Fauna.
Fauna.
Győr vármegye mikroskopos állatvilága szintén vizsgálódásra vár. A véglények (Protozoa) törzséből változatos alakok népesítik be vizeinket. A Rhizopodákhoz tartozó Amoebidák családjából megtaláljuk az egysejtű, falnélküli protoplazma-tömegecskékből álló Amoeba difluens, A. verrucosa és A. proteus alakjait, a melyek lomhán csúszkálnak és körülfolyják állábaikkal a náluk is kisebb élő lényekből álló táplálékukat. Óraüveghez hasonló héjban él az Arcella vulgaris, a vele rokon Arcella aculeata pedig különféle idegen tárgyakból, pl. homokszemekből, stb. készít magának tokot. A gömbölyded alakú Gromia chitinhéjas. A napállatkák (Heliozoa) rendjéből szintén találunk képviselőket vizeinkben. A Flagellaták rendjéből sokszor találkozunk állóvizeinkben az Euglena-nem képviselőivel, különösen az orsóalakú, zöld színű, piros szemfoltos Euglena viridis-szel, a serlegszerű hüvelyben élő Dinobryon nem fajaival s a táblácskákból összetett pánczélú Peridinium-nem alakjaival. Az ázalagok (Infusoria) közül gyakran lehet látni a Vorticella-nem képviselőit, különösen a V. nebulifera-t, vízi növényekhez tapadva; gyakoriak még a Stylonchia mytilus, Euplotes Charon, Chilodon cucullus, Stentor polymorphus, Paramecium aurelia és bursaria., stb.; a békák végbelében él az Opalina ranarum. A Spongiák köréből a Spongilla fluviatilis gyakran található a víz alá merült növényrészeken, a mint azokat zöldes vagy sárgás kéreggel bevonja.
Az édesvízi polypok közül a Hydra viridis közönséges állóvizeinkben a békalencse és a zöld vízi moszatok között. A galandférgek (Cestoda) közül a Tenia solium, a mételyek közül a Distomum hepaticum ismeretes e vármegye területéről, a Turbellariák közül a Dendrocoelum és a Planaria nemek fajai a gyakrabban előfordulók. A kerekes férgek (Rotatoria) közül gyakran találjuk a Branchionus-nem fajait vizeinkben, úgyszintén közönséges alak a Rotifer vulgaris, valamint a Hidatina senta is. Ezeken kívül egyéb fajokkal is elég gyakran találkozunk. A fonálférgek (Nematelmia) közül az iszapban rendesen ott él a Rhabditis nigrovenosa és a Dorylaimus stagnalis, a Diplogaster rivalis pedig a vízben és a nedves földön is tartózkodik, a Tilenchus tritici a búzában, az Anguillula aceti az eczetben él, az Ascaris lumbricoides az emberben, egyéb Ascaris fajok különféle állatokban. A gyűrüsférgek (Annulata) csoportjából 11közönségesek a pióczák, a Hirudo medicinalis, officinalis, Haemopis vorax, Aulastomum gulo, Nephelis vulgaris; ezeken kívül egyéb más fajok halakban és csigákban élősködnek, a sertelábú férgek (Chaetopoda) közül gyakori a Naias proboscidea, a Chaetogaster vermicularis, a földi giliszták (Lumbricidae) közönségesek, mint a Lumbricus terrestris, communis és variegatus.
A rákfélék (Crustacea) közül a sertelábúak (Copepoda) családjából állóvizeinkben gyakoriak a Cyclops fajok, a kagylós rákok (Ostracoda) közül pedig a Cypris fajok; a levéllábú rákok (Phyllopoda) közül a vízi bolhák (Cladocera) számos nemmel fordulnak elő, közöttük a Daphnia legismeretesebb; a kopoltyús lábúak közül pedig az Estheria, Apus és Branchipus fajok vannak elterjedve. A gyűrüs rákok (Arthrostraca) rendjéből a Gammarus pulex és G. fluviatilis közönségesek. Az egyenlő lábú rákok (Isopoda) fő vízi képviselője, a mindenütt előforduló Asellus aquaticus, a szárazföldön élő Oniscus nemből pinczékben, nedves folyosókon gyakran találjuk a pinczebogarat (Porcellio scaber), falakon közönséges az Oniscus murarius, nedves helyeken a kövek alatt gyakori az Armadillo vulgaris. A tízlábúak (Decapoda) közül ismeretes alak a folyami rák (Astacus fluviatilis).
A százlábúak (Myriapoda) közül a Lithobius forficatus és a Julus terrestris fordulnak elő gyakrabban a nedves helyeken.
A pókfélék (Arachnoidea) osztályából, az atkák (Acarina) rendjéből a Macrobiotus Hufelandii a mohok között, a háztetőkön s több más helyen él, a vízben pedig a M. macronyx, a Macrogaster folliculorum az ember hajtüszőiben, a Sarcoptes scabiei az ember rühbetegségének előidézője, a Tyroglyphus siro a sajtban. A különféle állatok élősködő atkái közül a legismeretesebb a kullancs, Ixodes ricinus, leginkább kutyákon, de egyéb állatokon és alkalomadtán még az emberen is élősködik. A vízi atkák közül élénk vörös színükkel feltűnők a Hydrachna cruenta és a Lymnocharis holosericeus. A szárazföldön növényeken él a skárlátpiros Trombidium holosericeum.
Az ugrópókok közül mindenütt található, de különösen a verőfényes kerítéseken és háztetőkön az Epiblemum scenicum; egyéb fajok és nemek e csoportból szintén találhatók, a melyek épp úgy, mint az e vármegyében előforduló pókok egész osztálya és általában az eddig felsorolt állatok osztályai, tanulmányozásra várnak. A fürgepókok (Citigrada) közül a Dolomedes, Trochosa és Licosa nemek fajaival találkozunk. Az oldaltjáró pókok közül a Xysticus cristatus és viaticus fordulnak elő gyakrabban. A tölcséralakú hálót szövők közül ismeretesek a házi pók (Tegenaria domestica) és az érdekes vízipók (Argyrometa aquatica), egyéb nemek (Segestria, Drassus, Clubiona, stb.) és fajok szintén gyakran előfordulnak. A kerek hálót szövők közül a keresztes póknak (Epeira) itt is sok faja él. A földben csőszerű lyukat ás magának és azt hálóval kibéleli az Atypus piceus (Illok erdőben). A kaszás pókok (Phalangium) több fajával szintén gyakran találkozunk, valamint az álskorpiók közé tartozó Chelifer cancroides is előfordul.
A Hemipterák közül a Pediculina család tagjai az emberen és az állatokon élősködnek. A pajzstetvek (Coccidae) családjából a Lecanium vini a szőlőn, L. piri a körtén, a L. robiniarum az ákáczfán élősködnek, a Mitilaspis pomonorum az almafa-galyakon, más növényeken egyéb nemek és fajok találhatók. A sokféle növényen élő, különféle fajú levéltetvek (Aphis) közül különösen megemlítést érdemelnek a rózsa, a szilfa, az akáczfa levéltetve, de különösen a szőlők pusztítása által oly érzékeny károkat okozó Phylloxera. A kabóczák (Homoptera) közül a Cicada orni és haematodes, a Centrotus cornutus, Aphrophora spumaria, a Deltocephalus striatus s több más faj fordulnak elő. A vízi poloskák közül a Notonecta, Nepa és Hydrometra családok képviselői ismeretesek. A félszárnyúak egyéb családjait, mint a Reduviidae, Membranacei, Capsidae, Ligaeidae, Corcidae, Pentatomidae szintén elég bőven találjuk képviselve.*
Néhányat közülök felemlít Méry Etel, Győrmegye állatvilága czímű munkája. – Fehér I., Győrmegye és város egyetemes leírása, 155. l.
A kétszárnyúakból a szárnyatlanok, bábszülők, szúnyogok, Tipulidae, Tabanidae, Asilina, Muscida, Oestrida több-kevesebb nemmel és fajjal fordulnak elő (Méry E. i. m.). E rend képviselői mind nemeikre, mind fajaikra nézve 12természetesen sokkal nagyobb számban vannak elterjedve, mint a mennyit Méry E. idézett munkája elősorol. Részletesebb tanulmányozásuk a jövő feladata. Az emberre nézve elég fontosak, részint mint hasznot hajtók, részint mint kárt okozók. Főhasznuk, hogy a virágtermékenyítésen kívül, a rothadó szerves anyagokat eltakarítják; de ebben leginkább álczáik szerepelnek. Egyesek közülök az emberre valósággal veszélyesek, a ragályos betegségek és hullamérgek terjesztése és az emberre való áthurczolása által. E tekintetben elég nagy szerep jut a házi légynek is. Némely szúnyogfajokról (Anopheles) újabb időben derült ki, hogy azok a váltóláz plasmodiumának (Plasmodium malariae) terjesztői. Az említett módokon a házi állatokban is sok kárt okoznak egyes Diptera-fajok. Különben is sok fajnak az ember és az állatok vére lévén a tápláléka, e miatt kiszámíthatatlan kellemetlenséget okoznak nekik, mások pedig petéiket és álczáikat rakják az állatok testébe. A növények, különösen a gabonaneműek pusztításával a Cecidomyák és rokonaik szintén károkat okoznak. Ezeken kívül a viráglegyek (Anthomidae) számos faja pusztítja a gazdasági növényeket, a Chlorops tenuiopus pedig a gabonát.
A lepkék (Lepidoptera) rendjéből az aprólepkék (Microptera) mind a négy családjának (Pterophorida tollas lepkék, Tineida molypillék, Tortricida levélsodró pillék, Piralida tűzpillék) tagjai több nemmel és fajjal gazdagon vannak képviselve, de a vármegye területén előfordulókról idáig csak igen hézagos adataink vannak (v. ö. Méry E. i. m.). Az araszolólepkék (Geometrida), a bagolylepkék (Noctuida), a szövőlepkék (Bombycida), az Arctidae, a Zygaenidae, a farontók (Xylotropha), a szenderek (Sphyngidae), a nappali lepkék (Papilionidae) családjai nemekben és fajokban sokkal gazdagabbak, mint a mennyit Méry E. idézett munkájában elősorol. Az ízeltlábúak e rendjének tagjai, álcza-állapotukban az ú. n. hernyók, az embereknek érzékeny károkat okoznak. Ezek közül itt csak néhányat említünk meg: Tinea pellionella a ruhamoly, T. granella a gabonamoly, Cochylis ambiguella a szőlőmoly, Carpocapsa pomonella az almamoly; Tortrix viridiana a tölgyön, piceana a fenyőn, rosea a mogyorón, ribeana az almán, körtén, stb., Pilleriana a szőlőn; a Zeuzera pyrina alma, körte, hárs és egyéb fákat furkál össze, a Heliothis dipsaceus a kukoriczát, babot, lent, stb. károsítja; az Agrotis segetum a gabonát, a Plusia gamma a kukoriczát, a Mamestra oleracea, pisi, persicaria különösen a hüvelyes növényeket, a búcsus lepke (Oeenocampa processionea) és a gyapjas lepke (Oeneria dispar) különösen a tölgyerdőket pusztítják, de más lombos fákban, sőt a gyümölcsfákban is kárt okoznak, a Gastropacha neustria és quercifolia, a Cossus ligniperda a lombos fákat általában és a gyümölcsfákat pusztítják, a Smerinthus populi a nyárfát, a Sphinx pinastri a fenyőfát, a különböző Pieris-fajok a fákat, konyha- és gazdasági növényeket károsítják.
A hártyás szárnyúak (Hymenoptera) családjai: a fadarazsak (Uroceridae), levéldarazsak (Tendredinidae), gubódarazsak (Cynipidae), fémfürkészek (Chalcididae), Proctotrupidae, Braconidae, Evaniidae, a fürkészek (Ichneumonidae), hangyafélék (Formicidae), fémdarazsak (Chrysidae), a különnejű darazsak (Heterogyna), díszdarazsak (Pompilidae), kaparódarazsak (Crabronidae), a darazsak (Vespidae), a méhfélék (Apidae) mindnyájan több vagy kevesebb fajjal képviselve vannak e vármegye területén. Méry E. idézett munkájában e rendből úgyszólván csak néhányat említ meg, tehát ezek is tanulmányozásra várnak. A bogarak ez érdekes rendje régóta magára vonta már az emberek figyelmét. Közülök mindenesetre legismeretesebb s az embert a legjobban érdekli a szelíd méhe (Apin mellifica). A társaságban élő hangyák nemcsak hogy érdekesek, de a sok rothadó anyag eltakarítása által hasznosak is, másrészt azonban, különösen a fanemű anyagok megrongálása miatt károsak. A hártyás szárnyúak közül sok faj azáltal hasznos, hogy petéit ártalmas rovarok álczáiba rakja, a melyeket a kikelő Himenoptera álczák elpusztítanak. De akad közöttük sok kártékony is, különösen sok gubó és levéldarázs; így a Neuroterus lenticularum és fumipennis a tölgyfa levelein lencseszerű képződményeket okoznak, a Cynips quercus folii gömbalakú gubókat, a C. calycis a tölgymakk csészéjén idéz elő gubósodást, a Tendredo spinarum, a Hylotoma rosarum, a Rhodites rosae a rózsán élősködnek, a Lophyrus rufus az erdei fenyőben, a Xyleborus dispar a gyümölcsfákban okoz nagy károkat, a Nematus-fajok a fűzfélékben, a Sirex gigas a fenyőfában, stb.
13A fedeles szárnyúak (Coleoptera) rendjéből, a levéltetveket pusztító hasznos katóka-bogarak (Coccinellidae) több fajjal vannak képviselve. Ezekre, valamint egyéb más Coleopterákra részletesebb adatokat találunk Méry E. idézett munkájában. A levélbogarak (Chrysomelidae) nemekben és fajokban nálunk is gazdagok. Ismeretes növénypusztítók. Különösen a földi bolha-nem (Haltica) fajai fordulnak elő nagy számban, és tömeges fellépésükkel nagy pusztítást okoznak. A czinczérek (Cerambycidae) családja szintén gazdagon van képviselve. Az illatos pézsmaczinczér (Aromia moschata) elég gyakori az itteni fűzfaligetekben, továbbá a szép és érdekes Purpuricenus Budensis és Koeleri fajok is többször találhatók. A szúfélék (Bostrycidae) családjából Méry E. csak a betűző szút (Bostrychus typographus) említi, de tudomásunk szerint több faj is él itt. Az ormányos bogarak (Curculionidae) családjának sok kártékony neme és faja él a vármegyében, pl. a Calandra granaria a magtárakban, az Anthonomus fajok a gyümölcsfákban, a Rhinchites-fajok a különféle növényekben, a Rh. Bachus és auritus az alma- és körtefákban, a Cleonus punctiventris a czukorrépában, az Apion-fajok a gabonában és lóherében pusztítanak. A zsizsikfélék (Brucidae) családjából való fajok, különösen a hüvelyes növények magvait pusztítják. A hólyaghúzók (Vesicantia) családjából ismeretesek itt a kőrisbogár (Litta vesicatoria) és a nünüke (Meloë); mind a két nemet több faj képviseli. A pattanóbogarak (Elateridae) családjából nagy gabonapusztító az Agriotes lineatus, melynek álczája »drótféreg« néven ismeretes. A lemezcsápúak (Lamellicornia) családjából, kártételeinél fogva ismeretes a közönséges cserebogár (Melolontha vulgaris), a homokos területeken pedig a csapó cserebogár (M. fullo) szaporodik el és okoz különösen a szőlőkben nagy károkat. Egyéb idetartozó nemek és fajok nagy számmal vannak itt is, közöttük nem egy kártékony. A futóbogarak (Carabidae) családjából itt is károkat okoz a gabonafutrinka (Zabrus gibbus). Maga a család különben a vármegye területén is nemekben és fajokban elég gazdag. A Coleopterák rendjének egyéb, e vármegye területéről is ismert családjai még: Mordellidae, Pyrochroidae, Melanosomata, Xilophaga, Cleridae, Malacodermata, Eucnemidae, Buprestidae, Byrrhydae, Dermestidae, Silphidae, Histeridae, Staphilinidae, Hydrophilinidae, Gyrinidae, Ditiscidae, (v. ö. Méry E. i. m.). Ezeken kívül egyéb családok is előfordulnak nemeikkel és fajaikkal. E rend részletesebb tanulmányozása szintén kívánatos.
A reczés szárnyúak (Neuroptera) rendje mind a négy családjának (Phryganeidae, Panorpidae, Sialeidae, Megaloptera) vannak itt képviselői, ámbár Méry E. igen hiányosan sorolja fel őket, mert közülök csak néhányat említ meg.
Az Orthopterák rendjéből, a Pseudoneuroptera alrend családjai közül, a Psocidae családnak ismeretes képviselői, a Troctes divinatorius, a portetű és Tr. pulsatorius, a könyvtetű, a Perlidae családból a Perla viridis fátyolka, a kérészek (Ephemeridae) családjából az Ephemera vulgaris és a Palingenia longicauda, a szitakötők (Libellulidae) családjából több nem és faj, az Orthoptera genuina alrendből a tücsökfélék közül a házi és mezei tücsök s az őszi estéken mélabúsan pirregő őszike (Oecanthus pellucens), a lótetű (Grillotalpa vulgaris), a sáskák (Aeridae) családjának több neme és faja, a Mantidae család ismeretes képviselője a Mantis religiosa, a csótánok (Blattidae) családjából a Blatta germanica és a Periplaneta orientalis, a fülbemászók (Forficulidae) családjából a Forficula auricularis. Az egyenes szárnyúakhoz sorolható még a Tripsidae család, a melyből a Trips cerealium ismeretes gabonapusztító.
Végül megemlítendő még a sertefarkúak (Thysanura) rendje, a melyből a Podura aquatica néhol a vizeken töméntelen mennyiségben található; a Lepisma sacharina, a lakásokban közönséges.
A puhatestűek (Mollusca) állattörzséből a fejetlenek, a kagylók közül itt eddig ismeretesek az Anodonta cygnea és anatina s az Unio több faja. Ezek különben, valamint általában a Molluskák, e vármegyében idáig még csak kevéssé voltak tanulmányozva. A fésüskopoltyúsak (Ctenobranchiata) közül Méry E. i. m. egyet említ meg csak, s ez a Paludina vivipara. A tüdősek (Pulmonata) rendjéből a szárazföldiek közül 3 Limax fajt, 8 Helix, 1 Bulinus, 2 Clausilia s 1 Pupa fajt; a víziek közül 2 Planorbis és 5 Limneus fajt.
A halak közül a körszájúakból (Cyclostomi) a Petromyzon fluviatilis, a zománczos halakból (Ganoidei) a kecsege (Acipenser ruthensis), a viza (Acipenser huso) fordulnak itt elő, ez utóbbi nagyon ritkán. Méry E. i. m. a közönséges 14tokot (Acipenser sturio) is felemlíti; de itt valószínűleg az Acipenser Güldenstädtii-t kell értenünk, mert erről tudjuk, hogy a Dunában és mellékfolyóiban azelőtt gyakran előfordult, míg a közönséges tok a Fekete-tenger folyamvidékében nem található. A potykafélék (Cyprinidae) családjának képviselői a közönséges ponty (Cyprinus carpio), a közönséges kárász (Carassius vulgaris), a kövi kárász (C. gibelio), a közönséges czompó, vagy czigányhal (Tinca vulgaris), a márna (Barbus fluviatilis), a Gobio fluviatilis, az ökle (Rhodeus amarus), a pirosszárnyú keszeg (Leuciscus rutilus), a jászkeszeg (Leuciscus virgo), a dévérkeszeg (Squalius leuciscus), az őn (Idus melanotus), a szélhajtó kűsz (Alburnus lucidus), stb. A harcsafélék családjából a közönséges harcsa (Silurus glanis) itt egyike a leggyakoribb halfajoknak. A tőkehalfélék (Gadidae) családjából a közönséges menyhal (Lota vulgaris) fordul elő. A sügérfélék (Percidae) családjából a folyami sügér (Perca fluviatilis), az Aspro zingel és A. streber, a fogassüllő és kősüllő, a durbancsok (Gasterostei) családjából a tüskés durbancs (Gasterosteus aculeatus) találhatók.
A kétéltűek (Amphibia) osztályából, a farkasok (Caudata) rendjéből, a vizekben bőségesen él a tarajos gőte (Triton cristatus) és a pettyes gőte (Triton teniatus). A farkatlanok (Anura) rendjéből, a közönséges leveli béka (Hyla arborea), a közönséges varangyos béka (Bufo cinereus), a tüzeshasú béka (Bombinator igneus), a vízi varangyos béka (Pelobates fuscus), a kecskebéka (Rana esculenta), a gyepi béka (Rana temporaria).
A hüllőket (Reptilia) itt két rend képviseli, a gyíkok (Sauria) és a kígyók (Ophidia); ezek is nagyon hiányosan ismeretesek. A lábatlan gyík (Anguis fragilis), a fürge gyík (Lacerta agilis) és a zöld gyík (L. viridis). E két utóbbi közönséges, az első ritkább. A kígyók közül a vízi sikló (Tropidonotus natrix) közönséges; egyéb siklófajok nincsenek még tanulmányozva. Méry E. i. m. a viperát (Vipera berus) is megemlíti, habár ennek előfordulásáról e vármegye területén nincs tudomásunk.
A madarak (Aves) osztálya már sokkal jobban tanulmányozott osztálya e vármegye állatvilágának, mint az eddig felsoroltak. Méry E. idézett munkája elég hű képét adja e vármegye madárvilágának. E szerint az úszók (Natatores) rendjét négy család képviseli: a Colymbidae családból három Colymbus-faj ismeretes: a C. glacialis, arcticus és septentrionalis, továbbá öt Podiceps-faj. A sirályok (Laridae) családjából 4 Larus és 3 Sterna-faj. A Pelecanidae közül a Pelecanus onocrotalus és 2 Carbo-faj. A lúdfélék családját, beleszámítva a házi ludat és kacsát, 22 faj képviseli. Ezek között a néma hattyú (Cygnus olor), az Anas clangula, A. acuta, A. glacialis és 3 Mergus-faj. A gázlók (Grallae) rendjéből, a vízityúkok (Rallidae) családjában a Fulica, Gallinula, Crex és Rallus nemeket összesen 6 faj képviseli. A szalonkafélék (Scolopacidae) családjának itt 11 képviselője ismeretes, közöttük a Recurvirostra avocetta, Limosa melanura, Tringa pugnax, Numenius arquatus és Hymatopus rufipes. A lilefélék (Charadriidae) családját 6 faj képviseli. A gémek (Ardeidae) 14 faja fordul elő, közöttük a daru, a kócsag, a fekete gólya, a kanalas gém és az Ibis falcinellus. A túzokfélékből az Otis tarda és tetrax. A tyúkfélék (Gallinae) rendjéből a vadon élők közül a fogoly, fürj, és a fáczán találhatók; a nevezetes pusztai talpas tyúkot (Syrraptes paradoxus) e vármegyében is észlelték. A galambok (Columbae) rendjéből 6 faj részben vadon, részben szelid állapotban él. A kúszók (Scansores) rendjét 6 harkály (Picus), 2 kakuk és a Yunx torquilla képviselik. A rikácsolók (Clamatores) 6 faja közül kiemelendők a Merops apiaster, Alcedo ispida, Cypselus apus. Az éneklők (Oscines) rendjéből a fecskeféléket 3 fecskefaj, a légykapókat 2 Muscicapa faj képviseli, a gébicsféléket (Lamiidae) 4 faj; a hollóféléket (Corvidae) 8 faj, közöttük a Corvus corax és a Nucifraga caryocatactes, az Oryolidae-ket 1 faj, a seregélyeket a Sturnus vulgaris és a Pastor roseus, a rigóféléket (Turdidae) 3 faj. Az Ampelidae képviselője az Ampelis garrula, a Troglodytidae képviselője az ökörszem (Troglodytes parvulus). A Certhiidae-ké a Certhia familiaris és a Sitta europaea; a barázdabillegetőké (Motacillidae) 3 faj, a pacsirtáké (Alaudae) 3 faj. A pintyféléknek (Fringillidae) itt ismeretes 16 faja közül különösen megemlítendő a havasi sármány (Plectrophanes nivalis) s a Loxia curvirostra. A czinkék (Paridae) 8 faja közül ritka a függő czinke (Aegithalus pendulinus). A fülemilefélék (Silviidae) családja 22 fajjal. A ragadozók 15rendjéből a baglyokat 8 faj, a sólyomféléket (Falconidae) 18 faj, a keselyűféléket 1 faj, a Vultur fulvus képviselik.
Az emlősök közül a páratlan újjúak rendjét itt a ló és a szamár képviselik; a kérődzőket a szarvas, őz, juh, kecske, szarvasmarha és bivaly, a sertésféléket a szelíd és vaddisznó. Az őrlők (Rosores) rendjét a mókus, a pele, az ürge, a házi és mezei egér, a házi és vándorpatkány, a mezei poczok (Arvicola arvalis), a hörcsög, a földi kutya (Spalax typhlus), a mezei nyúl és tengeri disznócska, ez utóbbi kettő háziállatként. Az egykor e vármegye területén is élt hódnak ma semmi nyoma. A ragadozók (Carnivora) közül a kutya és macska háziállatként, a nyest (Mustela foina), a görény, a Mustela erminea és vulgaris, a vidra és borz fordulnak elő. A farkas újabb időben nem mutatkozott, a vadmacska Pátkán fordult elő és a győri főgimnázium múzeumában van egy példány Bőnyről. A rovarevők (Insectivora) rendjéből a sün (Erinaceus europaeus), a cziczkány (Sorex araneus és fodiens) s a vakondok találhatók. A denevéreknek (Chiroptera) két faja (Vespertilio murinus és auritus) ismeretes.
