A Duna.
A Duna.
A Duna a dévényi szorúlaton, az ú. n. Porta Hungaricán át lép hazánkba. Itt a Kis-Magyar-Alföldre ér és megkezdi magyarországi részének Felső-Duna néven ismert szakaszát, a mely Dévénytől Dunaradványig terjed. A Nagy-Duna Ásványnál éri el Győr vármegyét. Előbb határt jelöl Pozsony és Győr vármegyék között, később ez utóbbit szeli, elválasztván Csilizközt a Szigetköztől, azután ismét Komárom és Győr vármegyék határait jelöli. Elágazásaival, kanyargós folyásával és szigeteivel, bonyolódott hálózatot alkot, melyben a szabályozás előtt még a leggyakorlottabb hajósnak is csak fáradsággal sikerült kiigazodni. A Duna esése Dévény és Pozsony között kilométerenként 27 cm., Pozsony és Oroszvár között 24 cm., Oroszvár és Bőös között 35 cm., Bőös és Szap között 27 cm., Szap és Medve között 24 cm., Medve és Vének között kilométerenként 18 cm.* A nagyesésű folyóvíz tömegével megtámadja laza talajba ásott medrének fenekét és oldalait. Mivel a fenék e részleten meglehetős szívós, kékes agyag, azért ez jobban ellentáll a víz vájó erejének; de a meder oldalait alkotó laza talajnemek: kavics, homok, finom lisztnemű agyag, annál könnyebben engednek. Ezeket elhordja, más helyen, a hol a folyása lassúbb, újra lerakja, némelykor a medenczefenéken, ott, a hol a víz sodra kisebb, máskor a partokon. A folyónak e munkája számos kanyarulatot okoz. Mivel a hajlásoknál a víz sebessége a part benyúló részén csekélyebb, mint az ellenkezőn, a melyre a folyam sodra esik, a hordalékot a benyúló oldalra rakja le. Ennek következménye, hogy a laza talajban a meder mindjobban az ellenkező oldalra szorul. De a folyó kanyarulatának ily irányú növekedése csak egy bizonyos fokig tart, mert nagy hajlás mellett a nyelvszerűen benyúló partot is megtámadja s idővel keresztül is töri. Igy keletkeznek a meander-forma kanyarulatok, a hálószerű elágazódások s így keletkezik egyúttal számos sziget is.* A szigetek alakulása a Nagy-Dunában, a csallóközi részen igen könnyen megy végbe. A meder-kiszélesedés következtében a folyósebesség is csökken. Bármily csekély sebességfogyás elég arra, hogy a Duna az Ausztriából magával hozott nagymennyiségű törmelékanyag egy részét lerakja. Sokszor az útjában álló bokor, fatörzs, stb. kényszeríti, hogy akár a folyó közepén alkosson zátonyt, a melyből lassanként sziget alakul, akár pedig a folyó oldalán, a mely a meander-alakú kanyarulatokra, majd esetleg szigetképződésekre nyújt alkalmat.
Gonda B., Osztr.-magy. Monarchia. XIII. Magyarország. IV.
Mohácsi P., i. m.
A Duna folyam e szakaszának most rajzolt állapota nemcsak a hajózást akadályozta folytonosan, hanem az alacsony partok s a minduntalan bekövetkező jégtorlódások miatt nagy vízáradást zúdított a környező vidékre. A partok magassága ugyanis nem igen haladja meg a közepes vízállás vonalát. A Duna medrének keresztszelvénye hazánk területén sehol sem olyan szabálytalan, mint a pozsonymegyei Püspöki helységtől a győrmegyei Szőgye helységig terjedő szakaszon. Folyóágak, zátonyok és szigetek valóságos útvesztője ez, a melyben mind a mederszélesség, mind a vízsebesség folytonosan változik. A Nagy-Duna medrének a csallóközi szakaszon annyira elfajult állapota nemcsak kívánatossá, hanem szükségessé is tette a szabályozást mind a hajózás, mind a vidék árvízmentesítése érdekében. A szabályozás czélja tehát az volt, hogy a sokmedrű, szeszélyes vízfolyás helyett, mely sem a hajózásra, sem pedig a zajló jég továbbszállítására alkalmas nem volt, a fő Dunának egyetlenegy, lehetőleg egész víztömegét levezető nagy medre állandósíttassék, mely hajózható is legyen, de jégtorlódásokra ne szolgáltasson alkalmat. E czélból a folyamot kőből épített, párhuzamos művek közé fogták s a számos elágazás elejét elzárták. Az ily módon végrehajtott szabályozás megteremtette az egységes medret, mely a normális vízlefolyást biztosítja és a környéket a veszedelmes áradásoktól megóvja.*
Gonda, i. m.
