Lévay Henrik.
Lévay Henrik.
Lévay Henrik (Kisteleki báró), kinevezett örökös főrendiházi tag, a vaskoronarend lovagja, a Szent Móricz és Lázár olasz királyi rend középkeresztese, az Első Magyar Biztosító társaság alapítója és volt vezérigazgatója, kiváló közgazda és emberbarát, született 1825. április 16-án. A szabadságharczban mint vadászhadnagy küzdött, azután pedig kereskedelmi tanulmányokat végzett, majd a trieszti biztosító-társulatnál gyarapította gyakorlati ismereteit. Ekkor kezdett foglalkozni egy magyar biztosító társaság alapításának eszméjével, a mi ez időben, a mikor semmi vállalkozó kedv nem nyilvánult és a kellő tőke is hiányzott, rendkívüli nehézségekkel járt. A magyar biztosító társaság megalapítása tehát a magyar közgazdasági életnek nevezetes mozzanata. 193Lévay volt e részben a kezdeményező és úttörő. A magyar közgazdasági vállalatok között a legnagyobbak egyikét: az »Első magyar általános biztosítótársaság«-ot 1857-ben ő alapította, az ország legjobbjait: Deák Ferenczet, báró Eötvös Józsefet, gróf Apponyi Györgyöt, báró Jósika Miklóst, gróf Dessewffy Emilt, gróf Károlyi Györgyöt, Somssich Pált, Ürményi Józsefet és Zsivora Györgyöt nyervén meg munkatársakul. Ez a csakhamar hatalmassá vált intézet czéljául tűzte ki, hogy a külföldi biztosító intézetekkel szemben, a magyar közgazdasági érdekeket szolgálja. Ennek az elsőrangú intézetnek léte és virágzása Lévay főérdeme. A társulat megalakulásánál, a Bach-korszakban, sok akadályt kellett leküzdeni. Alig, hogy a haza nagyjai a társaság vezérigazgatójául választották a kiváló szervező tehetséggel és pénzügyi zsenialitással megáldott Lévayt, működését azzal kezdte meg, hogy az új intézethez magyar tisztviselőket alkalmazott és ott sok 48-as honvédnek juttatott állást. A volt honvédek érdekeit egyebekben néh. Ivánka Imrével és többekkel együtt más módon is előmozdította. Buzgó részt vett mindenkor a honvéd segélyegylet és menedékház ügyeiben és a gróf Andrássy által gyűjtött segélyező alapot sok éven át pénztárosként kezelte. A mikor az Első Magyar Általános Biztosító Társaság 1883-ban fennállásának 25-ik évfordulóját ünnepelte, ez egyszersmind Lévaynak is jubileuma volt s az ünnepélyes közgyűlésen Somssich Pál üdvözölte őt. Ez alkalomból a biztosító társaság Benczur Gyulával megfesttette az intézet első alapító űlésének nagyarányú képét, mely művészi kivitelben, a jelenlevő notabilitások között Lévayt is ábrázolja. 1896-ban, 40 évi működés után, visszavonulni óhajtván, a kormányzó testület egyhangú határozatával, mandátumának 1898-ig leendő megtartására kérte fel, hogy kiváló szellemét és nagy szaktudását az intézet továbbra is igénybe vehesse. Lévay részt vett a földhitelintézet alapításában is; neki köszönheti fennállását a »Pannonia magyar viszontbiztosító intézet«, a »Securitas viszontbiztosító intézet«, a »Bécsi biztosító« és »Bécsi élet- és járadékbiztosító intézet«; a »Hazai első takarékpénztáregyesület«-nél 1860-tól 1868-ig, a »Pesti könyvnyomda részvénytársaság«-nál, az »Északkeleti vasút«-nál, a »Magyar gőzhajó-társaság«-nál, a »Budapesti közúti vasút«-nál és számos más vállalatnál pedig a kormányzó testületben működött mindaddig, míg azokat nagy szervezőképességével és szakértelmével rendes kerékvágásba terelte s önzetlenül szolgálhatta. Lévay, ki szegénységből a saját erejével, tehetségével és fáradhatatlan munkájával küzdötte fel magát a vagyonos emberek közé, e vagyonából mindig juttatott másoknak is. Alig van az országban jótékony és kulturális intézmény, melynek megalkotásához vagy fenntartásához hozzá ne járult volna. Nevét a nagyon ritka Kun Kocsárdok, Mészáros Károlyok és Rökk Szilárdok között említhetjük. Alapítványai meghaladják a 340.000 koronát. Munkásságának gyümölcséből a M. Tud. Akadémiának 20.000 koronát, továbbá az írók segélyegyletének 10.000 koronát, a honvéd leányárváknak 10.000 koronát, Győr vármegye tisztviselőkarának segélyalapul 20.000 koronát adott, s 70-ik életévének betöltésekor 70.000 koronát adott az árvagyermekeknek. Munkában és sikerekben gazdag hosszú életpályája alatt százaknak és ezreknek volt segítségére. Szegény és árvagyermekeket neveltetett fel. A Petőfi-szobor-bizottságnak pénztárosa volt és a szobor felállítása körül az övé az oroszlánrész. Nagy érdemei voltak később báró Jósika Miklós és báró Kemény Zsigmond szobrainak megalkotása körül is, a miért azután a Kisfaludy-társaság könyvkiadó bizottságába beválasztották. Tóth Vilmos, mint belügyminiszter, őt bízta meg a Nemzeti Színház nyugdíjalapjának rendezésével. 1868-ban a magyar nemességet kapta, a kisteleki előnévvel. 1885-ben a magyar főrendiház élethossziglan kinevezett tagja lett, 1897-ben pedig a király neki és törvényes utódainak, a közgazdaság terén kifejtett sok évi buzgó és eredményes működése elismeréseül, a magyar bárói méltóságot adományozta. Ezenkívül a vaskorona-rend lovagja és több külföldi rendjel tulajdonosa volt. Számos jótékony egyesület választotta meg elnökül vagy dísztagjául. Táplányi nagybirtokos levén, élénk részt vett a megyei közéletben. Mind ő, mind felesége, szül. Sárkány Róza, jótékonyságuk következtében köztiszteletnek és általános szeretetnek örvendtek és a kiváló férfiú özvegye, a ki férje életében annak jó szelleme és minden szépre és nemesre buzdító hitvestársa volt, férje halála után is hűséges marad néhai férje intenczióihoz és emlékét kegyelettel őrizve, a jótékonyság terén az ő nyomdokain halad. Táplányi 194kastélyában féltékeny szeretettel őrzi azt a sok-sok emléket, melyek az elhunyt kiváló férfiú nagyságát hirdetik és tanújelei annak a közbecsülésnek, melyben eredménydús életében részesült. Itt látható első sorban Benczurnak már említett nagy festménye, továbbá az Első Magyar Biztosító Társaság tisztikarának, valamint az intézet fiókjai és több más társaság számos díszalbuma, a következő alapító és dísztagsági levelek és okmányok, melyekből kitűnik, hogy alapítótagja volt az Emke-egyesületnek, a Ferencz József kolozsvári siketnémák intézetének, az Orsz. Magyar Vadászati Védegyletnek, a Magyar Történelmi Társulatnak, a Magyar Földrajzi Társulatnak, az Orsz. Magy. Iparegyesületnek, az Orsz. Magy. Gazdasági Egyesületnek. Örökös tagja volt a Felvidéki Magy. Közm. Egyesületnek. Pártoló tagja az Orsz. Magy. Képzőművészeti Társulatnak. Dísztagja az Unió jótékony egyletnek, a Deák Ferencz ált. jótékony egyletnek, a kisteleki önkéntes tűzoltó-egyletnek, a Rudolf koronaörökös jótékonysági egyletnek, a főv. kisiparosok egyletének, a közp. Fröbel-nőegyletnek, a pesti izr. és temetkezési egyletnek, az első pesti önsegélyzőegyletnek, a Caritas jótékonysági egyletnek, a Concordia jótékonysági egyletnek, stb. Tiszteleti tagja az izr. betegsegélyző egyletnek, a Fortuna jótékonysági egyletnek, a Győr városi és megyei kisdedóvó egyesületnek, a győri ker. ifj. egyletnek, a szécsényvidéki gazdasági egyesületnek, az 1848–1849-iki honvédek betegsegélyző egyesületének, a győrvidéki tanítóegyletnek, a pesti izr. kézmű- és földmíves-egyesületnek, hol választmányi tag is volt, továbbá tiszteleti tagja az albertirsai iparosifjak egyletének és a Hungária betegsegélyző egyletnek. Irt Lévay kiváló közgazdasági munkát is »Nehány szó mezőgazdasági bajaink orvoslásáról« czím alatt. Közgazdasági iránya és tevékenysége pedig irányt szabott az újabb kor közgazdasági irodalmának.
