Kautz Gyula.
183Kautz Gyula.
Kautz Gyula, ismert közgazdasági író, jogi doktor, val. belső titkos tanácsos, a főrendiház tagja, az osztrák-magyar bank volt főkormányzója, M. Tud. Akadémia volt másodelnöke, született Győrött. 1829 november 5-én. Ugyanott végezte középiskoláit és jogakadémiai tanulmányait. Húszéves korában avatták doktorrá a pesti egyetemen. Az 1848/49-iki szabadságharczban rövid ideig nemzetőrként szolgált. A tanári pályát választva, külföldi egyetemeket látogatott: Berlinben, Heidelbergában és Lipcsében. 1851-ben a pozsonyi jogakadémiához nevezték ki segédtanárrá. 1853 elején rendes tanárként a nagyváradi jogakadémiához, 1858-ban pedig a budai műegyetemhez helyezték át és mind a két intézetben a közgazdasági és közigazgatási tanszakokat adta elő. Ebben az időben kezdte meg tudományos irodalmi működését Az Osztrák-magyar birodalom statisztikája czímű tankönyvvel és a Smith Ádám és a modern nemzetgazdaságtudomány czímű nagyobb tanulmányával, mely 1854-ben a »Kelet Népe« czímű folyóiratban jelent meg. Az ötvenes évek végén mint a politikai tudományok doczense habilitáltatta magát a budapesti tudományegyetemen. Ekkor jutott összeköttetésbe a M. Tud. Akadémia, a közélet és a publiczisztika vezérlő embereivel és kezdett élénk részt venni azokon a tárgyalásokon és vitákon, melyek az Országos Gazdasági Egyesületben és az Orsz. Iparegyesületben ebben az időben folytak. 1860-ban választották meg a M. Tud. Akadémia levelező tagjává, a hol »Az állameszme, világtörténeti fejlődésében« czímű értekezésével foglalta el székét. 1862-ben az akkori kir. helytartótanács a londoni világkiállítás tanulmányozására küldötte, mely után gazdag tapasztalatairól terjedelmesb jelentésben számolt be. 1865-ben választotta meg M. Tud. Akadémia – különösen Deák Ferencz ajánlatára – rendes taggá. Nagyobb szabású szakmunkáit is ebben az időben tette közzé, így 1860–83-ig »Nemzetgazdaság- és pénzügytan« és »Politika vagy országászattan«. Az elsőt a M. Tud. Akadémia a Marczibányi-féle díjjal, a másodikat pedig 1878-ban a nagy jutalommal tüntette ki. Ezeket követte a »Theorie und Geschichte der Nationalökonomie und ihre Literatur«, melyben egyrészt az ú. n. históriai-ethikai iskola tanainak tüzetesebb megalapításához járult, másrészt a közgazdaságtan elméleti és irodalomtörténeti fejlődését először tárgyalta tudományosan és kimerítően a szakirodalomban, úgy hogy e művét a külföld is elsőrangú forrásmunkának tekintette. Közben külföldi tudományos folyóiratokban is szakczikkeket közölt. 1863-ban a pesti tudomány-egyetemen a magyar közjog és közigazgatás, öt évvel később pedig a nemzetgazdaság- és pénzügytan rendes tanára lett. 1864-ben az osztrák közoktatásügyi kormány a prágai egyetem politikai tanszékét ajánlotta fel neki, a mit azonban el nem fogadott, a mint hogy nehány évvel később a Beck közös pénzügyminisztertől neki felkínált államtitkári állást sem fogadta el. 1865-ben a Magyar Tud. Akadémia rendes tagjává választotta meg. 1865-ben Győr városa képviselőnek választotta és ő volt az első tanár a magyar törvényhozó testületben. Kautz a Deák-párthoz csatlakozott és több bizottságban nagy tevékenységet fejtett ki. Ekkor tette közzé »Nemzetgazdaságunk és a vámpolitika«, továbbá »A nemzetgazdasági eszmék fejlődési története és befolyása a közviszonyokra Magyarországon« czímű, akadémiai jutalmakkal kitüntetett terjedelmes két munkáját. Az egyetem előbb dékánná, majd rektorrá választotta, a kormány pedig a tiszai vasút igazgató választmányában képviseletével bízta meg, mely alkalommal a vasút államosításának eszméjét segítette érvényre jutni. Ugyanekkor jelentek meg »Az egyetemek hivatása és az újkori állam« stb. czímű rektori beszédei. 1875-ben ő felségétől a Lipót-rendet nyerte. 1878-ban ünnepelték meg 25 éves tanári jubileumát. 1883-ban nevezték ki az Osztrák-Magyar Bank alkormányzói állására. Egy ideig a Magyar Tud. Akadémia nemzetgazdasági bizottságának elnöki tisztét is viselte, és viseli jelenleg is; majd örökös főrendiházi tag lett. A hetvenes és nyolczvanas években írt tudományos értekezéseiből a következőket említjük fel: »A jogtudomány és nemzetgazdaságtan«. – »Az angol alkotmány jellemzése.« – »Szabad kereskedés-e vagy védvám?« – »A városok alakulásának és fejlődésének törvényei.« – »A szoczializmus és communismus rendszerei.« – »Az európai államok összehasonlító pénzügyi statisztikája.« – »Smith Ádám méltatása.« – »Az államgazdaság eszméje és a szoczialisztikus financzia kezdetei.«, stb.1905–1907-ben jelent meg még Kautz tollából: »Tudomány és tudományosság hazánkban« akadémiai elnöki beszéd, és »A parlamentáris kormányalkat«, 184meg »Magyar Imperialismus és Hegemonia« cz. nagyobb politikai tanulmányai a Budapesti Szemle 1906 és 1907-iki évfolyamaiban. 1891-ben lett az osztrák-magy. bank főkormányzója, egy évvel később nyerte a titkos tanácsosi czímet és 1900-ban vonult vissza a bankkormányzói állásból. Kautz a Magyar Tud. Akadémia másodelnöke volt (1904–7); jelenleg igazgató tanácsi tagja, valamint a párizsi Société d’Economie Politique és a londoni nemzetközi Statisztikai Intézetnek tiszteleti tagja. Több hazai tudományos és közgazdasági társulatnak választmányi tagja.
