Vegyes királyok korában.
Vegyes királyok korában.
A pártos, hevesvérű Csobánkák, boszút lihegve Róbert Károly, az idegen király ellen, Trencsényi Csák Máté pártütő zászlaja alá siettek és az abaúji rokon Amadék párthíveivel egyesülve, 1312 január hó 15-én, Rozgony síkjain, a Tarna folyó mellett, Kassa város közelében ütköztek meg a királyi sereggel. A pártütők csatát vesztettek; Csobánka Dávid a harczban elesett s az övével együtt a többi Csobánka csillag is mindörökre letünt.
1327 május 21-én már készen volt a királypecsétes írás, mely a Csobánkákat földönfutókká tette és Gyöngyösnek s Bene várának más birtokost adott, Széchenyi Farkasfia Tamás erdélyi vajda személyében. A rozgonyi síkon a gyöngyösiek Tamás vajda oldalán, földesuraik ellen küzdöttek s az egyik Csobánkát fogolyként adták át Szécsenyi Farkassy Tamásnak. Ha a gyöngyösiek e fegyveres szolgálata szigorú történeti bizonyságokkal nem is igazolható, de az kétségtelen, hogy az új földesúr Gyöngyös iránt a legmesszebbmenő jóindulattal viseltetett s hatalmas befolyását arra is felhasználta, hogy Gyöngyös várost a kiváltságos városok sorába emelje.
Farkassy Tamást ugyanis még be sem iktatták adományos javaiba, már 1337-ben Róbert Károly király szavai szerint: „alázatosan könyörgött és tiszteletteljesen esedezett, hogy nagyságunk szokott kegyessége szerint egyik örökös birtokának, mely Gyöngyösnek (Gungus) neveztetik s Hevesújvár megyében van, oly szabadságot, vagyis szabadsági kiváltságot adni méltóztatnánk, milyenekkel budai polgáraink vagy jövevényeink alapításuk kezdetétől fogva használva élnek, hogy az is hasonlóképpen falerődítésekkel körülvétessék, tudniillik tornyokkal, vívóhelyekkel, bástyákkal és egyebekkel, melyek Gyöngyös építendő várának (castri) és erődjének (castelli) erősségéhez kívántatnak.”
Róbert Károly készségesen teljesítette leghűbb emberének kérelmét s a vonatkozó kiváltságlevelet 1335 október hó 28-án új és hiteles kettős pecsétjével is ellátta.
Igy lett Gyöngyös kulcsos város, ellátva védfalakkal, tornyokkal és kapukkal, mely kiváltság hírét, nevét országosan hordozta. Ma az erődítéseknek nyoma sem látható; csak a sír széléhez legközelebb álló öregek emlékezése őrzi még halvány képét a benei, csapó, tóutczai és solymosi kapuknak, 113melyeket a fény- és kis-kapuval együtt jó részben a XIX. század elején leromboltak.
Tamás vajda fiai voltak; Miklós, másként Kónya bán, Mihály pozsonyi prépost, majd egri püspök, továbbá Gáspár és László. A Farkassy család után a Pohárnok, Berzeviczy és Salgó család voltak Gyöngyös város birtokosai, kiknek javai később a Zsigmondtól különösen kegyelt Rozgonyi családra jutottak.
Gyöngyös 1455-ben fele részben ismét urat cserélt, mert Gyöngyös felét László szécsenyi vajda fia, több más fekvő birtokkal együtt eladta 40.000 forintért az ekkor már nagy hatalomra és dicsőségre emelkedett Gúthi Országh Mihálynak; gyöngyösi birtoka másik részét pedig zálogba adta Losonczy Albertnek, ki azt zálog czímen harmincz évig bírván, Mátyás királynak 1467-ben kelt irata alapján, Losonczy Albert és örökösei Gyöngyös város földesuraiul elismertettek s így a város legtekintélyesebb földesurai a Gúthi Országh család és a Losonczyak lettek. Mindkét család kiváló szerepet játszott hazánk történetében. 1468-ban Országh Mihály a pozsonyi országgyűlésen már nádori tisztet viselt, Losonczy László pedig az 1496-ik évben abban a kitüntetésben részesült, hogy a kincstári számadások megvizsgálását reábízták. Mátyásnak 1490. évben bekövetkezett halála után a város urai II. Ulászló pártjához szegődtek s így Gyöngyös is részese volt a pártos harczok kellemetlenségeinek, mert II. Ulászló testvére és vetélytársa Albert, az 1491-ik év elején, Perényi Péterrel Gyöngyöst és vidékét pusztíttatta.
Az 1518-ik évi országgyűlést megelőzőleg Budán tartottak egy gyülekezetet, melyből azt látjuk, hogy a város birtokos urai közül különösen kettő, Országh Imre és Móré László, továbbá az ez idő szerint tekintélyesen emelkedő Gosztony család János tagja is, Lajos király legbensőbb hívei voltak. E főnemes családok közül különösen a Móré család élvezte az ifjú király kegyeit. A ledér Móré László úgyszólván mindenható volt az uralkodó környezetében, Móré Péter egri prépost pedig azt a megbízást nyerte egy társával, hogy mivel a honvédelem terhét nem viselő egyházi személyek jövedelmeik tizedével tartoznak a végvárak védelméhez járulni, az illetékek pontos befizetését ellenőrizze.
Gyöngyös története szorosan összefügg a várost uraló főnemes családok történetével. Ezek emelkedése és bukása a város fejlődésére befolyással volt. S ha urainak szerencséje vagy harczi dicsősége Gyöngyös városra fényt derített s hatalmas erőforrása lett haladásának, kétségtelen, hogy urainak dicstelen tevékenysége is legközvetlenebbül éreztette hatását Gyöngyös várossal szemben.
