Habits Antal.
Habits Antal.
Habits Antal, budapesti hangszerész; szül. 1861-ben Győrszentmárton-Pannonhalmán. Százados multú hangszerkészítő- és művészcsalád sarja. Első őse, a ki e téren már kitűnt, József volt, a ki 1793-ban szintén Pannonhalmán született s a maga korában Magyarországon a legkiválóbb hangszergyártó volt. István fia szintén e pályán működött kb. 30 évig, János fia pedig, ki 1820-ban született ugyanott, nemcsak kiváló hangszerkészítő volt, hanem jeles zenész és karmester is; mint ilyen, a külföldön is dicsőséget szerzett a magyar zenének. A czimbalmot ő tökéletesítette először, az elülnyomó pedált és a chromatikus beosztást alkalmazva rajta. Több partiturát írt, a melyeket ma is játszanak, a nélkül, hogy tudná valaki a szerzőjüket. A múlt század ötvenes éveiben ő vezette be a czimbalmot a zenekarokba. Nyolczvanhat éves korában halt meg Budapesten. Utóda öcscse, Antal lett, a ki maga is előadó művész s már fiatal korában, 1883-ban nagy sikere volt, mint hegedű-solo játékosnak. A czimbalom reformálását ő vitte keresztül; ő alkalmazta először a kettős pedált és a másfél oktávval nagyobb czimbalmot. E két újítással a czimbalmot rögtön elsőrendű hangverseny-hangszerré tette.
Habits számos kitüntetést is nyert. 1894-ben a debreczeni orsz. kiállításon díszoklevelet és a lyoni kiállításon aranyérmet; 1896-ban az ezredéves kiállításon millenniumi nagy érmet; 1898-ban az Orsz. Iparegyesülettől díszérmet nyert; 1900-ban a párizsi kiállításon kettős kitüntetésben volt része; 1907-ben a turini kiállításon versenyen kívül vett részt és az 1907-iki pécsi kiállításon jury-tag volt. Habits irodalmilag is működik. Számos szakczikket írt a zenei szaklapokba a hangszerkészítésről; belmunkatársa a Zenelapnak és szerkeszti a »Magyar Hangszerkészítők Házi Iparlapját«.
