Éghajlat.
Éghajlat.
Győr vármegyének, mint általában a Kis-Alföldnek, az éghajlata kontinentális jellegű. A dunántúli dombos vidék éghajlatától lényegesen nem tér el és mind a kettőé közel áll a Nagy-Alföld éghajlatához. Jellemzője a hosszú, meleg nyár és a hideg tél, mind a kettő aránylag kevés csapadékkal.
Habár a Kis-Alföldnek és így Győr vármegyének az éghajlata általában a Nagy-Alföldéhez hasonlítható, azért az előbbi mégis kedvezőbbnek mondható, a mennyiben az esőzések kedvezőbb eloszlásánál fogva, az ellentétek annyira nem élesednek ki. Mégis e vármegyére is alkalmazható, a mit Sáringer K. a dunántúli dombos vidék több helyéről mond: »mindegyik hely ki van téve annak az eshetőségnek, hogy bármely hónapja nagyon száraz, vagy nagyon csapadékos lehet.« Nagy havazás itt is ritka. Vannak évek, mikor a Duna felszínét oly hatalmas jégpánczél borítja, hogy heteken át a teherhordó kocsik biztos közlekedő útjaként szolgál. Ellenben találkoznak esztendők, a melyekre 7ráillik az, a mit Hanusz I. a Nagy-Alföldről mond: »Januárban nem egyszer búvik elő a gyöpnek zöld bársonya az enyhébb talajból, midőn a hó elolvad, vagy néha karácsonyunk is akad, midőn az ibolya nyílik a szabadban.« (Hanusz I., A Nagy magy. Alföld földr. jellemképekben 109. l.) – E vármegyéről 1853. január 20-áról fel van jegyezve, hogy a vadrepcze virágzott és gyümölcsöt érlelt. Az itteni éghajlatnak egyik jellemző vonása az is, hogy a hosszantartó szép tavasz ritka, ellenben a késő tavaszi fagyos napokat egyszerre forró nyári napok váltják fel, mint Hanusz (i. m.) a Nagy-Magyar-Alföldről mondja: »a tavasz gyakorta alig egyéb, mint a télnek és nyárnak elkeseredett küzdése egymással.« Forró és száraz nyárban nem egyszer van része a vármegyének. Még a legkellemesebb és legállandóbb időszak az ősz, hacsak ezt is a néha korán bekövetkező esőzés, sőt havazás, meg nem rontja.
A vármegye éghajlatára vonatkozó feljegyzések legelőször Pannonhalmán történtek. E feljegyzések adatait dolgozta fel Sáringer J. K. az 1874–1890. terjedő időszakról, »Pannonhalma éghajlata« czímű munkájában. Ez adatokból közlünk itt néhányat Győr vármegye éghajlatának jellemzésére. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy Pannonhalma, magas fekvésével, (282 m. a tenger színe felett), inkább a vármegye dombosabb vidékének éghajlatát tűnteti fel, a melytől a lapályosabb vidék, ha lényegében nem is, de azért mégis elüt.
Uralkodó két fő szélirány első sorban a nyugati, másodsorban a délnyugati. Az uralkodó nyugati és délnyugati szélirány magyarázatára szolgál, hogy a Nagy-Magyar-Alföldön, a nyár kivételével, minden évszakban alacsony légnyomású terület van, a mely felé a levegő áramlik. A szélirányok eloszlása az egész évben, százalékokban kifejezve, a következő: É. 11, Ék. 2, K. 6, Dk. 7, D. 11, Dny. 17, Ny. 23, Ény. 22. Vagyis Pannonhalmán a Ny. és Dny. szél küzdenek hónapról hónapra az elsőségért és csak egyszer – novemberben – lesz a Dny. főiránynyá. A Ny. és Ény. mellett még a Dny., D. és É. fordulnak elő gyakrabban, a többi ritkán; tehát a nyugati irányokkal, mint főirányokkal szemben legritkábbak a velük ellentétes Ék., É. Dk. szelek. Feltűnő Pannonhalmán a szélcsend hiánya. A tengerszínére átszámított légnyomás közepe 762.4. A légnyomás közepe egész évben 736.9; a legnagyobb légnyomás 759.6; a legkisebb 713.4.
Bizonyára valamennyi éghajlati tényező között a hőmérséklet az, a mely a vármegye területén leginkább elüt. A lapályosabb helyek hőmérséklete kell hogy különbözzék a Pannonhalmán jelzett hőmérséklettől, de ez a különbség leginkább a napi ingadozásokban nyilvánul. Megfigyelésekből tapasztalták, hogy magánosan álló hegyek, a melyekhez Pannonhalma is számítható, hőmérsékleti viszonyokra nézve megegyeznek a párisi Eiffel-tornyon és másutt is végzett észlelések eredményeivel. A nappali erős sugárzás felmelegíti a talajt, ez pedig a vele érintkező levegőréteget, a mely erre felemelkedik, de a helyébe tóduló levegő csakhamar újra felmelegszik, így tehát nappal a legmelegebb réteg állandóan a föld felszínén van. Éjjel pedig a föld felszíne a gyors kisugárzás következtében hamar lehűl és lehűti a fölötte levő levegőréteget is, a mely most nem száll fel, hanem a föld színén marad. Ilyenkor a legmelegebb levegőréteg nem a talajon, hanem mindig nagyobb-nagyobb magasságban található, a szerint, a mint a kihűlés fokozatosan előrehaladt. Innen van, hogy Pannonhalmán, szélcsendes időben, éjjel, a domb tetején a levegőt melegebbnek találjuk, mint a domb aljában. A hőmérsékleti viszonyok helyesebb megítélése szempontjából egy-két távolabb, habár Győr vármegye határán kívül eső, de azért a Kis-Alföld lapályosabb részén fekvő hely hőmérsékleti viszonyait is közöljük. A hőmérséklet átlagos évi közepe Pannonhalmán 9.5 C°; Magyaróvárott 9.5°; Ógyallán 8.1°; Pozsonyban 9.9°. A hőmérséklet átlagos közepe évszakonként: Tél Pannonhalmán –0.7; Magyaróvárott –1.2; tavasz Pannonhalmán 9.2; Magyaróvárott 9.6; nyár Pannonhalmán 19.5; Magyaróvárott 19.7; ősz Pannonhalmán 9.9; Magyaróvárott 9.8. Különbség tél és nyár között Pannonhalmán 20.2. Magyaróvárott 20.9. Az év leghidegebb hónapjában, januárban, az átlagos hőmérséklet Pannonhalmán –1.7; Magyaróvárott –2.0, Pozsonyban –1.4; Ógyallán –2.2. A legmelegebb hónapban, júliusban, Pannonhalmán 20.6; Magyaróvárott 20.8; Pozsonyban 21.2°. A legmagasabb hőmérséklet volt Pannonhalmán +34.4; a legalacsonyabb –20.8.
8Pannonhalma csapadékviszonyait Sáringer J. K. (Pannonhalma éghajlata 118 l.) a következőleg jellemzi: »Leggyakoribb a csapadék tavaszszal s csak ezután következik a nyár. Legritkább a csapadékos napok száma télen. A csapadékos napok maximuma májusra és júniusra esik, míg a legtöbb csapadékmennyiséget feltűntető augusztus, a csapadékos napok számát illetőleg a legkevesebbek közé tartozik. A nyári hónapokban ritkábban, de nagyobb mennyiségben esik, mint tavaszszal. Az ősz e tekintetben közel áll a nyárhoz«. Az egész évi csapadék közepes mennyisége Pannonhalmán 599 mm., a mely évszakonként következőleg oszlik meg: télen 113, tavaszszal 150, nyáron 170, őszszel 166. A csapadékos napok közepes száma egész évben 110. A legnagyobb csapadékmennyiség volt egész évben 894, legkisebb 470. A csapadékos felhő nyáron leggyakrabban nyugat felől, más évszakban leggyakrabban éjszak felől jön, keletről pedig legritkábban. Egy évre átlag 17 zivatar, 1 jégesés, 21 hóesés jut. E vármegyéről is elmondhatjuk azt, a mit általában az alföldekről, hogy esőzési viszonyai nagyon szélsőségesek. Van olyan nyár, a melyben az átlagos esőmennyiség megkétszereződik, csakhogy ez ritka. Habár a legtöbb esőmennyiség nyárra esik, azért a nyár mégis rendesen meleg és száraz.*
V. ö. Fehér I., Győr megye és város egyetemes leírása. – Sáringer J. K. Pannonhalma éghajlata. 1896. és u. a. szerző, A Balaton környékének éghajlati viszonyai, Budapest, 1898. – Hanusz I., A Nagy Magyar Alföld, 1895. – A levegő fizikai földrajza, írta Cholnoky Jenő, Bpest, 1903. – Természettudományi Közlöny több évfolyama.
Ifj. Schilberszky Károly (Földr. Közlemények, XIX. 211. l.) a Nagy-Magyar-Alföld éghajlatát, az esőzések kedvezőtlen megoszlása, a nagy nyári meleg és a levegő szárazsága miatt, a délorosz és ázsiai puszták, steppevidékek éghajlatához hasonlítja, a Kis-Alföldről pedig a következőket mondja: »A Kis-Magyar-Alföldnek, a bécsi medenczének, a morva és cseh síkságnak a nagy Alföldéhez hasonló éghajlata van, csakhogy itt az éghajlati ellentétek kevésbbé szembeszökők; a levegő már itt nyáron nem oly száraz, a nyárközépi esőtlen aszályok is ritkábbak és rövidebb ideig tartanak«.
