A kir. akadémia.
A kir. akadémia.
A győri kir. akadémia eredete a XVIII. század elejére vihető vissza. A győri gimnáziumban, melyet 1627-től 1773-ig jezsuiták vezettek, már 1717-ben schola superior, academia néven külön osztályt alkottak azok, a kik a gimnáziumi tárgyak elvégzése után a casuisticát hallgatták. 1744-ben gróf Zichy Ferencz győri püspök a jezsuitákat papnövendékeinek tanításával bízta meg s miután 1747-ben a bölcseleti tanfolyamot két tanszékkel szervezték, a gimnáziumban rendszeres főiskola keletkezett theologiai és filozófiai fakultással. Az akadémia egy épületben volt a gimnáziummal, melyet Zichy püspök egy emelettel nagyobbított. 1773-ban, a jezsuiták eltörlése után, Mária Terézia az akadémiát teljesen a győri püspökre bízta s 1776-ban theológiai, jogi és bölcseleti tanfolyammal királyi akadémiává tette. Ekkor 5 theologiai, 4 jogi és 5 filozófiai tanár tanított itt. A Ratio educationis szerint az akadémia teljesen állami intézet lett és a győri tankerületi főigazgató felügyelete alá került. A tanári kar kebelében szerzetes tanárokat képesítő tanárvizsgáló bizottság és 1782-ben állami könyvvizsgáló hivatal (censura) keletkezett. II. József császár 1784-ben a theologiai tanfolyamot az akadémiáról eltávolította és 1785-ben az akadémiát a jogi és filozófiai tanfolyammal Pécsre helyezte át, de I. Ferencz király 1802-ben, miután a győri gimnáziumot a pannonhalmi benczésekre bízta, az akadémiát is Győrbe helyezte. 1809-ben, a franczia háborúk zavarai miatt, szüneteltek az előadások, de azután ismét megkezdődtek. 1816-ban az akadémia bölcseleti tanfolyamát a benczések vették át, míg a jogi karon világiak tanítottak. Az akadémia 1848-ig egy épületben volt a gimnáziummal. Az abszolut korszak beköszöntével a jogi kar teljesen megszűnt, a bölcseleti kar pedig, VII. és VIII. osztályként, a gimnáziumhoz csatoltatott és ekkor lett belőle főgimnázium. 2151867-ben végre a kir. jogakadémia is visszakerült Győrbe. Az előadásokat a vármegyeház épületében kezdték meg, de már 1869-ben teljesen új épületbe költözött, a Megyeház-utczában. Az akadémián az igazgató vezetése alatt öt rendes jogtanár és egy segédtanár működött. A 70-es években élte virágkorát, amikor az ifjúság tekintélyes száma s a tanárok kiváló képzettsége az intézetet a fejlődés magas fokára emelte. A 80-as évek vége felé azonban a hallgatók száma mindjobban csökkent és 1891-ben az akadémiát bezárták.
A győri akadémia tanítványai közül a politikai és tudományos élet terén különösen kitűntek a következők: Deák Ferencz és testvérbátyja Antal, Csányi László, Gévay Antal, Érdy János, Ihász Gábor, Vajda Péter, Frankenburg Adolf, Bedekovich Kálmán, Lukács Sándor, Regulyi Antal, Laky Demeter, Ghyczy Kálmán, Horváth Boldizsár, Somssich Pál, Rauch Levin, Holub Mátyás, Kruesz Krizosztom, Kautz Gyula, Kálóczy Lajos és Kautz Gusztáv. Itt tanult még körülbelül 25 főrangú ifjú, a kik közül többen a politikai pályán előkelő szerepet vittek.
