Pécz.
Pécz.
A Pécz nemzetség ősi fészke a Sokoró alján meghúzódó két hasonnevű falu (Kispécz és Felpécz), meg Bodófalu és Kajár (1240). De csakhamar szűk lett nekik a Sokoróalja, mert a környező főpapi birtokok miatt nem tudtak terjeszkedni; így egyes tagjai Zala, Nyitra, Somogy, Szabolcs és Veszprém vármegyékbe, sőt a Dráván túlra költöztek és a vármegyéből kinőtt ágak tagjai magas állásokat viseltek, békében és hadban egyaránt kitűntek. Egyik ága, melyet ősi fészke után péczi ágnak nevezünk, okleveleinkben a XIII. században lép föl. Ez az ág nem igen szerepelt, magasabb egyházi méltóságot is csak egy tagja – András pécsi kisprépost (1381–1414) – viselt. A másik ág, a marczali; első ismert őse, I. Márk 1240-ben az ugyane nemzetségből származott Mátyással és Domonkossal a Pécz melletti Kajár részeiért folytatott pert, de perét elveszítette. (Wenzel II. 100.) I. Márk fia, II. Márk (1260–75), ennek fiai magas közhivatalokat és országos méltóságokat töltöttek be. I. Gergely (1266–1309) a Marczaly család őse, barancsi és macsói bán, a ki főleg Otakár cseh király elleni hadjáratban tűnt ki, mikor megakadályozta, hogy a csehek Győrnél tovább hatoljanak. Másik fiától, II. Istvántól (1286–96) a Berzenczei, III. Lukácstól a Szentgyörgyi és a Devecseri családok erednek. II. Márk testvére II. Lukács, ennek fiai közül I. László a Kurtányi család őse, másik fiától, Benedektől, a kinek 1274-ben a zalai Vindornya-Szőlőst adja IV. László király, a Szőlősy család származik. (Hazai Okmt. I. 60.)
