rustot. (Sopron vm. Oklt. II. 217–18.) A Miklós fia, Osvald (Ozsvát) terjesztette tovább a Héderváry családot. Dezső testvérei II. Miklós (1326–1330) Győr vármegye főispánja és András. II. Miklós fiai: III. Miklós és II. István, 1339-ben kibékülnek unokatestvérükkel, IV. Héderrel. III. Miklós 1348-ban elhalt testvérének, Istvánnak fiaival, V. Miklóssal, Györgygyel, II. Jánossal és Mihálylyal együtt, pallosjogot kap Győr és más vármegyékben fekvő jószágaira. (Hazai Okmt. I. 205.) Ezektől származik a Héderváry családnak a XV. században oly nagy szerepet vitt ága, mely a XVI. század első felében magvaszakadt.
A Héder nemzetség köcski ágából csupán Sándor országbíró (1309–1327) volt birtokos a vármegyében, a ki 1323-ban a pannonhalmi várnagysági tisztet is viselte. Ebben az évben Nagyécset nyerte adományul. Ő bírta Pázmándot is, melynek birtokában 1327-ben megerősíttetett. (Karácsonyi i. m. II. 158. Hazai Okmt. I. 124–25.)
