Az Árpádok alatt.
Az Árpádok alatt.
Az első sugár, mely Gyöngyös város történetébe bevilágít, Béla királyunk 1261-ik évben kelt adománylevelében fényeskedik, melyben Béla az egri egyháznak Szent László királyunktól adományozott birtokait elsorolja s ezek között a mai Gyöngyöspüspökit (Gungus-Puspoky) is említi, a mi kétségtelenné teszi, hogy Gyöngyös már Szent Lászlónak idejében meg volt, még pedig nevezetesebb helyként, mert különben nem kapta volna tőle neve felét a szomszédos falu.
A honfoglaláskor, a Névtelen jegyző írása szerint, Gyöngyös: Ede és Edömér kun vezérek birtokába jutott. Árpád ugyanis ezeknek a Mátra erdejében s annak vidékén nagy földet adott, hol az ő unokájuk Pata, várat épített. A Pata nemzetségéből származott Sámuel király, kit kegyességeért Abá-nak (apa) neveztek. Aba Sámuel családi összeköttetései és nádori méltósága révén hatalmas befolyásra tett szert s így nemzetségét is nagy tekintélyre emelte. Szent István királynak sógora volt, az ő húgát vevén nőül; hét évig a nádori méltóságot viselte s azután király lett.
A mint e nemzetség szaporodott, több ágra oszlott és többféle néven szerepelt, mert az ősi birtokon megosztozott s egymástól különvált nemzetségi tagok részint osztályban kapott birtokaik, részint nemzetségük kiválóbb tagjainak 112neveit vették fel; de azért, mint ősnemzetség tagjai, mint királyi sarjadékok, mindig a közös törzsre hivatkoztak és magokat Aba-nemzetségbeli nemeseknek – nobiles de genere Aba – nevezték.
Az Aba-nemzetségnek negyedik ágát tették a Csobánkák, kiknek egyike János comes, a gyöngyösi Csobánka fiaként említtetik István ifjabb király 1267-ik évi adománylevelében, melyben Halászt (Gyöngyöshalászt), a hevesi vár birtokát, Jánosnak, Csobánka fiának adományozta azért, mivel a Henrik nádor ellen vívott ilsvazeghi (isaszeghi) ütközetben egymaga három vitéz harczost fogott el és adott a királynak. János comes fiai: László mester, Sámuel és Dávid 1301-ben az egri káptalan előtt birtokaikon egyező akarattal megosztoztak. Az osztályegyezség szerint az atyai birtokokat (Aruk, Halaz, Sodan, Paan, Nogouch et Iyenen) a három testvér között megfelelő értékeléssel szétosztották, azonban Gyöngyös, továbbá a vele szomszédos Benevár és Beneváralja város, az osztályegyezség után is közös birtokuk maradt. Ezekből részt nyert mind a három testvér, kik pontos határjelzőkkel látták el mind Gyöngyös, mind Benevár és Beneváralja város belterületén, továbbá ezek határaiban részül jutott örökségüket.
Az osztozkodást megelőzőleg, 1299-ik nyarán, a nyugtalan vérű Csobánka László, lovagi kóborlásai közben, Rafain bánnak, Ágasvár és Debreczen város urának jobbágyai közül hármat megölt, hatot pedig halálosan megsebesített s mintegy kétszáz márkára becsült zsákmányt szerzett magának. Lászlónak Biharban való megfordulása azzal a mozgalommal lehet kapcsolatos, mely III. Endre ellen irányult, középpontja a biharvármegyei Adorján vára volt, melyet 1296-ban a király ostromoltatott is. Viselt dolgai miatt hűtlenségi és hatalmaskodási perbe keveredett, melyet Rafain szörényi bán halála után, ennek legközelebbi rokona, Dózsa nádor is folytatott ellene. A pör azzal végződött, hogy Csobánka Lászlót fejvesztésre ítélték, kétezer tallérra becsült javait pedig elkobozták. Gyöngyös s egyéb birtokai két részét 1322-ben Lambert, a pörben ítélkező országbíró, harmadrészét pedig Dózsa nádor, felperesként nyerte adományul Róbert Károlytól.
