Gróf Khuen-Héderváry Károly.
Gróf Khuen-Héderváry Károly.
Gróf Khuen-Héderváry Károly, volt horvát bán, később magyar miniszterelnök. Középiskoláit Budapesten, a piaristáknál és Pécsett, a cziszterczitáknál végezte, jogi tanulmányait pedig a zágrábi egyetemen, s rövid ideig a zágrábi kir. törvényszéknél joggyakornokoskodott. Mint viczai és hédervári gróf, Viczay Héder családja utolsó fisarjának örököse, egy 1874. deczember 5-én, Bécsben kelt legfelsőbb elhatározás alapján, családneve mellé a Héderváry nevet vette fel, Belási előnevét a Hédervári előnévvel felcserélte és végre czímerét a Viczay család czímerével egyesítette. Nyilvános pályáját a hetvenes évek elején Szerém vármegyében kezdette. 1875-ben a győrszigeti kerületben a szabadelvű párt programmja alapján megválasztották országgyűlési képviselőnek, így 1878-ban is. A jog- és államtudományi szakban szerzett alapos ismereteit csakhamar a közigazgatás gyakorlati terén érvényesítette, mert 1882. január havában Győr vármegye és város főispánjává neveztetett ki, hol elsőrendű adminisztratív tehetségnek bizonyult. 1883. decz. 1-én Horvát-Szlavon és Dalmátország báni méltóságára emeltetett, mely magas állását 1903. év június hó 27-ig tartotta meg. Mint bán, a kezdetben kínálkozó nehézségekkel szerencsésen és erélyesen megküzdött; a felizgatott kedélyeket lecsillapította, a zilált pártviszonyokat rendezte; a magyar állameszmét megszilárdította és nagy reformokat alkotott, a közigazgatás, igazságügy és tanügy terén. Ez érdemeiért a király az első osztályú vaskoronarenddel, 185majd pedig az aranygyapjas renddel tüntette ki. Azonkívül valóságos belső titkos tanácsos és cs. és kir. kamarás. Igen jelentékeny részt vett a magyarországi politikában. 1894-ben a koronától megbízatást nyert magyar miniszterium alakítására, de a szabadelvű párt ellenzése miatt, e megbízatása nem vezetett czélhoz. 1895 elején, a szabadelvű párt, a Wekerle-miniszterium elbocsátásakor, őt kívánta miniszterelnöknek, de miután a szabadelvű párt a közjogi alapon álló pártok egyesülésére czélzó tervét visszautasította, a ministerium megalakítására szóló megbízást nem fogadta el. Végre 1903. június havában, a Széll-féle kabinet lemondásakor, ő Felsége bizalma ismét feléje fordult és az akkori rendkívüli súlyos viszonyok ellenére, sikerült neki kabinetet alakítania. A már a kabinet megalakításakor nagyon elmérgesedett politikai viszonyok azonban később annyira rosszabbodtak a szabadelvű párttal és a kormánynyal szemben, hogy a miniszterelnökségről először augusztus elején, azután pedig szeptember végén lemondott. Gróf Tisza miniszterelnöksége idején, 1904. március havában, ő Felsége személye körüli miniszternek neveztetett ki, mely állásban 1905 június 16-ig maradt. Ez időben Temesvár városa háromszor választotta meg képviselőjének, 1903. július havában, 1904. márczius havában és 1905. január havában. A Tisza-kormány felmentése után visszavonult hédervári kastélyába.
