A magyarok.
A magyarok.
A népvándorlásnak utolsó, ránk nézve legnevezetesebb hulláma volt a honfoglaló magyarok megjelenése, kiknek egy raja, mint a leletek tanúsítják, 862-ben fordul meg először Pannoniában. Őket követik más nagyobb csoportok és végül 896-ban, az ország elfoglalásával, befejezik azt a mozgalmas korszakot, a mit régibb középkornak szoktak nevezni.
E kornak, főleg a hosszabb ideig tartó avar uralomnak az emlékei, melyeket az utolsó években e sorok írója Győr város külső határában fölfedezett hatalmas sírmezőn, eddig fölásott 888 sírban talált, a legérdekesebbek közé tartoznak az országban; belőlük világosan kitűnik, hogy itt, Győr területén, tekintélyes avar telep volt. A sírok bizonyos sorrendben és többnyire 3–4 m. távolságban vannak egymástól; a tetemeket teljesen felöltöztetve, fegyvereikkel ellátva és ékszerekkel feldíszítve, mindíg úgy helyezték a változó, 80–225 cm. mélységű sírokba, hanyattfekve, hogy arczok a nap járásával szemben álljon. Koporsónak ritkán találtuk nyomát, tehát többnyire a puszta földbe helyezték el a tetemet, melléje téve egy vagy két edényt: poharat, fazekat vagy korsót, egy esetben kulacsot is, a nőknél orsót; továbbá különféle kisebb állatokat vagy legalább egyes állatcsontokat. A sírokban talált mellékleteket, harczi szerek, ékszerek, eszközök és edények csoportjába foglalhatjuk össze. A harczi szerek közé tartoznak a rövidebb-hosszabb kardok, balták, fejszék, nyílcsúcsok, dárdák és nagyobb fajtabeli kések. A kardok egyenesek és egyélűek; keresztvasuk hiányzik. A balták és fejszék nyéllyukának két külső oldala rendesen karimás. A nyílcsúcsok többnyire háromélűek. Legritkább a kard, melyből mindössze három darab került elő. Az ékszerek nagyon gyakoriak; gyöngyökkel díszített fülönfüggők, különféle alakú üveg-nyakgyöngyök, rozetták, kettős, korongidomú vagy téglalapalakú kapcsok, karpereczek, gyűrűk, boglárok pitykékkel, csatok, küllős karikák, gombok ezüstből, bronzból, aranyozott vagy ezüstözött bronzból, ólomból és vasból, nagyon változatos díszszel, az állat- és növényvilágból.
A népvándorlás korából kevés eszköz maradt fenn. Találtak a különféle sírokban kengyelt, zablát, tűt, kapcsot, kést, aczélt és kovát; állítólagos takácsszerszámot, kulcsot, minden női sírban orsót és néhány vetélőt. A síroknak rendes mellékletei az edények voltak, melyek vagy nagyon durvák, puszta kézzel idomítvák, vagy korongon készültek; díszítésük csak néha van s ez egyszerű körös és hullámos barázdákból és csipkés pereméből szokott állani.
A vármegyében a következő helyeken találtak régibb középkori emlékeket. Az Enese határában fekvő Faluhely pusztán durva, egyszerű poharakat, Ménfőn avar kengyeleket, Kajáron szarmata jellegű bronz szíjvéget és Tápszentmiklóson csinos fülönfüggőket aranyból.
Szőgyéről 3 drb avarkori bronz szíjvég származik. Pannonhalma környékéről Nagy Károly korabeli lándzsa és Kisárpásról ugyanolyan korú sarkantyú a Rába medréből.
Az avarkori sírmező egyúttal a honfoglaló magyaroknak is temetkezőhelyük volt. A temető éjszaknyugati részén csoportosan, éjszaki táján avarkoriakkal szórványosan, 61 magyar sírt tártunk föl, a melyekben a tetemek kelet-nyugati irányban feküdtek, fejjel nyugatra s így fekvésükre nézve eltértek az avarkoriaktól. A sírok azonban igen szegények voltak, alig egynéhányban találtak mellékleteket: nyakpereczet, mely egymásköré csavart bronzhuzalokból készült; levélformájú és tüskésszárú nyílcsúcsot; orsót és aranyozott 268bronzboglárt, pitykét és törött fülönfüggőt (?) bronzból, kopott, olvashatatlan olaszországi ezüstpénzt. Az egyik női sír gazdagabb volt; találtak benne több üvegnyakgyöngyöt, nagyobb szép fonású ezüstlánczot, rajta hólyagos fémgömböket és közöttük harántul font sodronytekercseket. Ugyancsak a nyak körül 4 drb ezüstpénzt. A tetem mellén 3 drb bronzpityke feküdt és jobbkeze újján, kissé aranyozott, nagy ezüstgyűrű volt, melynek fejét üvegpaszta díszítette.
Más ősmagyar sírok a víztartó torony mellől kerültek elő; ezekben találtak gyűrűket, karpereczeket, halántékgyűrűket, ezüstkorongot, melyet a mellen hordtak, csüngőkkel díszített pitykéket és késeket. A város területéről való ama szép füles csüngő-dísz is, rossz ezüstből, a melyen a középen látható madárfej körül szívidomok, heraldikus líliomok, indák és geometriai idomok fordulnak elő. A szeszgyár területéről, a hol az ősmagyarok sátrak alatt éltek, nagyon sok egyszerű edény: pohár, fazék, korsó és kulacs; azután nyílcsúcs, kúpos végű sarkantyú és kés került a gyűjteménybe.
E tárgyaknak a készítői és használói, a honfoglaló hősök, vetették meg alapját e városnak, melyet az általános vélekedés szerint az itt talált és romokban hevert avar gyűrű-sánczok után neveztek el Gyűrűnek, a melyből a mai Győr elnevezés származott.
Források: Győri Szt. Benedekr. főgimn. múzeum. – Győrmegye és város monografiája. (1874.) – Archaeologiai Értesítő. – Corpus Inscriptionum Latinarum, III. köt.
