Szőlőmívelés.
Szőlőmívelés.
Gyöngyös lakosai nagy részének ősfoglalkozása a szőlőmívelés. A város hegyes-völgyes határa alakulatánál fogva mintegy kinálkozott e mívelési ágra. Sok évszázados gyakorlattal szerzett tapasztalás tette a gyöngyösi „kapást” az ország legjobb, legkitartóbb szőlőmívesévé, kinek szakértelme általánosan elismert. E körülmény magyarázza meg azt, hogy az ország bortermő vidékein különösen a nagyobb bortermelők, szívesen alkalmazzák a gyöngyösi „vinczellért.”
Gyöngyösön a szőlőmívelés kezdete – bátran mondhatni – egy időbe esik a megszállással. 1301-ben, midőn a három Csobánka fiú a gyöngyösi ősi birtokon megosztozott, birtokaik jó része szőlő volt. Az osztályra került szőlők egy része Gyöngyöspüspöki mellett, a másik Péter, Detrik fia és Fogas Detrik szőleje között (Péter mály), a harmadik rész pedig a város alatt feküdt. Az 1576-ik évi tizedösszeírás szerint a városnak 348 bortermelő lakosa volt. Az általok fizetett bortized összege 608 köbölre rúgott s így az évi termés 6688 köbölt tett ki. Az 1578-ik évi összeírás szerint volt 350 bortermelője s ezek 733 köböl tizedbort szolgáltattak. A köbölt ez idő szerint 15 pinttel számították. A háborús világ megfogyasztotta a termelők számát, mert az 1605-ik évben csak 125 bortermelőt írnak össze, kik 123 köböl bortizedet fizettek.
A város élelmes bortermelői boraikkal az országban szerte kereskedtek s önmaguk jártak-keltek vele, mert itthon a kocsmáltatási jog a várost illette s a város maga szabta meg a termelőktől a város kocsmáinak vásárlandó bor árát. Minthogy pedig a harminczadszedők a borárus gyöngyösieket megfizettetni akarták, János király Gyöngyös város régi kiváltságának biztosítására az 1536. évben védelmi levelet adott, melyben biztosította a borral kereskedő gyöngyösieket, hogy őket jártukban-keltükben senki ne akadályozhassa. E kiváltság biztosítását a gyöngyösiek később is állandóan szorgalmazták. II. Mátyás az 1608. évben engedélylevelet adott ki részökre, mely szerint saját termésű boraikat vám- és adómentesen árusíthatták az ország minden részében.
A gyöngyösi bortermelők régente főleg a fehér szőlőfajokat mívelték s ezek között rajnai fajokat is, a melyeket báró Brudern József telepítette be gyöngyöstarjáni szőlejébe. Azonban a múlt század elején a kadarkát kezdték ültetni, melyet török szőlőnek neveztek. E faj volt az uralkodó az 1886. évben fellépő filloxera-vészig, mely három év alatt elpusztította az összes szőlőterűleteket.
A filloxera-vész végzetes csapást mért Gyöngyösre, mert lakosai nemcsak a város határában levő 2000 holdnyi szőlejüket vesztették el, hanem a gyöngyös vidékén lévő falvak határaiban elterülő szőleiket is, melyek szintén 2000 holdnyi területen feküdtek. A termelők kénytelen-kelletlen más termelési ág alá kezdték mívelni előbbi szőlőföldjeiket, de mihelyest halvány reménynyel biztatta őket az amerikai vesszőbe való ojtás, lázas sietséggel széledett szét a lakosság egy része az ország ama helyeire, hol az új szőlő-kultúrát kísérletileg honosították s tömörült a tanfolyamokra, melyeken a jelentkezőket ez új rendszer szerint oktatták. A gyöngyösi szőlőmívesek mihamarább elsajátították e termelési rendszer tudományát s örege-ifja munkába állt, hogy a díszeitől megfosztott területeket az új rendszerű szőlőkkel betelepítse.
A szőlőfelújítás nagy munkája rengeteg anyagi áldozattal és verejtékkel végre sikerült, úgy hogy a filloxera-pusztítás után alig tíz év mulva, a város lakossága újra jobb napokat látott. Az új telepítéssel meghonosultak a legnemesebb 136csemege- és bor-fajszőlők is. A kistermelők különösen a csemege-fajokat ültetik, mert a kedvező kereskedelmi viszonyok mellett ezek termését a legelőnyösebben értékesíthetik. A szőlő mellett a gyöngyösi termelőnek azelőtt a híres gyöngyösi bab volt a mellékkeresménye; újabb időben azonban a kivitelre jobban keresett csontár-gyümölcsöket (cseresznye, meggy, baraczk) termelik. Borvidéke: Gyöngyös-Visontai borvidék.
A bortermelés értékesítésére alakult Gyöngyösön az 1905. évben a Gyöngyös-Visontai Bortermelők Szövetkezete. A szövetkezetet, alapszabályainál fogva, nem lévén alkalmas a nagyobb forgalmazásra, hamarosan részvénytársasági alapra szervezték át s azóta az ország legjelentősebb értékesítő szövetkezetei sorába emelkedett; mint borszövetkezet pedig hazánkban páratlanul áll. Szüreti és pinczeberendezésénél a modern technika eszközei érvényesülnek, a mennyiben a szőlőmalmok, sajtók, szívók motorikus erővel működnek. A borszövetkezet alaptőkéje ez idő szerint 400.000 korona, tartaléktőkéje 204.000 korona, ingatlanértéke 180.000 korona, fölszerelése 131.000 korona, borkészlet értéke 500.000 korona. Évente forgalmaz 24–30.000 hektoliter bort. Elnöke: Borhi Borhy György cs. és kir. asztalnok, nagybirtokos s Török Kálmán prépost, főesperes, plebános, orsz. képviselő; igazgatója Hajduska Rezső.
