Kont Ignácz.
Kont Ignácz.
Kont Ignácz, a budapesti és a párizsi egyetem tudora, a Kisfaludy-társaság levelező tagja, liczeumi tanár Párizsban, szül. Téten, 1856 október 27-én. Tanulmányait Győrött, Bécsben és Budapesten végezte, Párizsban fejezte be és ott Collčge Rollin-ben a német nyelv és irodalom rendes tanára lett. 1902 óta a párizsi egyetemen a magyar nyelv és irodalom magántanára. Számos czikke jelent meg a hazai és a külföldi szaklapokban, magyar, német és franczia nyelven.
Munkái: Aristophanes. Budapest, 1880. – Sophokles. (Fordítás.) U. o., 1881. – Lessing mint philologus. U. o., 1881. – M. T. Ciceronis De Imperio Gnaei Pompei oratio ad Quirites. U. o. 1883. – Seneca tragédiái. U. o., 1884. – M. T. Ciceronis Pro Sestio. U. o., 1884. – A görög tragédia Euripides után. U. o., 1884. – Lessing Fables. Paris, 1889. – Goethe, Poésie et Vérité. U. o., 1890. – Schiller, Wallenstein. U. o., 1891. – Choix de ballades allemandes. U. o., 1891. – Choix de Contes et de Fables. U. o., 1892. – Lessing et l’Antiquité. (Két kötet.) U. o., 1894 és 1899. – La Hongrie littéraire et scientifique. U. o., 1896. (A franczia Akadémiában jutalmat nyert.) – L’enseignement secondaire en Hongrie. Budapest, 1896. – Histoire de la littérature hongroise. Paris et Budapest. (Képekkel.) 1900. – Etude sur l’influence de la littérature française en Hongrie. Paris, 1902. (Sorbonne-i thesis, melyet a franczia Akadémia megkoszorúzott.) – Michel Vörösmarty. Paris, 1903. – Jean Arany. Paris, 1904. – Počtes lyriques hongrois. (Tompa, Gyulai, Szász et Lévay.) Paris. 1905. – A Revue critique, Revue historique, Revue d’Europe, Revue bleue, Revue internationale de l’enseignement állandó munkatársa a magyar tudományos haladás és szépirodalom ismertetésére. Ebbeli munkálkodásáról l. az Akadémiai Értesítő deczemberi füzeteit 1906 óta.
Kautz Gyula.
Lippay Gáspár dr.
Báró Lévay Henrik.
