Terület.
Terület.
A vármegye 1381.11 km2-nyi területéből legnagyobb rész a síkságra esik, a mely helyenként, különösen a folyók mentén, vizenyős és mocsaras területekké alakúl. Legmélyebb fekvésű része a Dunamente. Déli felén alacsony, hullámzatos dombok, mint a Bakony végső, éjszaki kiágazásai, haladnak hármas sorban a Duna völgye felé. A vármegyének legéjszakibb része, a Duna és a Csiliz csatorna között elterülő vidéke, az ú. n. Csilizköz. Felszíne egészen síkság, gyenge délkeleti lejtéssel. A tenger színe fölötti magassága 108–109 m. A vármegye e területe, a Csallóköz része, mely a Duna legnagyobb szigete, voltaképen nem is tekinthető szigetnek, hanem a szárazföld kihasított részének. Nagysága és talajalkotása, különösen a sziget keleti részén található löszrétegek bizonyítják ezt.* Pozsony alatt a Duna két ágra szakad; erre az a törmelékzátony kényszeríti, a melyet lerakott. Az egyik ága, a mely éjszaknak kitér, az érsekújvári Dunaág, a másik a Nagy- vagy Öreg-Duna. A Vág-folyóval bővült éjszaki Dunaág: a Vág-Duna, Komáromnál egyesül ismét a Nagy-Dunával. E két Dunaág között terül el a 90 kilométer hosszú, 52 kilométer széles, és 1885 km2 lapos terület, a Csallóköz. Régebben a Duna a Csallóköz belsejében is bocsátott ki ágat,* mely a Csilizközt fogta körül, de az ma már holt ág. Ennek délkeleti nagyobb fele tartozik Győr vármegyéhez. Valamint a Csallóköz általában, úgy ez is különféle törmelék-anyagokból (kavics, homok, agyag, összehordott húmusz) felépült rónaság, talaja sok helyen mocsaras és süppedős.
Mohácsi Pál, A Duna mederviszonyai. 1893. 22. l., Föld. Közl. 1884. XII. 18. l.
Balbi-Czirbusz, Egyetemes földrajz. V. k. 400. l.
E területhez, alakulásra és jellegre nézve, hasonlít a tőle délre fekvő, »Szigetköz« néven ismert rónavidék. Pozsonyon jóval alul, Oroszvár mellett, a Duna egy jobboldali ágat is bocsát ki, a mely Vének mellett egyesül a Nagy-Dunával. Ez ágnak a neve mosoni vagy győri Dunaág; máskép Kis-Dunának is mondják. Ez a Dunaág az Öreg-Dunával együtt körűlkeríti a Szigetközt, mely ép oly róna, mint a Csallóköz, de tízszerte kisebb: 184 km2. Ennek délkeleti fele Győr vármegyéhez tartozik, s tengerfölötti magassága 111–117 m. A vármegyének 2Győrtől nyugatra, a Kis-Duna és a Rába között elterülő részét »Tóköz«-nek nevezik. E sajátságosan alakult területnek a keleti részét Jaszninger tanulmányozta részletesen.* Szerinte a Duna és a Rába közötti terület lapálynak tekintendő, mely háromszögalakú. A háromszög nyugati oldalát a keleti Alpesek elágazásainak dombsora, másik két oldalát a Duna és a Rába alkotják. A Duna és a Rába, a közöttük fekvő területhez viszonyítva, fensíkon fekszenek. A háromszög legmélyebb pontja, a Rábának a Dunába való ömlésének helye. E terület esése a délkörök irányában jelentékeny, nyugat-keleti irányban ellenben nagyon csekély. E sajátszerű alakulás egyszersmind oka annak a természetellenes tüneménynek, hogy a Rába és a Duna között nincs vízválasztó, úgy hogy e háromszög nyugati határának lejtőin eredő vizek sem a Dunába, sem a Rábába nem ömlenek, hanem vagy a Fertő-tóba, vagy a Hanságba szakadnak s ez úton addig folynak lomhán tovább, míg a teknő legmélyebb pontját: a Rábának a Kis-Dunába szolgáló torkolatát el nem érik.
Jaszninger J., A Rába és a Duna vízrajzi viszonyai. Földr. Közl. XI.
A folyók mentét a Tóközben terjedelmes mocsarak kísérték, de most már a Rába és a Rábcza szabályozása ezeket megszüntette. Tengerfölötti magassága 114–122 m.
A Marczal jobb partján lőszvidék kezdődik, mely felhatol a Dunáig, s délen a Bakony aljáig terjed.* A megyének a Dunától és a Rábától délre elterülő lapálya általában magasabb fekvésű s ezért szárazabb és termékenyebb. Délfelé 140–150 m. magasságig emelkedik. E vidék közepét, három, egymással párhuzamosan, délkeletről éjszaknyugatra, haladó dombláncz foglalja el, melyek a Bakony legéjszakibb kiágazásainak tekinthetők. Közöttük legjelentékenyebb a középső: a ravaszd-ménfői, mind magasságánál, mind hosszúságánál fogva. A vármegye területére az ú. n. hármastarjáni erdőnél ér. Keleti határa a Pándzsa völgye, nyugati a pátka-tényői völgy. Nem egy dombláncz alkotja, hanem több, egymással párhuzamos, a melyek helyenként dombcsoportokká futnak össze. Déli része túlnyomólag erdős, az éjszakin szőlők és szántóföldek az uralkodók. A domblánczolatok szelíden ereszkedve, a győr–pápai vasúti vonalnál végződnek. A lánczolat legmagasabb tagjai a Szent Pál-hegy, 318 m., Nagyécs községtől nyugatra, és a Magashegy, 315 m., Nyúl községtől nyugatra. Nevezetesek a Ravaszd község mellett levő, lőszbe vájt mély útak. Az egész domblánczolatban nem fakad állandó vizű patak. Legnagyobb patakja a Pándzsa ér, a mely melegebb és esőben szegényebb nyáron teljesen kiszárad.
Balbi-Czirbusz, Egy. Földr. V. 1.–404. l.
A hármas domblánczolat keleti tagja, a Pándzsa völgyétől keletre fekvő szentmártoni dombcsoportozat. Ez Tápszentmiklóson alul lép a vármegye területére. Gerincze nem alkot összefüggő vonalat, hanem önállóan kiemelkedő magaslatok váltakoznak a közbeeső völgyekkel.* A Tarján puszta és Táp között kialakult dombcsoportozat legmagasabb csúcsa a Rézhegy: 269 m. Innen a több ágban éjszaknyugatnak haladó domblánczolatok, helyenként párhuzamos hosszanti völgyekkel váltakoznak, majd ismét egyes dombcsoportokká alakulnak. Kiemelkedő rész az Illok erdőben levő Szent Imre-hegy: magassága 254 m.; de az egész dombláncznak legérdekesebb tagja a pannonhalmi hármas magaslat, (280 m.). Tovább haladva éjszak felé, a Sághalom alkotja a lánczolatnak végső, feltűnőbb emelkedését. Innen kezdve, egész Kismegyerig és Szabadhegyig kísérhetők az apróbb dombsorok és emelkedések, melyek a lánczolat folytatásának tekinthetők. Vizei nincsenek.
Fehér I., Győrmegye és város egyetemes leírása. 1874. 21. l.
A harmadik vagy nyugati lánczolat a sokorói. Ezt a középsőtől pátka-tényői völgy választja el, a melynek éjszaki részén a Sósér siet a Marczal felé, nyugatról pedig a Bakonyér határolja. A lánczolat a vármegye határát Kajáron alul éri el és a győr–pápai vasúti vonalig terjed, habár kisebb emelkedések egész Koronczóig kísérhetők. Kiemelkedőbb részei a Harangozóhegy, Kajáron alul, a Kopaszhegy Kispécznél, a Mogyoróshegy (260 m.), Tényőtől nyugatra. A délkeleti rész erdős, az éjszaknyugatit szőlők és szántóföldek borítják.
A sokorói dombláncztól nyugatra, a Bakonyere és a Marczal folyó között, alacsonyabb dombhátak húzódnak, szélesebb völgyekkel váltakozva. E vidék neve Sokoróalja. Tengerfölötti magassága 120–150 m.
3A szentmártoni dombláncztól keletre, a vármegye határáig síkföld terül el. E részen éjszakfelé, Bőny táján vannak észrevehetőbb emelkedések, (Sinaihegy, Ördöghegy).
