Élelmezési ipar.
131Élelmezési ipar.
Győr vármegyében, a mult század hetvenes éveiben 241 vízimalom, 43 száraz malom, és 4 szélmalom volt. Ezek közül ma már csak a vízimalmok egy része van üzemben a Dunán. Győr vármegye gabonatermésének legnagyobb részét ma már a gőzmalmok dolgozzák fel. Győrött 6 gőzmalom van, a vármegyében pedig 5, és ezeken kívül még 5 gazdasági gőzmalom és 4 benzinmalom. Ezek között a legnagyobb és legrégibb Back Hermann győri hengermalma. Thoma János építtette 1845-ben és 1850-ben részvénytársasággá alakította át. Ettől 1858-ban Latesz Jakab vette meg, 1868-ban Fischer Salamon, ki már 1865-től bérlője volt. Az új tulajdonos csődje következtében, a malom 1870-től 1874-ig üzemen kívül állott, a mikor Bégavári Back Hermann, a jelenlegi tulajdonos vette át, az akkor csak 6 pár kővel berendezett, kezdetleges malmot, melyet azután bővített és fokozatosan fejlesztett, úgy hogy jelenleg 500 lóerőre van berendezve és évi őrlőképessége 300.000 mázsa. E szerint jelenleg a Back-féle gőzhengermalom a Dunántúlnak legnagyobb malma.
Győr városának egyik kiváló telepe, a Jankovits Ferencz gőzmalma is, mely 1881-ben épült és fokozatos bővítéssel ma már 150 lóerőre van berendezve. Évi őrlőképessége 100.000 mázsa. Ezek mellett Győrött még négy gőzmalom van üzemben, u. m.: Relle Dániel, Kneif János, Pfeiffer testvérek és Pfeiffer Félix gőzmalmai. Az összes győri gőzmalmokban felhasznált motorikus erő 850 lóerő és az azokban foglalkoztatott munkások száma 200.
A vármegye területén fekvő öt gőzmalom közül a legnagyobbak Tolnay Lajos gőzmalma Győrszentmártonban, Varga László gőzmalma Enesén és Deutsch és Pohl gőzmalma Téten. A vármegyében még öt gazdasági gőzmalom van, de ezek inkább csak házi őrlésre szorítkoznak. Újabban a benzinmalmok hódítanak tért. Jelenleg négy benzin-malom van üzemben.
Az élelmezési ipar terén Győr városában több nevezetesebb gyárat említhetünk fel. Már az elmult század második felében volt itt egy tésztagyár, melynek tulajdonosa: Nagy Mihály, gyártmányaiért a kiállításokon kitüntetést és a hazai ipar terén kifejtett buzgalmáért érdemkeresztet nyert. A gyár azonban a 90-es években beszüntette üzemét. E gyárnak a helyét foglalja el jelenleg Koestlin S. és társa biscuit-gyára, melyet 1890-ben Bregenzben alapítottak és 1900-ban Győrbe helyeztek át. A gyár e szakmában, a többi gyárak között, a legelső helyek egyikét foglalja el. Győrszigetben épült és állandóan 400, legnagyobbrészt női munkást foglalkoztat. Hasonló hírnévre tett szert Schmiedl L. czukorkagyára, mely 1879-ben szintén Győrszigetben épült. A gyár különösen 1903 óta, mikor a legmodernebb gépekkel szerelték fel, az ország leghíresebb czukorka-gyárai közé küzdötte fel magát. Évi termelése meghaladja a 10.000 mázsát. A gyárban 150 munkás van alkalmazva. Győrszigetben 1895-ben még egy czukorkagyár keletkezett, Árpás Ignáczé, mely főként különféle gyümölcsczukrot készít. A gyárat 1905-ben teljesen újra építették, gőzüzemre rendezték be és modern gépekkel szerelték fel. Termelése néhány ezer mázsa.
Az élelmezési iparhoz tartozik még Redlich L. és társa szalámigyára, mely 1893-ban keletkezett és évente több mint 1000 mázsa szalámit gyártott, melynek 90%-a Ausztriában és csak 10% nyer hazánkban elhelyezést. A városban négy hentes a húsvágáshoz és aprításhoz motorikus erőt vesz igénybe. Benzinerőre berendezett húsvágó műhelye van Halbritter Ferencznek, Schmikl Andrásnak, Markovszky Lajosnak, és Fleischman Samunak.
Az élelmezési iparhoz tartoznak még Spitzer Ignácz elektromos sóőrlő műhelye, Krämer Henrik szikvízgyára és a vendéglősök szövetkezetének szíkvízgyára.
Az élelmezési iparág körében Győr város közönségének két telepe van: a közvágóhíd, mely 1903-ban épült a legmodernebb berendezéssel és a vízvezeték. Győr városa vízvezetéket 1883-ban nyert, midőn »Kiskút«-on szivattyútelepet állított fel. Mindaddig, míg villamos telepe nem volt, a szivattyúkat két, egyenként 25 HP. gőzgép hajtotta. 1904-ben villamos erőre alakították át és ekkor az egyik gőzgépet reservgépül tartották fenn. Újabban, főként Győrszigetnek és Révfalunak a városhoz való kapcsolása óta, a kiskúti szivattyútelep a városi vízvezetékhez elégtelennek bizonyult és ezért 1905-ben egy újabb szivattyútelep állíttatott fel Révfalu határában. A szivattyúk hajtására két 80 HP. elektromotor szolgál.
