Boszorkánypörök.
Boszorkánypörök.
Azt ugyan már Kálmán király kimondta törvényben (I. k. 57. fej.), hogy »a boszorkányokról pedig, mivel hogy nincsenek, semmi emlékezet ne legyen, (de strigis autem, quae non sunt, nulla quaestio fiat)«, mégis a XVII. és XVIII. században nagyon elterjedtek a boszorkánypörök. Győr város és vármegye is kivette részét ezekből a pörökből. Igy Győr város törvényszéke 1687 július 3-án felvette Pozsgai Ágoston panaszára Bolla Mátyás hátrahagyott özvegye, Orsolya ellen a pert, az ördöggel való czimborálás miatt. A vád az volt, hogy sokakat megvesztett s mikor ezek megbetegedtek, meg is tudta őket gyógyítani; néhány fiúcskát, kik az ő füvét elcsenték, megfenyegetett s ezek másnap megbetegedtek s a velük való szolgáló meg is halt. Az is vádként emeltetett ellene, hogy vízbe dobták s ő nem fulladt bele. Mivel a törvényszék mindezt a vádat teljesen bebizonyítottnak nem találta, úgy ítélt, hogy Orsolya asszony 12 jámbor és tisztességes személylyel, mint eskütársakkal tegyen tisztító esküt. Ámde ilyen 12 személy nem jelentkezett és a városi törvényszék Orsolya asszonyt 1687 augusztus 11-én megcsigáztatásra és azután tűzhalálra ítélte és az ítéletet a 1688 április 7-én végre is hajtotta. Győr vármegye boszorkánypöreiből megemlítésre méltó 1710 június havában a mezőörsi özv. Tenke Péterné szül. Domján Ilona bába és ennek leánya, Tenke Éva ellen folyamatba tett per. Ellenük 151az volt a vád, – maga az alispán, Fiáth János terjesztette ezt tiszti ügyésze, Semberger Ádám útján a törvényszék elé, – hogy az özvegy az ördögnek adta magát és sokféle bűbájosságokat és boszorkányi cselekedeteket elkövetett, leányát is az ördögnek adta és boszorkányságra tanította, lóvá változtatta és rajta lovagolt a boszorkányi gyülekezésekre. Szemére veti továbbá a vádirat özv. Tenke Péternének, hogy hasonló bűbájos személyekkel társalkodott s mindazokat, a kik nem jártak kedvében, megrontotta és beteggé tette. Tenke Éváról, a kit a köznép sánta ló csúfnévvel illetett, azonfelül, hogy anyjának ló gyanánt szolgált, azt mondta a vádírat, hogy magát több ízben disznóvá változtatta át. A vádirat azzal végződött, hogy mindketten tűzhalálra ítéltessenek, de előbb »szokott torturára vonván, több boszorkány társainak és egyéb gonosz cselekedeteinek kinyilatkoztatására«. A vádlottakat erre elfogták és megindult a nyomozás. A tanuvallomások rémes tükörképei az emberi ostobaságnak és babonának. Igy a harmincz éves Mészáros Kata számtalanszor hallotta, hogy özv. Tenke Péterné leányával éjjelenként eljár a boszorkánygyűlésekre. Tudja azt is, hogy ez az asszony soknak száját és szemét a füléhez vonta, fél lábát s kezét megrontotta. Az ötven éves Diószegi Erzsébet tudja, hogy vádlottak sohasem sírtak. Lajos János községi bíró esküvel erősíti, hogy az asszony boszorkány. A leányra nézve meg azt hallotta Pap Györgytől, hogy mikor ez utóbbi egyszer éjnek idején kiment vasvillával az ökrökhez, a vályún látott egy disznót, kit másénak vélvén, igen megütött és megszúrt, mely ütés után a disznó eltünt és Tenke Éva egyszerre megszólal és ordít: miért ütöttél meg, talán nem láttál? Ezt a vallomást Pap György is megerősítette. Szalai Mihályné bába, tehát az idősebbik vádlottnak konkurrense azt vallotta, hogy mikor őt, nem a vádlottat hívták a vajúdó Halász Jánosnéhoz, vádlott az újszülött gyermeket megvesztette, hogy az még most is nyomorult. Lajos Dávidnénak éjjelenként meg szokott jelenni özv. Tenke Péterné több boszorkánytársával és meggyötri őt. Az ilyen s hasonló tanúvallomások alapján a megyei törvényszék érettnek látta az ügyet a tárgyalásra, s ki is tűzte azt 1710 július 28-ra. A vádlottak azonban makacsul tagadtak, mire a közvádló a tárgyalás elhalasztását és az összes tanuk megesketését kérte. Az új tárgyalás ugyanaz év augusztus 4-én tartatott meg. A vádlottak a tortura következtében beismerésben voltak, hogy boszorkányok és az ördöggel czimborálnak, de a terhükre rótt eseteket most is tagadták. Az ítélet özv. Tenke Péterné ellen augusztus 11-én meghozatott és így szólt:
Deliberatum est.
Minthogy a Dominus M. et A.-nak a personaliter adstans I. ellene erigalt Actio-jában perpetiált ördögi bű bájossághi és gyakorlot boszorkány cselekedeti, hogy tudni illik nem csak a’ melly személyeket megh fenyegetett ördöghi tudománya által megh is vesztett légyen tizen edgy bizonságok vallásábul, hanem hogy maga Ördöngös voltát nem tagadta, más két bizonságok és amidőn Ördöghi mesterséggel való mások éjjeli kinzásában gyakorolta magát, hogy megh ismertetett légyen más három bizonságok vallásukból kitetszenék ’s ezen kivül más bujos bájoskodása és tilos Cselekedetei ki nyilatkoztatásábul is nyilván való boszorkánnak találtatott. Azért is fölyül irt bizonságok és ellene kinyilatkoztatott gonoszságaira nézve Országunk élő Törvénye szerint elevenen az Tüzre itéltetett, ugy mindazon által, hogy előbb több hasonló boszorkán Társainak és gyakorlott gonosz cselekedetinek kinyilatkoztatására megh csigáztassék.
Ezt az ítéletet másnap Györödy Ádám és Csapó István, hivatalosan kiküldött biztosok jelenlétében Győrött végre is hajtották. Tenke Éva perének irataiból hiányzik az ítélet és így a másik örsi boszorkánynak, a sánta lónak további sorsa ismeretlen.
A vármegyei levéltár adatai azt bizonyítják, hogy nemcsak női nemen levő boszorkányokat ismertek Győr vármegyében, hanem boszorkánymestereket is. Ennek bizonysága az a per, mely 1714-ben indult meg Faragó János taápi lakos ellen azon a czímen, hogy Toma Jánost bűbájos mesterséggel halálos beteggé tette és pedig azért, mert Toma őt meglepte, midőn éjnek idején az ördögökkel lakomázott. Az is volt a vád, hogy Faragó János el tudja venni a tehenek tejét, elveszi a mások erejét és ezzel az erővel végzi a maga dolgát. Nagy vizsgálat indult meg, a tanúk vallomásaiból azonban, a mint a védelem nagyon 152helyesen kiemelte, Toma János nem ép elmével, hanem lázas állapotában (non sana mente, sed ex deliris) mondta el súlyos vádját s hogy a tanúk csak, mikor e vádaknak híre ment, kezdtek emlékezni Faragó János bűbájos cselekedeteire. Itélet ebben a perben nincs; úgy látszik, a vádlott az ítélethozatal előtt meghalt.
A régi idők törvénykezése azonban nemcsak borzalmas, hanem humoros dolgokat is produkált. Igy Győr város jegyzőkönyvében az 1641. évi július 3. napjáról keltezve az foglaltatik, hogy a városi főbíró esküdttársaival meghallgatván Szlatnay Jakab panaszát, mely szerint Jerig polgárnak Mária nevű felesége őt szitkokkal illette, úgy határozott, hogy panaszlott tisztességesen kövesse meg panaszost a városházán s kimondta, hogy 20 forintot fizet az, a ki ezentúl ilyféle szidalommal illeti a másikat. A megkövetés és az utólagszidalomért előre megállapított pénzbüntetés a jegyzőkönyvek tanúsága szerint a becsületsértés rendes büntetése volt. A pénzbüntetés néha a várost, néha az esküdtbírákat illette. Az a bírói egyezség sem érdektelen, a melylyel Szabó Gergely és Gyönge Miklós között egy ház végett folyt per befejezést nyert. A felek ebben az egyezségben arra kötelezték magukat, hogy Szabó Gergely vesz Gyönge Miklósnak új divat szerinti dolmányra való szövetet és Gyönge Miklós sógorasszonyának, Varga Istvánnénak (miért nem Miklós feleségének?) egy szoknyára való kentula posztót, szintén az új divat szerint és »így a controversia leszáll az ház végett az atyafiak közt«.
