Földtani viszonyok.

Teljes szövegű keresés

5Földtani viszonyok.
Győr vármegye ama részének, a mely a Csallóközhöz tartozik, az ú. n. Csilizköznek felső talaja tisztán alluviális; ugyanilyen az egész Szigetköz. A Kis-Duna és a Rábcza közé eső területen, csak Győr város közelében, ettől nyugatra találunk nagyobb foltot, a mely diluviális eredetű. A Rábcza és a Rába közé eső részen, valamivel odább, nyugatra van néhány nagyobb diluviális terület; a déli fél, továbbá a Rába és a Marczal köze tisztán alluviális. A Marczaltól kelet felé már kissé változatosabb alakulásokat találunk. A vármegye déli részén benyúló hármas dombláncz emelkedettebb részei és gerinczei plioczén-képződmények, és pedig a pannoniai (pontusi) emeletből, vagyis Congeriából, helyenként jellemző Congeria triangularis kagylóval; így Kajáron és a Győr vármegye határához közel eső Lázi község közelében. A hegyoldalakat, sok helyen, diluviális homok- és tekintélyes vastagságú lősz-réteg borítja, pl. Ravaszdnál (lőszcsigákkal). A pannoniai emelet rétegei kövületben általában nagyon szegények, csak néhol találunk Unio (Wetzleri) és Helix kövületeket, a már említett Congeriákon kívül. Anyaguk különféle színű agyag és homok, váltakozva. A homokrétegek itt-ott, különösen a hol a rétegek fejei kiállanak, homokkő-padokká alakulnak. A kevés kövület is rossz megtartású állapotban van. A sokoróaljai járás déli részében és az egész pusztai járásban uralkodnak a dilúvium lerakodásai: néhol kavics, de leginkább agyag, homok és lősz. Ezek azonban az egész területen meglehetősen tarkázva vannak a pontusi rétegektől alkotott foltokkal. A Marczalba és a Dunába folyó kisebb patakok árterületén alluviális képződményeket is találunk, ezek azonban meglehetős keskeny szalagok; csak a Duna mentén, a Győr és Gönyű közötti részen terülnek el helyenként jobban az alluviális lerakódások, ámbár a dilúvium ezen a részleten is néhol egész a Duna medréig kinyúlik. A győr-gönyűi országúttól éjszakra és délre eső hepe-hupás földrész geologiai szempontból is érdekes területe a vármegyének. Rajta homokbuczkák váltakoznak medenczealakú mélyedésekkel; néhol e mélyedések akkorák, hogy az ember ki sem látszik belőlük. A geologusok e nagyobbrészt futóhomok alkotta vidéket diluviális eredetűnek veszik, ámbár ez most is folytonosan alakulóban van. Futóhomokon kívül találunk néhol lőszt, agyagot, helyenként pedig a futóhomok alul a húmusz, vagy televényföld bukkan elő, annak a bizonyságául, hogy a homokbuczkák nem a diluviális korban helyezkedtek így el, hanem képződésük még most is tart. Erre feltűnő példát találunk a likócsi puszta mellett, Győrtől keletre. Itt, a Duna legmagasabb vízállása fölé több méterrel emelkedő halom átmetszeténél lehetett látni, hogy a szél a 20–25 cm. vastag húmusztalajt oly homokbuczkával fújta be, a melynek a legnagyobb vastagsága 2.27 m., a hossza, a mennyiben a feltárásból megbecsülhető volt: 28 m. A 20–25 cm. húmuszréteg alatt ismét homokréteg következik, a melyben különféle bronzkori tárgyakat (edényeket, állatcsontokat és többféle eszközt) találtak. Mindezek elrendeződése bizonyította, hogy a bronzkori ember tüzelőhelye azon a húmuszrétegen volt, a mely ma 2.27 cm. mélységben van. A közelben fekvő hecsei pusztán, több helyen eszközölt ásás alkalmával, szintén előkerült a húmusztalaj a futóhomok alól. Ezek a homokbuczkák tehát a mostani korban is alakulófélben vannak.
Győr vármegye altalajáról keveset tudunk. Mély fúrásokat csak kevés helyen alkalmaztak s ezeket is csak víznyerés czéljából. Az átfúrt rétegek rendszeres összegyűjtésére és azok szakszerű megvizsgálására nem gondoltak. Győr város területén több ártézi kutat fúrtak, így legutóbb az épülő viaszos-vászongyárnál, a hol több mint 200 méter mélységig mentek le, de sem ennek, sem a többi fúrásnak az anyagát nem gyűjtötték össze. Pedig a hatóság közbelépése e tekintetben nagyon kívánatos volna. 1887-ben, a Kiskútnál létesített ártézi kút fúrása úgyszólván e sorok írójának a szeme előtt történt. A mennyire hivatalos elfoglaltsága engedte, lehető gyakran megjelent ott, gyűjtvén és vizsgálván a felhozott anyagot. Habár a kút mélysége 175 méter, a felhozott anyagból még a mikroskoppal sem volt fölfedezhető semmi kövület s így ekkor az egyes korszakok határának megállapításáról szó sem lehetett. Mindössze is kevés az, a mit az altalajról való vizsgálódásairól közölhet. Ugyancsak a Kiskútnál, már az előbb említett munkálatokat megelőző kútásás alkalmával, 17 méter mélységben, kavicsrétegben, találtak egy gránit vándorkövet, a melyen a karczolás és koptatás jól látható. Talán a fenékjéggel került ide. Az 1887-ik évben, a Győr mellett eszközölt Rábaszabályozási munkálatok alkalmával, a Rábának új medret 6ástak, a mely mindenütt e folyó árterületén halad. Az új meder körülbelül 5 méter mélységre föltárta a rétegeket. A húmuszréteg alatt sárgás agyag található, lefelé homok és homokos kavicsréteg, lejebb a kavicsszemek mind nagyobbak lesznek s mogyoró-, dió- és tojásnagyságú hömpölyökké változnak. E durva kavics között, Győr közelében, 5 méter mélységben, három vándorkő bukkant elő (20–60 cm. átmérőjű). Az egyik darab gnájsz, a másik gránit, a harmadik biotit-orthoklász-plagioklász-amphibol-quarztrachit. Már e kövek nagysága, mely a kavicsréteg szemeitől óriási arányban elüt, arra a föltevésre késztet bennünket, hogy csak a jég postáján érkezhettek ide. Nagyobb jégdarabokhoz hozzánőve és tán jégárakról leszakítva, vagy a fenékjéggel tova uszva, vándoroltak a hegyes vidékről mostani helyeikre. A vándorkövekkel együtt találtak mammut-fogat, csigolyákat, lapoczkákat, bordákat, mellső és hátsó végtagcsontokat, a Rinoceros tichorrhinus-nak két koponyáját, az Ursus priscus-nak koponyáját, az Equus caballus fossilis alsó állkapcsát, a Cervus elaphas agancsait és koponyacsontjait, a Bos urus koponyacsontját szarvakkal, két emberi koponyát, szarvasagancs-darabot, a mely a közepén keresztül van fúrva, kőből csiszolt vésőket, baltákat, edényeket. Mindezeket a tárgyakat, a kavicscsal és a fentemlített vándorkövekkel együtt, a víz hordta össze, meg nem határozható helyekről, valószínűleg a diluviális kornak, a jég korszaka után következett időszakában. Mindez adatokat tájékoztatólag kiegészíti a győri benedekrendi székház udvarán megkísérlett ártézi kútfúrás. Itt ugyanis 47.3 méter mélységben, körülbelül 5 cm. vastag turfa-réteget találtak, kis Planorbis marginatus csigákkal. Győr közelében, Csanak községnél, kútásás alkalmával, 14 méter mélységben, 10 cm. vastag szénréteget fedeztek föl, a melyben nem találtak ugyan kövületeket, de a melynek az előbbivel egy időben kellett képződnie. E turfás szénréteg kora a benne talált kövületből diluviálisnak vehető. Hogy ez alatt van-e még egyéb, más diluviális korbeli lerakódás, vagy azonnal idősebb emeletek következnek és hogy ezek, különösen a vármegyében kiképződött pontusi emelet rétegei, mily mélységre terjednek le, azt kövületek hiányában eddig nem sikerült megállapítani. Az eddigi adatokból tehát valószínűséggel csak arra következtethetünk, hogy a diluviális kor rétegei Győrött 47.3 m. mélységre hatolnak le. Hogy most már az a turfaréteg ebben a mélységben a diluviális kor mely időszakában képződött, arra a fölötte levő és előbb leírt kavicsrétegből következtethetünk, a mely vándorköveket tartalmaz. E szerint tehát a diluviális kor elején kellett annak lerakódnia, a mikor másutt a jégkorszak uralkodott.
Mint az eddigiekből látható, Győr vármegye legidősebb rétegei a pannoniai korszakba nyúlnak vissza, tehát ebben az időben e vármegye területe épp úgy, mint az egész Kis-Alföld, víz alatt állott.* Az Alföldeknek geologiai története egyszersmind Győr vármegyéé is, mely a Kis-Magyar-Alföldnek része.
V. ö. Balbi-Czirbusz, Egyet. Földr. V. 1. – Treitz Péter, Magyar-óvár környékének talajtérképe. Földt. Int. évkönyve. XI. k., 7. f. – Inkey Béla, Mezőhegyes és vidéke agronomgeologiai szempontból. Földt. Int. évk. XI. k., 6. f. – Inkey B., Tájékozódás az Alföld földtani képződményeiben és talajviszonyaiban. Földt. Int. évi jelentése, 1892. – Halaváts Gyula, Az Alföld Duna Tisza közötti részének földtani viszonyai, Földt. Int. évk., XI. k., 3. f. – Czirbusz Géza dr., Alföldünk állóvizei. Földr. Közl. XIX. k. – Hanusz István, A nagy magyar Alföld földrajzi jellemképekben. Kecskemét 1895. – Hanusz István, A nagy magyar Alföld fejlődése történetéből. Földr. Közl. XII.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages







Arcanum Újságok

Arcanum Újságok
Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem