Rákóczi szabadságharcza.
Rákóczi szabadságharcza.
A török kiűzését követő kormányzati rendszer, az önkényeskedés és súlyos terhek nyomása, lobogtatták fel az elkeseredés és gyűlölség tűzlángját, melynek heve zászlóbontásra kényszerítette II. Rákóczi Ferenczet „Pro Patria et Libertate”. 1694-ben, ifjú nejével meglátogatta Gyöngyöst is, hol birtokos volt s ekkor a vármegye vendégelte meg. Már 1701. nov. 9-én császári köröző-levél érkezett a vármegyéhez, tudatva, a ki Rákóczit élve szolgáltatja kézhez, 10.000 frttal, a ki halva, 6000 frttal jutalmaztatik. Válaszul a vármegyei nemesség, élén Almássy János alispánnal, Rákóczi zászlaja alá sereglett s Gyöngyös városa nagyhírű kegyes ura ünnepélyes fogadására készült.
A Gyöngyösön megindult megyei felkelési mozgalomnak továbbra is Gyöngyös maradt a főhelye. Itt gyülekeztek a gyalog és lovas felkelők; innen indultak 1703. okt. 21-én Eger ostromára. E közben Rákóczi Gyöngyösön intézte azt a békeegyezkedési kísérletet, melyet Lipót király utasítására Széchenyi Pál kalocsai érsek ajánlott fel. E békeegyezkedési kísérleten Széchenyi érseken kívül, a franczia király követe, két lengyel követ és a török követ volt jelen.
A gyöngyösi értekezlet alatt érkezett Rákóczi táborába a városnak egy másik földesura, gróf Forgách Simon, ki előbb Lipótnak volt a tábornoka.
1704. év folyamán a fáradhatatlan Széchenyi érsek újabb levélben sürgeti Rákóczit az egyezkedési fonál felvételére, ki ismét Gyöngyöst tűzte ki találkozási helyül szept. hó elejére. A megkezdett tárgyalás alatt a Gyöngyösre érkezett evangelikus rendek nyugtalankodtak vallási érdekeik mikénti biztosításáért, mire Rákóczi meggyőzte a protestáns rendeket, hogy az aggodalom tisztán Lipót hívei fondorlatának szüleménye, hogy a megkezdett hazafias küzdelmet e féltékenységgel kettészakasszák és bukásra vigyék.
A változó hadiszerencsével folyó Rákóczi-szabadságharcz alatt a város többször volt döntő intézkedések és hadi mozdulatok színhelye. Itt tartották többször, mint ideiglenes megyeszékhelyen, a vármegye közgyűlését, – így 1709. aug. 3-án is, a mikor a Gyöngyösön időző Bottyán János tábornoknak a vármegye ajándékot is adott. A népszerű tábornok tarnaörsi táborában ez év szept. 27-én halt meg és Gyöngyösön temették el a szentferenczrendiek templom sírboltjában. Gyöngyösön a ferenczrendiek klastromában őrizték a vármegyei okiratokat is az 1710. évi márczius 6-iki megyei közgyűlés határozata szerint: 123„az nemes Vmegye az Egerben levő acták megtartásáról gondoskodván, hogy netán Eger-városból a lakosoknak mint az előtt ki kell bontakozni, nehogy azok dissipáltassanak, Gyöngyösre hozatala és valamely segrestyébe helyezése elrendeltetett.”
A Rákóczi-korszak letünésével a város lakossága feszült erőkkel igyekezett a zivataros századokban szenvedett veszteségeit pótolni. Más részről pedig az uralkodóházzal is teljesen kibékülni látszottak, a minek az lett az eredménye, hogy VI. Károly 1714 és 1715-ben a gyöngyösiek kiváltságait és szabadalmait nemcsak elismerte és megerősítette, hanem a városnak országos és heti vásárok tartását is engedélyezte.
Csak rövid ideig riasztotta a várost a háború félelme a Napoleon elleni hadjáratban, a mikor a város az „insurrectió” részére egy teljesen felszerelt lovas katonát állított ki, a sereg részére pedig nagyobb mennyiségű ruhát szavazott meg. Ez időben, az1806. évben, szép örömnap derült a városra, a mikor a magyar szent korona volt vendége Gyöngyösnek. A szent korona az Almássy Pál házában volt elhelyezve s 36 koronaőr őrizte.
A városi tanács az ünnepség részleteit a következőképpen állapította meg:
„Értésére esvén Tanácsunknak, hogy Hazánk legfőbb Kintse, Szentséges Koronánk Munkátsról Budára városunkon keresztül az jövő héten, azaz 20 currentis Martii fog visszavitetni és városunkban meg fog hálni, mire való nézve, hogy ily Drága Kintse országunknak minden lehető illendőséggel fogadtasson, determináltatott:
I. Hogy a czéhesek legényeikkel edgyütt sorba kiállíttassanak a templom előtt.
II. Az ágyúk szünet nélkül lövettessenek ki.
III. A muzsika minden felé szóllyon.
IV. Tanátsunknak tagjai a czédulaház előt rendet formálván, mihelest az korona odaérkezik, Ord. Notáriusunk magyar nyelven tegye meg üdvözlését a sz. koronához.
V. Estve a N. Városunk ablakjai és mind a 2 oskolák illumináltassanak, nevezetesen a többi themák között maga országunk kintse a sz. Korona irathasson le és különösen világítasson meg.”
