Fehér Ipoly Kálmán.
Fehér Ipoly Kálmán.
Fehér Ipoly, pannonhalmi főapát.
Fehér Ipoly Kálmán, a pannonhalmi Szent Benedek-rend főapátja, született a hontmegyei Visken, 1842 április 11-én, hol apja gazdatiszt volt. Korán árvaságra jutott. Elemi iskoláit nagybátyjánál, Nagymegyeren (Csallóközben), a középiskolákat pedig Komáromban és Győrött végezte. 1858-ban lépett a rendbe, a hol tanári és papi kiképzését nyerte. Már növendék korában jelét adta a fizikai szakra való hivatottságának. 1865-ben pappá szentelték, s a következő évben Pannonhalmán a fizikát és számtant tanította. Megszerezte a középiskolai tanári képesítést is. 1874-ben az esztergomi főgimnázium igazgatójává nevezték ki. 1881-ben a Ferencz József-rend lovagja, 1882-ben a szegedi tankerület kir. főigazgatója lett. A kormány megbízásából 1885-ben és 1889-ben hosszabb tanulmányutat tett Bajorországban és a Keleten, nevezetesen Szerbiában és Bulgáriában. Terjedelmes tanulmányt is írt Bajorország közoktatásügyéről és Szerbia középiskoláiról. (Ez utóbbi megjelent a Közoktatási Szemlében, a Letopis czímű folyóiratban majd külön füzetben is, szerb nyelven.) A szerb kormánytól a Száva-rendet kapta. A tanügyi mozgalmakban nemcsak szóval, hanem tollal is részt vett. 1892 márczius 18-án kinevezték a Szent Benedekrend pannonhalmi főapátjává. 1893 óta a közoktatási tanács elnöke. Czikkei a »Vasárnapi Ujság«-ban (1865. A fényképészet népszerű ismertetése. – 1874. Viczay Héder, hédervári gróf), a »Hazánk és Külföld«-ben (1867. Szent István palástja. – Alvilági képek), a »Gyógyszerészi Hetilap«-ban (1867. Műszavaink ügyében), a »M. Természettud. Társulat Közleményei«-ben (VII. 1867. A szél hatása kéményeinkre), a »Magyarország és Erdély képekben« (1867. Pannonhalma), »Az Idők Tanujában« (1867. Naplótöredék Pázmándi Horváth Endrétől s a magyar tudós-társaság alakulása idejéből), a »Hétfői Lap«-ban (1868. Néhány szó a népszerű felolvasások érdekében), a »Magyar Orvosok és Természettudósok munkálataiban« (XIII. 1869. Az alchimia szerepe a természettudományok fejlődése történetében. – 1875. Poggendorf kettős megosztási villanygépe), a »Természettudományi Közlöny«-ben (1869. Mi a láng és honnan veszi világító erejét?), a »Havi Szemlé«-ben (1869. A természettudományi társulat és Közlönye), a »Középtanodai Tanáregylet Közlönyé«-ben (1875. Gramme 172delej-villamgépe), a »Szegedi Híradó«-ban (1887. Az északi jegestengeren, a Capella födélzetén), a »Győri Közlöny«-ben (1872. Borászatunk érdekében. – 1874. Az utolsó Hédervári). Programmértékezései: A főgimnáziumi segélyző egylet alakulása. Az esztergomi új főgimnázium építése. (Esztergomi r. kath. főgimnázium Értesítője 1877, 1879. és 1880. évekről.) 1896-ban a vaskoronarend középkeresztesévé, 1904-ben valóságos belső titkos tanácsossá nevezte ki a király.
Önálló munkái: Felsőbb mennyiségtan elemei. Esztergom, 1871. – Természettani műszótár. Pannonhalma, 1871. – Kísérleti természettan. Bpest, (kilencz kiadás 1871–1904. – A vegytan alapvonalai. (Két kiadás.) Bpest, 1874, 1879. – A vegytan rövid vázlata. Bpest, 1872. és 1878. – Győr, Pannonhalma, Hédervár. Győr, 1874. – Győr megye és város egyetemes leírása. U. o. 1874. – A bajor középiskolák szervezése és eljárása. U. o. 1888. – Szerkesztette a »Napi Közlönyt«, a m. orvosok és természetvizsgálók 1874. évi aug. 19–27-ig Győrben tartott XVII. nagygyűléséről. (Siklósy dr. és Buzinkay dr. titkárok közreműködésével.) Az egyetemes M. Encyclopaediában F. I. jeggyel 30 természettani, – Pannonhalmára és a Szent-Benedek rendiek történetére vonatkozólag pedig 3 czikke van.
