Csatornázás.
Csatornázás.
Győr város csatornázása. A vízvezetéki művet csak 1903-ban, vagyis 19 év után követte a vele szorosan összefüggő általános csatornázás, mely az egyvezetékes, ú. n. úsztató-rendszer alapján készült, a melyben az összes eső, házi, gyári szennyvizek, ürülékek, talajvíz, közös hálózatba gyűjtve, találnak levezetést. A csatornahálózat méretezésénél 25 milliméteres órai záporeső vétetett alapúl, melyből a városrészek különböző sűrűségű beépítése szerint, háromféle vízgyűjtő-terület állapíttatott meg és pedig 89.08 hektár 21 másodperczliterrel, 173.88 hektár 11 mpliterrel, 193.91 hektár 5 mpliterrel, összesen 456.87 hektárral 4752.91 másodperczliter víz vezetendő le.
Közegészségi szempontból az Újváros csatornahálózata nem vezet a Rábába, hanem a Hosszú-hídnak újvárosi oldalán átemelő szivattyú-telep az újvárosi csatornavizeket átemeli a belvárosi gyűjtő-csatornába, mely a Belváros, Ferencz Ferdinánd- és Nádorvárosok vizét gyűjtve, a Kis-Dunába vezeti. E főgyűjtő kitorkolásánál a Dunának a város közelében való beszennyezésének elkerülésére, az úgynevezett száraz-vizek az ötszörös higításig 500 mm. átmérőjű nyomó-csövön át, a 800 méterrel lejebb fekvő torkolathoz nyomatnak és csak a záporok tisztább vize engedtetik, illetőleg emeltetik a középponti szivattyútelep mellett, a szabad kiömlőn a Dunába. A csatornák vízszíne a terep alatt 2.500–3.00 mélységben vannak; szelvényük részben tojásalakú 30/45 és 120/180, továbbá R = 80– –120 körszelvények között váltakozik és 1 : 7 portl. czementből készültek. A csatornahálózat öblítéssel, ellenőrző-aknákkal, esőbeömlőkkel fel van szerelve. Az eddig (1906) kiépített hálózat hossza 22.000 m.
Mind az átemelő, mind a középponti szivattyú-telep szivattyúinak hajtására szükséges munkagépek gyanánt, az eddigi javaslatok mellőzésével, Erdély Ferencz városi főmérnök javaslatára, elektromosan hajtott szivattyúk rendeztettek be. Az ő érdeme, hogy a csatornázással kapcsolatban, a város egyidejűleg az oly fontos és jövedelmező modern középponti villamművet létesítette.
Az átemelő-telepen egy 12 lóerejű elektromotorral hajtott körszivattyú 50 másodperczlitert (óránként 180 köbméter) emel át. A középponti szivattyútelepen 146a 457 hektárról tervezett 4753 másodperczliter víz helyett egyelőre 247 hektárról 1300 másodperczliter vizet vezet le, három különféle nagyságú, elektromosan hajtott körszivattyún. A legkisebb 12 lóerejű, esőnélküli, az úgynevezett száraz szennyvizet emeli és pedig 50 másodperczlitert (180 m3 óránként); a második, mely 60 lóerejű, 250 másodperczliteres (900 m3 óránként) csendes esővíz elegendő; és végre a harmadik, 120 lóerejű, 1000 másodperczliteres (3600 m3 óránként) záporeső vizét emeli a Dunába. A villamművel egyesített középponti csatorna-szivattyútelep és az egész általános csatornázás. költsége a következő:
Gépház 65.000 korona, lakóház 36.000 korona, kazánok és gőzgépek 100.000 korona, dinamók 47.000 korona, szivattyúk 42.000 korona, átemelőszivattyú 13.000 korona, villamos hálózat 180.000 korona, és csatornahálózat 690.000 korona, összesen 993.000 korona. A mű 1903. és 1904. években épült.
A közlekedési és vízügyek vezetői a következők: Győr városánál Erdély Ferencz főmérnök és Lovas Zsigmond első mérnök, a győrvármegyei államépítészeti hivatalnál Vámos Ignácz kir. főmérnök, a komáromi folyammérnöki hivatal főnöke Forgó Ignácz kir. főmérnök, a Rábaszabályozó-társulatnál Biró Elek műszaki tanácsos, igazgató és Pokorny Károly főmérnök, a szigetközi társulatnál Szilárd István igazgató-főmérnök.
A m. kir. áll. fémipari szakiskola és a Meller-féle olajgyár Győrött.
A Kohn-féle győri olajgyár.
A Jankovits-féle győri gőzmalom.
A leégett Back-féle győri hengermalom.
